Felületesen a címre pillantva, az ember azt hihetné, hogy arculatváltozás történt a honlapnál és nemcsak horgászeszközök, de harci felszerelések is tesztelésre kerülnek. Természetesen erről szó sincs, egyébként is gyűlölöm az erőszak minden formáját, ezért szerettem bele a horgászatba, a csendes, békés, természetközeli életbe, amelyből hétvégén erőt meríthetek az újabb munkanapokhoz.A következő kis történet is egy ilyen "békeszigeti" kirándulás eseményeit meséli el, remélem nemcsak számomra, de a kedves olvasók számára is tanulságos lesz.
Ahogy a bevezetőben is leírtam, nagyon szeretem a természetet, csodálkozással tudom figyelni horgászat közben a partmenti fákon csivitelő madárkákat, a korahajnali pókhálót, amelyen csillogó harmatcseppek nyugszanak és természetesen nem utolsósorban a víz alatti világ lakóit, a halakat.
Aki nyitott szemmel jár a természetben és tud örülni az efféle apró gyönyöröknek, az boldog ember tud lenni ebben a rohanó, kegyetlen világban is. Amint a partra értem, egy gilisztapár szerelmi jelenetének lehettem szemtanúja, percekig megbűvölve figyeltem mozdulatlan, hogy nehogy megzavarjam őket. Ilyen apró életképpel indult a reggeli horgászat.
Kora reggel volt mikor a Bodrog partjára értem. A nap éppen csak áttörte a szemben elterülő kis erdősávot és elkezdett felkapaszkodni az égi pályára, hogy a mai napon is lerója szokásos útját. Nagyon kellemes idő volt, a víz is méltóságteljesen áramlott, a lanyha szellők is még az igazak álmát aludták, nem játszadoztak a víz felszínen. Tükörvíz fogadott.
Még a partra érkezésem előtt elhatároztam, hogy egy maratoni rakózásba kezdek. Ennek két oka is volt. Egyik, hogy az idén még csak állóvízen és csatornán horgásztam rövidítve, a másik pedig, hogy előző héten beszereztem néhány Cralusso Torpedót, s ezeknek a próbaúsztatását terveztem mára.
Aki rakózik, az tudja, hogy nem éppen a kevés szerelékről szól ez a műfaj, de ha szereti az ember... A gyors kipakolás is legalább fél órát vett igénybe, először az etetőanyaggal kezdtem. Öt kilót vittem magammal, két doboz csemegekukoricával dúsítottam és egy csomag Van Den Eynde Brasem (barna) aromapor került még a vödörbe. Amíg a csalogatóanyag magába szívta a vizet, addig a láda szerelvényeit állítottam be, valamint beélesítettem a haltartót és a merítőt is. Áttörtem az anyagot, kétkezes gombócokat gyúrtam.
A topset gumiját alaposan beolajoztam, azzal az óhajjal, hogy a nagy karikák nyújtogassák hasonlóképpen. A szereléket csatlakoztattam a Stonfo kapocsba, ami egy 6 g-os Torpedóból, 5 g-os stopperólomból és ez alatt, öt rögzítő sörétből valamint egy jelzőólomból állt. A horog 16-os Drennan Fine Maggot volt, először három színes csontival. Aztán a víz feltérképezését végeztem egy mélységmérővel. Kicsit jobbra a rakós spiccétől egy, a bottal párhuzamosan futó medertörést mértem ki. Kb. 20-25 cm-es padka húzódott befelé a meder irányába. Itt a meder megfogja gombócok útját, ezért a spicctől balra, egy méterre (a víz balról jobbra áramlott) tíz kétkezest dobtam be alapozásként.
Nagy várakozással vetettem be a rakóst. Egy óra kemény küzdelem volt az idő ellen, de egyetlen érdeklődő sem jelentkezett. A csalik széles skáláját próbáltam ki, de sajnos semmi. Giliszta, szúnyog, csonti, kukorica, mind kudarcot vallottak. Nem jól mértem ki a feneket? Újra mérés jött, hajszálpontosan az előbbi eredmény született újra. Nem értettem mi lehet a gond.
A türelem halat termett. Egy közel 40 dkg-os karika látogatott a terítékhez. Pillanatok alatt elfelejtettem, hogy egy órás várakozás előzte meg ezt a halat.
Amikor a merítőben volt a hal szép, kerek pocakja volt, nem lehettem biztos benne, hogy az etetőanyaggal pakolta meg vagy a közelgő ívás miatt van a pocak. Ugyanis a pikkelyek már érdesek voltak. Nem sokáig hagytak a halak az előbbi kérdés megoldásán gondolkoznom. Újabb kapás a teljesen megállított szereléken, egy erős lerántás. Bevágás után a gumi méternyit is kiszaladt, szívderítő látvány és hamarosan a kezemben egy szilvaorrú. Lenyűgöző. Nem túl gyakori vendég itt, a folyó csendes szakaszán.
Nagyon biztató volt a kezdet, vártam a hasonlóan reményteli folytatást. Nem kellett csalódnom. A rakós hatósugarában tartózkodó karikák szép sorban a merítőmben landoltak. Mit kívánhat ettől még szívderítőbbet egy finomszerelékes horgász, mint amikor a gumi kifut a topsetből és a spicc bólogat. A horgász a vizet kémleli, vajon milyen hal bukkan fel a fárasztás után, mi küzd a szerelék végén.
Ugyanezt a kémkedést végeztem én is, mert bevágás után a gumi bő két méter kiszaladt a spiccből és a hal igen hevesen küzdött, de nem akarta megmutatni magát. El sem tudtam képzelni milyen hal akadt a horgomra. Ezen a helyen gyakori a jász, a karika és a dévér, de ez a küzdeni tudás semmihez sem hasonlított. Egy paduc. Nem is akármilyen. Egy hengeres testű 30 centis. Teljesen rabul ejtett, igazán masszív felépítésével, érdekes, jellegzetesen alsó állású, porcos szájával és főleg heves kirohanásaival. Még tizenegy társa lett a haltartóm rabja.
A paducok akkor vették fel a csalit, ha erősen visszatartottam a szereléket és egy kicsit még a folyással szembe is húztam, hogy a csali a fenékről fellibbenjen. Ekkor gyors lerántásszerű kapás és izgalmas fárasztás következett. A horog mindig biztosan ült a paduc ajkában, úgy gondolom jó választás volt ez a horogtípus, mert a horgászat teljes ideje alatt csak három hal "lépett le" a megakasztás során.
Rendkívül változatos volt a zsákmány. A legnagyobb mennyiségben a karika és a dévér került horogra, ezeken kívül egy garda, tizenkét paduc, három bodorka, két szilvaorrú. Érdekesség, hogy jászt egyáltalán nem fogtam, pedig máskor jelentős számban lehetett rabul ejteni őket.
A csali minden esetben 2-3 színes csontiból álló csokor. Mást nem voltak hajlandók felvenni.
A Torpedó úszóval való csalivezetés lehetővé tette, hogy úgy állítsam meg (vagy húzzam folyással szembe!) a szereléket, hogy annak teste nem emelkedett a víz fölé. Így a halaknak mindig csak az úszó antennáját kellett a víz alá meríteni. A hagyományos lapos (vagy normál) úszókkal ezt nem lehet megcsinálni, mert a "válluk" a víz fölé emelkedik, így a víz alá merítendő rész nagyobb. Az érzékeny kapások szinte észrevehetetlenek. A különbség nagyon látványos és kilókban mérhető. Összegzésképpen a Torpedó nálam jelesre vizsgázott!
Úgy elrepült ez a horgászattal töltött idő, mint egy szempillantás. Fotózás, majd a halak szabadon engedése következett. Boldogan pakoltam össze a felszerelést és indultam el haza. Felmálházva a vizet néztem, mely ma is oly sok szépet adott nekem. Szerintem nemsokára ismét tiszteletemet teszem ezen a helyen...
