A tegnapi részben begumiztuk a top szettet, úgyhogy nincs más hátra, irány a vízpart! Mivel kora tavaszt írunk, olyan helyet választottunk, ahol jó eséllyel tudjuk bemutatni akció közben is a botot. A Moby Dick tórendszer azon tavára látogattunk el egy szeles, hideg napon, amely direkt a rakós botos pontyhorgászat szerelmeseinek tartanak fenn egész évben. Lássuk hát, hogyan sikerült a tűzkeresztség!
Mint azt már említettem, a margin botozás eszköztára roppant csekély. A gumizás kellékein kívül csupán végszerelékre, némi csalogatóanyagra és csalira, valamint egy merítő hálóra van szükség.
Végszerelék
A rakós botos végszerelékek hasonlítanak a spiccbotokon használt úszós készségekre, annyit leszámítva, hogy mindössze néhány grammos úszó elegendő hozzá, hiszen itt nem kell belendíteni a végszereléket, hanem csak letenni a spicc alá. Ami nagyon fontos, hogy a top szettnél ne használjunk hosszabb zsinórt, mert úgy végképp megszákolhatatlan lesz a hal, főleg, ha a gumi méterekre kinyúlik. A top szett hossza nyilván behatárolja azt is, milyen mély vízben lehet használni, de ritkán találni láb alatt 1,5-2 méternél mélyebb vizet.
A szerelék egyébként gyorsan elkészíthető. Az úszót fel kell húzni a főzsinórra, majd kisúlyozni, végül felhurkolni a horogelőkét, és már kész is. Mi ezúttal egy 0,5 grammos úszót, 0,16-as főzsinórt és 0,12-es horogelőkét használtunk, mivel a víz még alig volt 5-6 fokos.
A horgászhely elfoglalása
Mint azt az előzőekben írtam, a margin botozás helyét a leggyakrabban az élet határozza meg. Ezzel a rövid bottal igazából bárhová le lehet telepedni, nem kell hozzá más, csak egy ülőalkalmatosság, ami lehet egy vödör is, de akár egy pokróc is. Így aztán a helyfoglalás esetünkben is egyszerűen ment, Zoli letett egy vödröt, lehetőleg minél közelebb a vízhez, és letelepedett. Bottartóra nincs szükség, hiszen a bot végig kézben lesz, a toldáshoz-rövidítéshez pedig elegendő egy táska, amin csúszik a bot, és védve van az ütődésektől. Mondtam én, hogy egyszerű ez!
Etetés
Etetni erre a kis távra nagyon egyszerű, hiszen még a csontit is könnyedén el lehet dobni 5 méteres távolságra. Mivel ponty a célhal, micro pellettel és csontkukaccal terveztük a helyre csalogatni a halakat, csalinak pedig a csontit erőltettük.
Ha koncentráltabban szeretnénk etetni, akkor lehet kapni – vagy esetleg otthon fabrikálni – apró csészéket, amelyeket a spiccre helyezve használhatunk. Ebbe téve a csalogatóanyagokat pontosan az úszóra lehet önteni annak tartalmát. Egyszerű, de hatékony megoldás. Amikor a bemutató horgászatot tartottuk, nélkülözhetetlennek bizonyult ez a kis segédeszköz, ugyanis viharos erejű szél fújt, ami miatt a csontit képtelenség volt 1 méternél messzebb dobni. A mini csészével azonban ezt is meg lehetett oldani.
Horgászat
Maga a peca legalább olyan egyszerű ezzel a bottal, mint a helyfoglalás. Csalizás után a végszereléket a vízbe helyezzük, majd a bot eddig nem használt tagjait szépen beledugjuk a top szettbe. Immár a 4,8 méteres bot van a kezünkben, így a végszereléket a helyére rakva elkezdhetjük a pecát. Nyilván, ha kis csésze van a top szetten, akkor nem lehet nagyon kalimpálni a bottal, mert akkor a csésze tartalma idő előtt kiszóródik.
Amint beállt az úszó, tulajdonképpen nincs más dolgunk, mint várni a kapásra. Néha lehet egy-egy marék csontit az úszó köré dobni, vagy a szereléket megmozdítani, hátha a fellibbenő csalival kapásra lehet ingerelni a halakat.
A kapást általában az úszó erélyes elmerülése jelzi. Bevágás gyanánt elég megemelni a botot, és kezdődhet is a kardozás. A gumi teszi a dolgát, fárasztja a halat, a horgász pedig megpróbálja lerövidíteni a botot, és csak a top szettel folytatni a fárasztást. Ha ez megvan, akkor kerül képbe az oldalt kivezetett gumi.
A csőgumi tulajdonsága, hogy csak nagyon lassan keményedik fel, ezért nehéz vele a kitartóan küzdő pontyot merítési távolságra húzni. Azonban az oldalt kivezetett guminak hála könnyedén, egy mozdulattal feszíthetünk azon. Ez kis túlzással olyan, mint amikor orsós botnál erősebbre állítjuk a féket. A gumi lassú, folyamatos feszítésével egyre kisebb pórázon lehet vezetni a pontyot, míg végül meg lehet meríteni. Izgalmas és látványos peca ez!
Hazánkban egyre inkább háttérbe szorul a rakós botos technika, ami egyrészt a feederbotozás szárnyalásának, másrészt az úszós horgászat jelentős költségeinek tulajdonítható. Azonban minden technikának meg van a maga jelentősége, és, ha azt jókor, jó helyen használjuk, akkor szélesíthetjük saját ismereteinket, és legfőként szaporíthatjuk élményeink számát! Ahogy a Method Waggleres, vízfelszíni pontyhorgászat, úgy az e cikkben bemutatott rakós botos módszer is a végletekig le van egyszerűsítve, úgymond fogyasztóbaráttá lett alakítva annak érdekében, hogy kis befektetéssel, minden körülményhez gyorsan lehessen alkalmazkodni.
Túlzás lenne azt állítani, hogy egy ilyen margin bottal neki lehet indulni a nagyvilágnak és mindenhol lehet vele halat fogni, azonban vannak olyan szituációk, amikor egyetlen ilyen bottal több pontyot lehet fogni, mint az összes botzsákban lapuló bottal együttvéve.
Írta: Sipos Gábor
Képek: Sipos Gábor
