Sokan tudják, akik pedig eddig esetleg nem tudták, most egyértelművé válik számukra is, hogy a rakós botos horgászat a kedvencem. Nagyon sok időt fordítok erre a technikára és minden apró részletének csiszolgatására. Pénzt, időt, energiát nem kímélve fejlesztem a legjobb olasz botgyártókkal karöltve a saját TOP MIX márkanéven forgalomba hozott rakós botjaimat. Ezekre nagyon büszke vagyok, hiszen saját gyermekeimnek tekintem, és ha majd egyszer elhiszik azt, hogy magyar ember is képes ilyenre, akkor talán nagyobb üzleti siker is lehet belőle. Ettől azonban egyelőre még messze állunk. Addig azonban töretlenül visz előre a szívem, és öröm számomra, hogy mind többen érdeklődnek a módszer iránt. Ezt a sorozatot kifejezetten e nagyszerű technika megismertetésének szentelem, hiszen számos kérdéssel szembesülnek a kezdők, sőt a haladók is. Tehát, aki a rakós botos horgászatról szeretne minél többet megtudni, tartson velem!
Miről szól a sorozat?
Rengeteg kérdést kapok a botokkal és használatukkal kapcsolatban is. Nagyon sok kérdés, sőt mondhatnám, hogy a kérdések nagy része abszolút tájékozatlanságot tükröz. Ebben a témakörben szeretnék most a legalapvetőbb kérdésektől kezdve segítséget nyújtani, illetve rendet tenni. Teszem ezt azért, mert várhatóan sok homályos problémát sikerül tisztába tennem, ezáltal még többen kedvelik meg ezt a „misztikus” horgászmódszert. Másrészről a botok, azok tulajdonságai és használatuk megismertetésével csökkenthetők lesznek a bottörések, ezáltal a használók kellemetlenségei. Végezetül, de talán a legfontosabb, egyre népszerűbb és szerintem a jövőben még többek kedvelt módszere lesz a rakós botos horgászat.
A rakós bottal szinte minden víz jól - ha nem a legjobban - meghorgászható, legyen szó folyóról, tóról. A precíz csalivezetés, etetés és az érzékeny szerelék miatt talán a legeredményesebb horgászmódszer, nem véletlenül használják a versenyzők is. No és nem utolsósorban a horgászélmény, hiszen a finom felszereléssel legyőzni és szákba terelni egy akár tíz feletti pontyot rendkívüli tapasztalat.
Ahogy a bevezetőben is említettem, teljesen az alapoktól tárgyaljuk a témát. Megpróbálom a legtöbb ismeretanyagot átadni. Lehet, hogy valamit kihagyok, elfelejtek megemlíteni, ezért elnézést kérek, illetve a fórum mindenki rendelkezésére áll, hogy rákérdezzen a még homályos pontokra. A gyakorlott rakós botos horgászoknak biztosan sok minden unalmas lesz, de ezt a sorozatot nem is nekik készítettem, azonban még ők is találhatnak benne újdonságot. Az anyagot elsősorban több évtizedes rakós botos tapasztalatomra és a botgyártás terén szerzett ismereteimre alapoztam és leszögezném, én sem vagyok tévedhetetlen. Tehát kezdjük:
A rakós botokról általában
A rakós botok - ahogy a nevük is mutatja - olyan zsinórvezető gyűrű és orsó nélküli horgászbotok, ahol a bottagokat egymásba vagy egymásra dugva rakjuk össze (a botok nem húzhatók ki teleszkóposan). A botot a hátsó bottagok lehagyásával többfajta hosszban is használhatjuk a meghorgászni kívánt hely távolságától függően.
Tehát, ha például kívánatos törést, gödröt találunk a fenéken a parttól 10 méteres távolságban, akkor a 13 méteres botunkról két tagot lehagyva a kívánt helyet meg tudjuk horgászni. A rakós botok a 60-as évek végén tűntek fel, 1968-ban a dunaújvárosi világbajnokságon már voltak, akik ilyen bottal horgásztak, igaz, csak 8 méteres hosszban, mert hosszabban nem bírták volna el, hiszen alumíniumból készült. Az alumíniumot aztán felváltotta a textilbakelit, majd a karbon.
Put in vagy put over?
A botok két megoldással készülnek, ez a put in és a put over. A put in megoldást, amikor a tagokat egymásba dugják, tehát a felsőt az alatta lévőbe, manapság már nem használják. Ezek a botok értelemszerűen karcsúbbak voltak, de nem elég merevek, nem elég gyorsak és előállítani is nehezebb volt ezeket. Manapság a put over megoldást használják, amikor a felső tagot az alsó tagra dugjuk rá. Ez a megoldás nagyobb botátmérőt kíván, de gyorsabb, gerincesebb botot eredményez és egyszerűbb a gyártása is.
A rakós botokat általában 7-8 méteres hossztól használják akár 20 méteres hosszig is. A Nemzetközi Versenyhorgász Szövetség egészségügyi okokból a nemzetközi versenyeken használható bothosszt 13 méterben maximálta a férfi kategóriában. Ezt sok ország átvette és hazai versenyeiken is itt húzta meg a maximumot, de Angliában 16 méter a limit mind a mai napig. Sőt, ott sok versenyen nincs hosszkorlátozás. A hazai országos versenyeken engedélyezett bothossz 13 méter. Általában egyéb versenyeken is ezt használják, de pl. a TOP MIX-HALDORÁDÓ Kupán, Dunafalván lekorlátoztuk a bothosszt 11,5 méterre. A teljes, 13 méteres hosszt általában versenyeken használjuk. Hobbihorgászathoz elég a 11,5 méter, sőt sok esetben a 9-10 méteres hossz is.
A csúcsminőségű rakós botok alapanyaga a karbonszál, az alacsonyabb minőségűeké karbon több műgyantával, illetve karbon és üvegszál keveréke. Természetesen a karbonszál is többféle minőségű lehet, ennek megfelelően a botok ára is különbözik. Csúcsminőségű karbonszálat csak néhány cég gyárt a világon, ők látják el a repülőgépipart is.
Rakós botok gyártása
A rakós botokat Európában kezdték gyártani, azonban az árverseny miatt a gyártás szinte teljes egészében Kínába tevődött át. A nagy olasz botgyártó cégek is botjaik nagy részét Kínában gyártatják, csak néhány csúcsmodelljük készül még Olaszországban. Ez valójában manapság már nem probléma, ha a kínai gyár elég felkészült, megfelelő minőséget tud gyártani és azt ellenőrizni is tudja. Például a PRESTON rakósok nagy része is Kínában készül, de megbízható gyárban. Itt készültek a TOP MIX INVENTOR széria botjai is (a 707 kivételével), és itt készült a GENIUS Carp bot is. De Kínában gyártat az ismert cégek közül a SENSAS, a TRABUCCO, a MAVER stb. is. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem probléma, ez a világ rendje, nemsokára, ahogy Kína meggazdagszik, a gyártás majd átmegy Indiába, aztán Afrikába, mindig oda, ahol alacsonyabbak a költségek. A gyártók a karbon alapanyagot természetesen nem szálban veszik, hanem lapban. A karbonszálak össze vannak szőve, mint egy szőnyeg, több rétegben, esetleg a rétegek több irányban egymásra vannak fektetve, köztük műgyanta is van. Egy ilyen lap kb. 1 m x 2 m méretű és néhány tized mm vastag. Az egyik oldaluk öntapadósra van elkészítve egy lehúzható védőréteggel. Egy ilyen lapot felraknak a szabászasztalra és egy sablon mentén szabászkéssel kivágják a kiterített bottagnak megfelelő terítéket. Erről lehúzzák a védőfóliát és egy, a gyártandó bottagnak megfelelően elkészített acéltüskére hengerítik azt fel egy elmozduló asztalú prés-henger gép segítségével.
Az így feltekert karbonlapot lebandázsolják, majd egy magas hőmérsékletű és nagynyomású kemencében „kisütik”. A hőmérséklet hatására a műgyanta megolvad, ez tartja össze a karbonszálakat. A kisütött bottagot lehúzzák a tüskéről és méretre szabják, majd a bottagokat összeillesztik. Ha szükséges, csiszolnak az átmérőn. A selejtes tagokat pedig kidobják. Nagyjából ennyi a botgyártás, de ez minden cég féltve őrzött titka. A gyárakban többnyire tilos a fotózás, és csak harapófogóval lehet kiszedni belőlük minden információt. Ezért is ilyen képszegény a cikk e része. A leírtakból azonban világosan kitűnik, hogy minden fázis munka- és időigényes, sok kézi erőt igényel, ettől is drágább egy „egyszerű” rakós bot, mint egy átlagos horgászbot. Arról már nem is beszélve, hogy mennyivel több az anyagszükséglete.
Rakós botok minősége
A rakós botok minőségét a felhasznált alapanyagok minősége és a gyártástechnológia határozza meg. A gyártástechnológiával kezdem, mert az az egyszerűbb. Fontos a tiszta, pormentes környezet, a megfelelő gyártóeszköz és a megfelelő szaktudás. Ahol ezek közül valamelyik nincs meg, ott nem lehet csúcsminőségű rakós botokat (de mást sem) gyártani. Voltam olyan kínai gyárban, ahol a széntüzelésű kazánt a botgyártó üzemből fűtötték és ott hamuzták. Mindenen vastagon állt a por. Voltam olyan gyárban is, ahol tisztaság volt, mert újonnan épült, de már gépekre nem futotta és kézzel tekerték a tüskére a karbonpaplant. Ezek azok az üzemek, ahol 16 dollárért lehet 11 m-es rakóst venni és néhány ezer forintért árulni.
A három alkotóelem
A felhasznált alapanyagok minősége a másik meghatározója a botok minőségének. A rakós botok gyártásánál háromféle anyag fordul elő: karbonszál, műgyanta és üvegszál.
1. sz. alkotóelem - karbonszál
Karbonszál alapjában egy igen rideg anyag. Nagyon sokféle minőség van belőle. Ezt egy példával szeretném megvilágítani. Az olasz ITALICA cégnél kérdeztem meg, akik az ASTERX és INVENTOR rakósok egy részét, illetve a STRADIVARI Allround botot is gyártják, hogy a manapság forgalomban lévő 48-50 mm nyélátmérőjű csúcs rakósoknak megfelelő gyorsaságú botot milyen legkisebb átmérővel tudnának elkészíteni úgy, hogy a bot akciója, gyorsasága ne változzon? „40 mm”, volt a válasz.
Azt azonban hozzátették, hogy ezt csak nagyon kevesen fizetnék meg, mert olyan drága lenne az alapanyag és ezáltal a bot. Az eladhatóság az, amiért a botokat ilyen nagy átmérőjűre készítik, hiszen így nagyobb a botok kúpossága, ezáltal egyenszilárdsága, tehát olcsóbb alapanyagból elkészíthetők. Egy csúcs rakós bot egyébként többféle karbonból készül. A botok első 4-5 tagjához jobb minőségű alapanyagot használnak, mint a hátrébb lévő tagokhoz. Így a top szettek könnyebbek, a bot pedig kiegyensúlyozottabb lesz. Ezért van az, hogy pl. egy ötödik tag drágább, mint egy hatodik.
2. sz. alkotóelem - műgyanta
A másik fontos alapanyag a műgyanta, amivel a karbonszálakat, rétegeket összeragasztják, hogy azok együtt dolgozzanak. Ennek mennyisége a felhasznált karbon alapanyag mennyiségének töredéke. Tulajdonképpen ezzel töltik ki a karbon szálak közti mikrohézagokat, ezzel biztosítják, hogy a karbonszálak egyetlen, összefüggő rendszerként működhessenek. A műgyanta szükséges mennyisége jól behatárolható, a kevesebb és a több is káros. Volt olyan botgyártó, aki megpróbálta ennek mennyiségét növelni, hogy olcsóbb botot kapjon, de nem túl nagy sikerrel, mert a botok folyton törtek.
3. sz. alkotóelem - üvegszál
Végezetül az üvegszál. Ennek használatával nagyon strapabíró, szinte törhetetlen botok készülhetnének, de olyan súlyuk lenne, hogy nem lehetne - vagy csak nehezen - tartani őket. Az áruk alacsony lenne, de a használati értékük nulla. Ezért az üvegszálat a karbonszállal keverve készítenek botokat vagy bottagokat. Az ilyen anyagból készített botok az olcsó, nagyon lógós, szinte használhatatlan botok, amelyek arra készültek, hogy abszolút „kiküszöböljék a kezdők hibáit” és megutáltassák a rakós botos horgászatot. Viszont a nyéltagnál gyakran használnak némi üvegszálat, részben erőssége, részben olcsósága és részben súlya miatt (így a bot súlypontja hátrébb kerül, ami nem is hátrány).
