A 2009. év utolsó horgászatára tradicionálisan december 31-én került sor. Ezután az időjárási körülmények miatt egy hosszabb szünet következett, de február elején már jelentkeztek az elvonási tünetek. A helyzet kilátástalannak tűnt, hiszen minden vízfelületet, ahol halakat sejtettem, vastag jégpáncél volt borított. Nemrégiben megismerkedtem Végh Krisztiánnal, aki egy olyan tóról számolt be, ahol még a legnagyobb hidegekben is gondolnak a magunkfajta fanatikus horgászokra. A tó középső részén áramoltatják a vizet, így az sosem fagy be. Rövid telefonos egyeztetés után a következő szombat reggel (2010. február 20-án) már a parton talált minket.
Ismeretlen vízen horgászni izgalmas dolog. Nemcsak azért, mert nem tudhatjuk, hogy mire számíthatunk akár a horgászhely, akár a halak tekintetében, hanem mert minden eshetőségre készülnünk kell. Krisztián már járt a vízen és ő a matchbotozást választotta, nekem pedig felajánlotta, hogy kipróbálhatom a rakós botját. Ez jó volt kiindulási alapnak, de vittem magammal matchbotokat, és - mivel nagyon erős szelet mondtak aznapra, ami esetleg lehetetlenné tehette volna az úszózást - menekülési útvonalként eltettem a pickerbotomat is. Azzal még a legnagyobb szélben és akár 25-30 m-es távolságban is biztonságosan az etetésen tudom tartani a szereléket. A halállomány megfelel egy átlagos intenzív víz halállományának, némi érdekességet a szivárványos pisztráng jelentett, amit ráadásul kifogás után nem kell megvásárolni, mint a többi hasonló jellegű tavon. Krisztián elmondta, hogy amikor legutóbb volt itt horgászni, 12 kg dévérkeszeget fogott matchbottal, de jelentős a tó ponty- és szivárványos pisztráng állománya is.
A legnagyobb fejtörést az etetőanyag kiválasztása jelentette. Úgy gondoltam, félnapos horgászatra 2 kg etetőanyag bőven megteszi. Egy olyan univerzális kaját szerettem volna bekeverni, ami a dévér és a ponty ízlésének is megfelel és jó lehet a lehűlt vizekben. Végül arra jutottam, ha 1 kg Haldorádó Feeder Master Nagy dévért szintén 1 kg Haldorádó Feeder Master Mézes pálinka etetőanyaggal keverek be, akkor egy eléggé széleskörű etetőanyagot kapok. A keverékbe került még fél liter csontkukac, a bekeverésre szánt 5-6 dl vízbe pedig 1 dl Haldorádó Feeder Master CSL Tuning Mézes Pálinka aromát öntöttem.
Dunaszerdahelyről reggel nyolc óra körül indultunk, a Komáromig tartó 50 km-es autóút után pedig végre a vízparton voltunk. A kifli alakú tó középső része valóban nem volt befagyva. Már voltak néhányan a vízparton, ezért csak a nem túl nagy felületű kiolvadt rész legszélén sikerült elhelyezkednünk. Két fordulóval be is vittünk mindent. Sajnos a jósolt szelet így pont oldalból kaptuk, de úgy gondoltam azért megpróbálom a rakós botos horgászatot. Először a horgászládákat állítottuk fel, majd bekevertük az etetőanyagainkat. Krisztián néhány perc alatt felszerelte a matchbotot. Mire én előkészítettem a rakós botozás kellékeit, ő már túl volt az alapozó etetésen és repült is a test nélküli waggler a parttól 20-25 m-re a jég széléhez. A rakósra nem tettem fel az utolsó tagot, így könnyítettem a széllel való küzdelmen. A meder ráadásul egyenletes volt előttünk, ugyanúgy másfél méter körül volt a víz mélysége 11 m-re a parttól, mint Krisztián etetésén. A botba 1,4 mm átmérőjű tömör gumi került - nagyobb halakra is számítottunk. A főzsinór 0,14 mm-es volt, míg az előke 0,12 mm-es. Úszónak egy klasszikus kétpontos rögzítésűt választottam 1,5 g terhelhetőséggel. Az ólmozást egy pontba húzott sörétek formájában helyeztem el, hogy a csali stabilan álljon. Az előke hossza 30 cm volt, a végén pedig egy 16-os nagyöblű horog fityegett. Az eresztéket érintőre állítottam be. Csalinak főként csontit gondoltam használni, de vittem magammal pelleteket is, ha esetleg a pontyok kellőképp meglepnének minket. Mire elkészültem mindennel, Krisztián már 20 perce horgászott és egymás után fogott három pisztrángot. Ez minden horgászt meglepett, hiszen a halak nagyon bizonytalanul ettek addig. Ráadásul az első hal közel volt az egy kilóhoz, de a másik kettő is volt vagy 60-70 dkg.
Izgatottan toltam be a rakóst, hogy a bot vége támpontul szolgálhasson az etetéshez, majd letettem a tartóba. A horogra négy szem csonti került. 8-10 egykezes gombócot gondoltam alapozásra, de az első gombóc gyúrása után az úszó kiemelkedett, majd alábukott. Ezután egy villámgyors bevágás következett, a gumi pedig kinyúlt vagy fél méterre. Éreztem, a hal nem túl nagy, de a tenyeres méretet bőven eléri. Rövid fárasztás után partra került az év első hala, egy fél kg körüli pisztráng. A horogszabadítás és visszaengedés után beetettem és vártam a fejleményeket. A kezdeti kapásintenzitás ugyan csökkent, de az hamar kiderült, az év első horgászata rendhagyó módon a pisztrángokról fog szólni. Rövidesen behoztam lemaradásom, a nap végére pedig kilenc pisztrángot sikerült fogni.
Mire befejeztük a horgászatot, Krisztiánnak is kilenc pisztráng jött össze. Miután rájöttem, hogy a pisztrángoké lesz a főszerep, próbáltam az etetőanyagot lazábbra gyúrni, hogy már a vízbe éréskor szétessen a gombóc. A pisztrángok ragadozó ösztönét kihasználva gyakran megemeltem a szereléket, amit néha azonnali kapás követett.
Bár alapjában véve nem szoktam túl gyakran horgászni efféle intenzíven telepített tavakon, úgy gondolom, nem lehet teljesen kizárni ezeket a horgászvizek listájából, hiszen bizonyos körülmények közt egyedül az ilyen vizeken érhetünk el kiváló fogásokat, illetve - mint esetem is mutatja - néha csak így van esélyünk egyáltalán szabad vízfelületet találni. Mindent összevetve egy nagyon élvezetes peca volt februárban az év első horgászata során, tartsatok velem legközelebb is!
Rózsa Arnold (dreezy91)
Fotók: Rózsa Arnold, Végh Krisztián
