A szerelékes sorozat harmadik részében, egy szerintem nehéz horgászmódszerhez, a keszegezéshez kértem segítséget Békési Attila mesterhorgásztól. Hogy miért írom, hogy nehéz horgászmódszer? Ennek oka igen egyszerű, hiszen a tökéletes etetőanyag, szerelék mind-mind kevés lehet, ha nem rendelkezünk megfelelő fizikummal ehhez a reményeink szerint igen intenzív „bottologatáshoz”. Ebben Attila sajnos a sok-sok gyakorláson kívül nem tud mást tanácsolni, de a szerelék és etetőanyag összeállításában a segítségemre volt a mindig vidám versenyhorgász
Békés Attila mesterhorgász
Fiatal kora ellenére nagyon szép horgászkarriert tudhat maga mögött Attila, aki 1979-ben született. 1986-ra már az aktív horgászok táborához tartozott, és már tizenöt évesen, 1994-ben Ifjúsági Magyar Bajnok volt. Egy évvel később pedig már tagja lett a Tubertini-Maros Mix csapatnak. Annak a csapatnak, amelyik ugyanebben az évben a Klubcsapatok Világbajnokságán az előkelő negyedik helyezést érte el, ami akkor nagyon nagy szenzációnak számított. 2002-ben tagja volt az Európa-bajnokságon harmadik helyen végző válogatott keretnek.
Múlt évben a Magyarországon megrendezésre kerülő Európa-bajnokságon is az induló csapat tagja volt, ahol ezüstérmet szerzett a hazai gárda. A Velencei-tavon megrendezett válogatóversenyen nyújtott teljesítménye és az éves versenyeredményei alapján bekerült a 2005-ös finnországi Európa Bajnokságra és a moszkvai világbajnokságra utazó magyar halfogó válogatottba.
Hol is keressük a keszegnépet?
Ha meghallom azt a két szót, hogy keszeg és állóvíz, akkor 3 olyan víz jut az eszembe, ahol már sok szép keszeget láttam. Ebből kettő a keszegek mérete, a harmadik a keszegek mennyisége miatt maradt meg emlékezetemben. Ezek a Tisza-tó, Maconka és a híresen „puhaszájú” dévérek hazája: Velence.
Amikor megkerestem Attilát, és mondtam neki, hogy „állóvízi keszegezés” rögtön ő is két szóval válaszolt: Velence, padkahorgászat. A kibontakozó beszélgetésből azonban megtudtam, hogy a most következő információkat sikerrel használhatjuk fel bármilyen vízen, ahol van keszeg, és tudjuk, hol vannak az adott tó sekélyebb részei.
- A tavaszi időszakban a keszeg- és pontyfélék ösztönösen kihúzódnak a tavak sekélyebb részeire, ahol gyorsabban melegszik a víz. Megfigyelhető, hogy mindig halasabb a hullámzásnak kitett partszakasz, ezért célszerű "széllel szemben" horgászni. Igaz, hogy ez nem túl kényelmes dolog, de a horgász és a halak igényei nem mindig találkoznak.
Szerelék javaslat, keszegezéshez
- Felszerelés a tavaszra való tekintettel finomított. A gumi maximum 1 mm-es, kettő tagban gumizva (AB tip esetén); ez körülbelül 2,5 méter gumit jelent, ami ponty megfékezésére is alkalmas.
Na, ez után a mondat után kezdtem el levegőért kapkodni. Megjelent a szemem előtt párhuzamban a ponty és az 1 mm-es gumi, valamint eszembe jutott az általam pontyozásra használt 2,2-es hydrolastic gumi. Ebben a lyuk lehet 1mm vastag, erre Attila ilyet javasol „ponty megfékezésére”… A magyarázat azonban nem sokat váratott magára.
- Ebben az időszakban a pontyok sincsenek erejük teljében. Igaz, hogy ez nem kimondottan „pontyozó” felszerelés, hiszen nem is célzottan rájuk horgászunk, mégis kellő türelemmel és ügyességgel a keszegezés közben beugró pontyokat is lesz esélyünk megfogni.
Ezek után már félve kérdeztem meg a damilokra vonatkozó adatokat, de aztán csak belevágtam…
- A főzsinór 11-es Dragon, előkének 0,094 mm-est használok 20cm-es hosszban. Horogból 20-as méretű Gamakatsu 1050B jöhet szóba, de ha megjelennek a pontyok is a keszegeknek szánt etetésen, akkor 0,107 mm-es Fluoro Carbont kötök előkének, és a horgot is lecserélem 16-os méretű Gamakatsu 2260B-re.
Úszó
- Keszegezésre Tubertini PRO10-es úszót használok 0,5 grammos méretben, de alkalmas minden dundi testű, karcsú nyakú, vékony antennás és stabil úszó. Ilyenek például a Perfect Wind Stopper valamint az Exner Seria Katus sorozatából a hasonlóan kicsi, 0,5 grammos méretű úszók.
- Az ólmozás elosztását a snecik „határozzák meg”. Ha sokszor elkapják a süllyedő csalit, akkor az ólmozást - a jelzőólom kivételével - egybehúzva és a jelzőólomtól kb. 25 cm-re rakom, hogy a lehető leggyorsabban a fenék közelébe érjen a horog. Ha nincsenek snecik, akkor a főólmozás közelebb is kerülhet az úszóhoz, hogy minél természetesebben, lassan süllyedjen le a horog. Mindkét esetben nagyon kis jelzőólmot javaslok.
Etetőanyag
Meg kellet kérdeznem, hogy létezik-e nála olyan, hogy hobbihorgászat, vagy a rengeteg verseny és edzés mellé már nem nagyon fér be az amolyan „hétköznapi horgászgatás”?
- Nagyon ritkán tudok időt szakítani „horgászgatásra”, de ilyenkor is azokat az anyagokat használom, amivel nap mint nap versenyzem. Ezeket ismerem, és bízom is bennük. Tavasszal etetésre kevés etetőanyagot használok. 1 kg Maros Mix XXL és 1 kg Maros Mix Dévér Speciál keverékét dolgozom össze 3 kg löszös földdel.
A keveréket élő anyaggal mindig gazdagítom. Ez természetesen csonti, szúnyog és pinki. Főtt-szemes terméket kora tavasszal nem érdemes használni a túletetés veszélye miatt. A Maros Mix XXL leginkább nagyhalas etetőanyag, de magas olajtartalma miatt szívesen használom a keszeges keverékekben is, mert „meghajtja” a halakat.
Etetőcsésze, vagy gombócolás?
- Iparkodjunk minél csendesebb etetést alkalmazni. Ha van rá lehetőségünk és türelmünk, akkor inkább etetőcsészével juttassuk be az etetőanyag gombócokat. Ha az elején csészézés helyett az egyszeri gombócolást választjuk, akkor utána is a lehető legcsendesebb ráetetést alkalmazzunk. Ilyenkor már csak földes szúnyogot érdemes „betologatni”. A horgászat közben belőtt csonti segítheti a halak folyamatos érdeklődésének fenntartását!
- Fenékről táplálkozó halak horgászata: a jelzőólom szinte érinti a feneket, az előke a fenéken fekszik, ezáltal a csali helyzete stabil. Így az óvatos hal is nyugodtan "felszippanthatja".
- Ha a halak vízközt tartózkodnak, akkor is célszerű úgy beállítani az eresztéket, hogy a horog érintse a feneket. A lehető legkisebb jelzőólmot használva a lassan süllyedő csaliért bátrabban nyúl halunk a fenékre.
Eredményes horgászatot kíván Békési Attila, válogatott keret tag!
Írta: Takács Péter (t_peti)
Fotók: Döme Gábor, Gazza,
Tóth Ferenc, Takács Péter
