Ezen a portálon is, de a vizek partján is egyre gyakrabban találkozunk "hosszúbotos, rövidszerelékes" horgásszal. Nagyon sokan úgy tartjuk, hogy a rakós botos horgászat a gyűrűzetlen bottal való halfogás Forma-1-e. Ennek megismertetésére, népszerűsítésére készült barátaim segítségével ez az írás. Akár tanulságként is szolgálva a rakós "fanoknak".
Régen elhatároztuk, a következő hétvégén horgászat lesz a családi program. Míg a férfiak, gyerekek horgásznak, a feleségek kényelmesen megtudják tárgyalni a világ nagyon fontos kérdéseit. Mindenki jól jár.
Jómagam egy TRIANA Fortezza rakós bottal, míg Mitya barátom egy 8 m hosszú Browning spiccbottal készült a halfogásra. Én 0,10-mmes főzsinórt, 0,08-as horogelőkér és 16-os horgot használtam. A spiccbotot egyel erősebb szerelékkel készítette Mitya: 12-es főzsinór, 10-es horogelőke, 14-es horog került rá.
A Duna vízállása és a család kívánsága Komárom környékére vitt bennünket, remélve a halak is méltányolni fogják igyekezetünket.
A halaknak szánt etetőanyag Vidra sós-sajtos és Vidra folyóvízi etetőanyag keverékéből állt. Megspékeltük nehéz angolmorzsával, és nem hiányzott belőle az áztatott kenyér sem. Ezek együtt megfelelő tapadó képességet nyújtottak, bőven elbírta még a nehezítőként használt rostált apró kavicsot, és az elengedhetetlen élőanyagot, jelesül jó egy liter csontkukacot.
Még szárazon összekeverve, Mosella bojli festékkel az egészet pirosra festettük, így immáron bevetésre kész volt minden, akár kezdhettük is a horgászatot. Míg én az etető elkészítésével foglalatoskodtam, barátom pontosan megmérte a vízmélységet, csupán össze kellett mérnünk az eresztékeket és hajrá.
Nem panaszkodhattam, azonnal kapást jelzett az Exner Titán úszóm, a bevágás ült és máris kézben volt egy alig tenyeres karikakeszeg. Erősen kellett igyekeznie, hogy a horgon levő három jókora csontit a szájába tudja gyűrni! Közben Mitya elrontott egy kapást. Természetesen egy etetésen horgászunk, akadály nélkül megoldható a dolog. Régen pecázunk már együtt, van benne gyakorlatunk.
Közben Mitya fogott egy kisebb paducot, jómagam minden bedobásra találkoztam egy mini karikakeszeggel. Amint beállt az úszóm, visszatartottam egy picit, máris koppintott rajta az "apró nép". A spiccbot úszója néha "elrobogott" az enyém mellett , úgyhogy saját szemmel láthattam a villámgyors kapást rajta. Gondolom paduc, és be is bizonyosodott, mert hamarosan szákba is került a fél kiló feletti példány.
Kezdett a dolog kellemetlen lenni kissé, de nálam nem volt spiccbot, ennek ellenére erősen gondolkodtam, le kellene cserélni a Titánt egy hagyományos úszóra, az alkalmas lehet úsztatásra is. Méginkább megerősödött a gondolat bennem, amikor a gyerekek váltva horgásztak alattunk, szintén telibottal és paduconként váltották egymást. Igaz, én is számolatlanul fogtam az apró karikakeszegeket, dévéreket, de egyik sem ütötte meg a "szákméretet".
Nem bírtam tovább cérnával, elő valami hagyományos szereléket a ládából, és kicsit faramuci módon, de rakóssal úsztattam visszatartás nélkül.
Mindjárt az első úsztatást honorálta egy jókora paduc.
Nem ma kezdtem a horgászatot, számtalanszor találkoztam már azzal, hogy inkább részesítik előnyben a szabadon úszó csalit a halak, mint a megállítottat vagy az erősen visszatartottat. Mégis, a nem megfelelően választott felszerelés és horgászmódszer, akár gyenge eredményt is hozhatott volna erre a napra.
Ezért is írtam a bevezetőben a rakós bot megszállottjainak, nem árt, ha más módszert is megpróbálunk, ha nem hoz elég eredményt a visszatartásos horgászat. Bennem is végig futott a gondolat, mi van ha egyedül vagyok? Könnyen előfordul, hogy nem találkozom aznap jó hallal. Mivel a lapos úszók -jól beállítva- nemigen alkalmasak sima úsztatásra, nem vagyok rest azóta hagyományosra cserélni, vagy spiccbotot felvenni. Néha csodákat művel.
