Igaz, csak átvitt értelemben, mert a Balaton marad a helyén, de a halfogás valóban beindult, és ajánlom mindenkinek, hogy igyekezzen személyesen meggyőződni róla. Mi is így tettünk egy április eleji szombaton Timár Dani barátommal. Hirtelen jött ötlettől vezérelve felkerekedtünk, hogy megvizsgáljuk, a napsütés és a jó idő meghozta-e a halak étvágyát. Az igazság az, hogy nagyon ki voltunk éhezve egy jó horgászatra, mivel a természetes vizek a környékünkön horgászhatatlanok, „műanyag tóra” meg nem nagyon vágytunk.
A napfelkelte a zánkai kikötőben ért bennünket. Meglehetősen hűvös hajnal köszöntött, ezen csak a felszerelés becipelése segített, alaposan kimelegedtünk. Korán van még, alig mozdul ember a parton, viszont a víz annál több életjelet mutat. A nádas szélén, kövezés előtt szétrebbenő snecik mutatják, megéheztek a ragadozók is. Egy-egy hangosabb rablás, nagyobb burvány balint sejtetett.
Bennünket azonban más hozott a magyar tengerhez.
Nincs élvezetesebb, mint ha eszik a keszeg; ez főleg a hosszú, alig-alig horgászott tél után értékelődik fel minden horgász számára.
Rakósbotos horgászatra készültünk, bodorka és dévérkeszeg volt a célhalunk. Ennek megfelelően választottuk meg az etetőanyagot is. Timár Mix Bodorka Extre, Mester Mix és Super Mix keverékét használtuk, némi Szuper Mix aromával dúsítva.
A snecik hadának kivédésére folyóvízi agyaggal nehezítettük az etetésünket, és meglehetősen ügyeltünk nedvesítésre, ne maradjon felszálló részecske a gombócokban, ezzel is elkerülve az apróhad figyelmét.
Gondos alapozás után már csak csontit és főtt kendert lőttünk az úszók közelébe.
11 méteres távolságban 2 méter feletti vizet mértünk. Dani nagyobb, 2 g-os úszót szerelt, ezzel is gyorsítva a szerelék beülését, míg az én felszerelésemre egy másfeles került. Az ólmozás is ennek megfelelő: 4-6 sörét egybehúzva az előkétől 30 cm-re, két pici jelző az előkefülnél.
A horog mindkettőnknél Drennan Polemaster 16-os méretben, majd Carbon Chub került a 10-es előkére, amikor nagyobb testű halakra számítottunk.
Alig simulnak ki az alapozó gombóc hullámai, máris elbújik valami a félantennára súlyozott úszóval. Megvan az első balatoni bodri! Újracsalizás, szerelék vissza az etetésre, bot a tartóba. Lőnék egy kis kendermagot, de megint nincs úszóm. Ismét gyönyörű bodorka ficánkol a horgon! De szép nap!
Lassan erősödik a szél, pont szembe kapjuk. Hidegnek nem hideg, de a hullámok eléggé zavaróak. Van úszó, nincs úszó, van úszó, nincs úszó, nincs úszó, bevágás. Bodorka a leggyakoribb zsákmányunk, de egy-egy vékonyhátú dévérkeszeg is elkéri a szúnyoggal csalizott horgot.
Nemigen bírjuk tovább, összepakolunk, irány az akali móló, ott háttal tudunk ülni a szélnek, a móló árnyékában, pedig a hullámzás sem zavar.
Jóval kisebb vizet mérünk, másfél méter környékén van. Felszerelés, etetés ugyanaz.
Az alapozás után kapástalanság. Talán elugrasztottuk a halat a gombócolással. Eltelt egy bő félóra, aztán beindultak a bodorkák. Vegyesen fogtuk: dévér, bodorka.
Aztán más jellegű kapás: valami „elsündörgött” az úszóval: Bevágás után kint maradt a lágy gumi. Ponty küzd a szabadságáért. Gyorsan megadja magát, hideg még a víz és nem is túl nagy példány. Nőj tovább!
Gyors egymásután jön még a kisebb testvérekből kettő. Megtaláltak az apróságok? De nem, a következő egy fél kg-os kárász.
Egyre jobban jön a hal, mi pedig egyre jobban élvezzük az első igazán jó pecát ebben az évben. A nap melegíti a hátunkat, kapás kapást ér, nyúlik a gumi, szákoljuk a szebbnél szebb halakat.
Két vitorlás köt közben mellénk 2 m-re. Az ezzel járó zaj megteszi a hatását, a halak mintha ott sem lettek volna. Sebaj, legalább megmozgatjuk a tagjainkat, legyűrünk egy-egy szendvicset. A hala is kapnak néhány gombócot, most úgysincs semmi, amit elzavarnánk a csobogással, a visszatérők pedig terített asztalt találnak, ahogy illik.
A lőtt csontira előbb néhány garda jelentkezik, jellegzetes, úszót felpöckölgető kapással, kis változatosságot hozva a bodrik és a dévérek után.
A folyamatos csonti- és kenderlövéssel újból sikerül visszaállítani elénk a halat. Dani ismét pontyot fáraszt, és reménykedünk, ez nagyobb lesz az előzőeknél. Az lett, 32 cm. A nap legnagyobb hala eddig.
Ahogy megyünk bele a délutánba, úgy nő a halak egyedsúlya. Egyre testesebb bodorkák, dévérek kerülnek a szákba.
Van idő közben beszélgetni a helyi horgászokkal is, akik nem annyira jó híreket mondanak. Zánkán is és itt Akaliban is egymástól függetlenül mondják el idős horgászok, hogy harmadik napja húzzák a hálót a halászok, rendet vágva az ívásra gyülekező halak között. A nád széléig ér a háló, mondják a helyiek.
Lassan befejezzük a horgászatot. Gyors fotózás az „amnesztia” előtt. Magunk sem gondoltuk, hogy egy dézsa halat horgásztunk össze ezen a napon. Nagyszerű élmény volt, igazi jó rakósbotos horgászat. Ha nem is indul a Balaton, de ébred, ne maradjunk le róla!
Közérdekű információ
Tavaszi Horgászrandevú Zánka - DRENNAN Kupa egyéni verseny
Időpont: 2006. április 21-22-23.
Részletes információ: www.zanka.hu
Információs telefonszám: 06-20/9677-197
