Hajnal a híd alatt

Hajnal a híd alatt

Keszegezés finomszerelékkel - számomra minden év elején ez az egyik meghatározó horgászat. Mit egyik? „A” meghatározó, és nem is csak egyszer, hanem amíg nyár elejére újra megszokottá nem válik… a téli, kora tavaszi vermelőhelyes keszegezés más, hiszen ott - ha a hely már megvan - aránylag kevés a kihívás. A melegedő vízben viszont minden egyes becsapott halacska élményt jelent.

Az előző heti versenyről jó adag etetőanyag és élő csali maradt. A család az ilyesmit ideig-óráig megtűri a hűtőben, de jobb mielőbb megszabadulni tőle. Persze hasznosítani illik, azaz el kéne horgászni… de hol? A Duna még hideg és éppen magas is, ezért kézenfekvőnek tűnik a számomra közeli Ráckevei (Soroksári)-Duna valamelyik hozzáférhető szakaszát megpróbálni. A „csőhídi” versenypálya kora tavasszal - főleg partközeli úszózással - korántsem olyan lehengerlő halbőségű, mint az a nyári időszakban megszokott, ráadásul hétvége lévén verseny is lehet ott… ezért úgy döntök, hogy az M0 autóút hídja alatt szórom el a maradék kaját.

Ez - a híd déli oldalán - maximum kétszemélyes pálya, de ha időben kiérek, jó eséllyel kipakolhatok oda anélkül, hogy bárki mást zavarnék. Így is történik, még éppen csak dereng a keleti ég alja, mikor beérek a híd alá. Sehol senki! A felettem lévő autóút forgalma is kellemesen lanyha, csak ritkán hallani egy-egy elhaladó jármű tompa moraját… de tudom, ez hamarosan változni fog, nem éppen előnyére.

A hajnali látkép azért innen is kellemesen természetes - no persze ehhez jó irányba is kell nézni ;o)
Mégsem vagyok egyedül…

Gyorsan, de nem kapkodva kipakolok az autóból. Van nálam mindenféle finomszerelékes motyó. Az erősen áramló vizet nézve nem veszem elő a spiccbotot, az előző napi szélvihar után meglepően gyenge légmozgás miatt viszont habozás nélkül szavazok bizalmat a rakósnak. De mi lesz, ha - szokás szerint - nyolc óra után feltámad a szél?! Hmm… Gyorsan döntök, elő a pickert is! Máris kész a taktika: a rakóshoz kialakítandó etetés sodrás miatt majd megnyúló sávját folyásirányban kissé lefelé könnyedén meg tudom horgászni a finom rezgőspiccessel is, és ha a szél később esetleg tokba kényszeríti a „petrencét”, a pickerrel tovább vadászhatok kedvenc keszegeimre.

Van kaja bőven… a versenyen nem sok szerephez jutott…
… de ugyanezt elmondhatom a rendelkezésre álló élő anyagról is

Először ládámat és a pickert állítom össze. Utóbbival még az etetés előtt „mintát vehetek”, hátha eleve van pár éhes hal a horgászhelyen… A rakóssal meg az édeskés, gyümölcsös-halas etetőanyag gombócolásával már a bevetett picker mellett foglalkozom. A finom fenekező botra nyeletőfékes orsó kerül 16-os zsinórral, végszerelékként egy, leginkább a nagyhurkoshoz hasonlító egyszerű kombinációt kötök. Az 12-es előke bő 70 centis, a horog 18-as. A súly - az akadós terepre is tekintettel - egy hegesztőpálca maradékából kialakított (csak kis kalapálás és egy furat az egyik végére, nem nagy ügy) arasznyi rudacska, ami éppen 12 gramm.

A picker már az első halat várja…
… én meg közben legyártom a gombócokat. Az etetőanyagba korábban bekerült és a mélyhűtés miatt elpusztult csontik szerencsére nem rúgják szét a gombócokat, ráérek mindet előre meggyúrni

Hoppá! A picker finom spicce máris jelez, valakinek nagyon kéne a trágyagiliszta. Habozásnak helye nincs, cselekedni kell! Teszem is, bár azért elmorgok egy „jellemző”-t… persze tudom, hogy ez csak a szelektív memória átka, de az érzés mégiscsak az, mintha az etetőanyagos kéz valahogy nagyobb aktivitást váltana ki a halakból… A „tettes” karikakeszeg mindenesetre szép, a botnyelet, orsótartót meg hamar lecsutakolom.

Az első keszeg…
… a kis torkos

Közben összerakom a rakóst is, betolom. Minden rendben, a szerelék is, az eresztéket is beállítom. Bekupakolom a gombócokat. A víz nem mély, nincs 2 méteres. Az etetőanyag teljes mennyiségét a rakóshoz adagolom, a pickerhez csak a fenéken bomló kajából sodor majd a víz, illetve a tömérdek élő csontival alakítok majd ki egy odáig is elérő sávot. No de előbb lássuk, mit szólnak a keszegek az úszós motyóhoz!

Kész a „harcálláspont”, jöhetnek halak!
Jönnek is a tenyeres karikák…
… egyik a másik után

A kezdeti karikakeszeg roham után nekilátok az élő anyagos ráetetésnek. Az áramló vízbe inkább nem lövöm a lárvákat, a lejjebb figyelő picker miatt meg nem is ragasztom, csak szépen bekupakolok pár maréknyit, kissé jobban benyúlva és horgászhelyemhez képest folyásirányban felfelé beeresztve a komoly vonzerővel bíró adagokat.

Félpohárnyi csemege…
… óvatosan a megfelelő helyre juttatva

Mit mondjak? A hatás azonnali! Egyre másra húzom a karikákat, betolás után az úszó beállásból nyomban merül is, mintha túl lenne súlyozva… Kis késleltetéssel a pickeren is megjelenik a csontik jótékony hatása, nem győzőm letenni a rakóst, úgy cibálja néha egy-egy jobb keszeg a rezgőspiccet. Remekül szórakozom.

Nem sokáig marad mozdulatlan…
A dévérek is itt vannak!
Egy bodorka is tiszteletét teszi

Szokatlanul húzósnak érzem a vizet, Az itt általában kényelmesen használható 2 grammos Torpedót időnként csúnyán megdönti az áramlás. Nagyon eresztik a vizet a Kvassay-zsilipen! Pár hal erejéig még szerencsétlenkedek, de a sorozatos küszfogás meggyőz, már nem fenék felett van a megállított szerelék horga!

Termetes sneci - ezek szerint - nem a fenékről…

Gyorsan lecserélem a szereléket, a top szett marad (ekkora halakhoz ez a 0,8 mm-es tömör gumi számomra ideális). Az új szerelék teljesen azonos a korábbival (12-es főzsinór, bő arasznyi 10-es előke, 18-as horog, sörétek között csúszó főólom + picike jelző), csak az úszó egy 3 grammos Torpedó. Ez már áll is, mint a cövek. No nem sokáig…

Megállított szerelék

Néhány bő tenyeres után egyre nagyobb dévérek akadnak, ezért párszor még „rákupakolok” csontival az etetésre. Megéri: a kapások alig ritkulnak, pedig az idő szalad, és a reggel itt már jellemzően bekergeti a mederbe a hajnali időszakban még a part közelében mozgó halcsapatokat. A szél is élénkül, de amíg a halak még itt vannak, fogok belőlük párat, egyik szebb, mint a másik.

Nem ritka a határozott kiemelős kapás sem
Némelyiket fárasztani is kell, ha nem is sokáig…

Variálom a csalikat is. A trágyagiliszta csak a kora hajnali időszakban hozott pár halat, azóta nemigen kívánják. A csonti - nyilván a folyamatos és bő utánpótlásnak köszönhetően is - azonban igencsak kelendő. Szúnyogom nincs, előző nap még nem tudtam, hogy biztosan jövök keszegezni, hajnalban meg nem lehet szerezni. Műszúnyoggal viszont megpróbálom: semmivel nem rosszabb, mint a csonti, sőt! De látványosan jobb és több halat itt és most nem ad, nem is erőltetem - a csontit úgyis el kell horgászni!

A karikáknak nagyon ízlett a csonti…
… de a műszúnyogra is vadul kaptak

Lassan befejezem, elég volt. Sok-sok szép keszeget fogtam, elégedett vagyok. Szétszedem, elcsomagolom a rakóst. A picker felé nyúlok, amikor bebólint a spicc. „Búcsúhalként” szép dévért fáraszthatok. Kell ennél jobb befejezés?

A picker is kitett magáért: szép dévér az etetés alsó széléről

Az etetőanyag is elfogyott, az élő csali mennyiségét is jelentősen leapasztottam, ami a családi béke szempontjából siker. Bár a maradék csontit azért csak el kéne horgászni valamikor, nemde? ;o)

Csörgits Gábor (csg)
Fotók: csg

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.