A monoton hétköznapok szürke forgatagából egy meghívás szakított ki. Egy barátom keresett meg egy izgalmasnak ígérkező horgászat ötletével. Nyaralójuk a Ráckevei (Soroksári)-Duna partján található, egy csendesebb, alig horgászott részen. Az évek folyamán számtalanszor megfordultam már náluk… és emlékeimben kutatva gyönyörű, izgalmakban bővelkedő emlékek tárháza nyitja meg kapuit lelki szemeim előtt. Határozottan, lelkesen mondok igent a meghívásra!
Rég jártam már náluk, kíváncsian várom a fejleményeket. Tisztában vagyok a hely vadságával. Bokros, mocsaras, vért serkentő útvonalon kell becipekedni a stéghez, hogy aztán elszigetelten élvezhessem a csendet és a nyugalmat. E folyószakaszon talán egy maroknyi ember van, aki állandó jelleggel kergeti a halakat. Változatosságnak rajtam kívül talán csupán a lefelé csörgedező kuttyogató horgászokat tudnám mondani.
Másnap - eleget téve a meghívásnak - a felkelő nap első sugarai már a nádason átvezető bejárón találnak. Még sötétben érkeztem, minél korábban, minél előbb el akartam kezdeni a horgászatot. Nem akartam sok időt elveszíteni. Lelkiállapotom igen ingatag volt: örömöm, hogy újra vízparton vagyok, határtalan, ám dühöm, hogy az egész este szakadó esőtől az amúgy is kellemetlen bepakolás egy kiadós fürdéssel is párosul, már kevésbé ragyogta be a reggelem.
Bőrig ázva, karcosan estem be a stégre és láttam neki a pakolásnak. Gyorsan felállítottam a ládát, rápattanva képzeletbeli rakós botot tologatva próbáltam megtalálni azt a pontot, ami ideális a horgászathoz, ahol a bot is biztonságban lesz a rövidítésnél, ugyanakkor számomra is kényelmes a szükséges procedúra.
A láda pontos elhelyezése után nem volt más dolgom, mint hogy minden hasznos és számomra nélkülözhetetlen kényelmi eszközzel felszereljem azt. Most, hogy nagyrészt kipakoltam a szerelékes nagytáskából, végre nekiláthattam az etetőanyag bekeveréséhez.
A receptem a következőkből tevődött össze:
- 2 kg Maros Mix Extra Feeder
- 1 kg Maros Mix Extra keszeg
- 2 kg Maros Mix Löszös agyag
- 0,25 dkg Maros Mix Sárga angolmorzsa
- 3 dl BigCarp Pellet & Particle Amino Syrup - Csokoládé & Maláta
- 1 doboz csemegekukorica
A tervezett 4 kg föld helyett csupán 2 kg került az etetőanyagba, a vízáramlás drasztikus változása miatt. Ám erről részletesen egy kicsit később - előbb ejtenék néhány szót a használt keverékről. A meghorgászandó vízterületen a Duna-ág vize jócskán felgyorsul. Egy jól tapadó, de gyorsan oldódó etetőanyagot szerettem volna összehozni. Ennek alapját az Extra feeder etetőanyag adta, ami erős mandulaillatával jól harmonizál az Extra keszeg etetőanyaggal. Utóbbi egy fűszeres, természetes aromájú, rendkívül magas olajosmag-tartalmú keverék. A belőlük összeállított keverék az emberi orr számára is rendkívül tetszetős… és csak ezután következik a kedvenc részem, a csokis aroma hozzákeverése. Szerencsére a halak szinte minden esetben pozitívan vélekednek e keverékről (különben súlyos ráfizetés lenne, ha csak az az apró öröm érne, hogy ezt a rendkívül finom illatú mixet kevergethetem). Az aromát apró részletekben adom hozzá, a bekeveréshez szükséges vízmennyiséggel alaposan elkeverve. Picit több vizet adok hozzá, mint amennyit maga az etetőanyag igényelne, mert a föld és az angolmorzsa vízfelvételével is számolok.
Hagyom egy kicsit állni a keveréket, mielőtt tovább folytatnám a vele kapcsolatos tevékenységet. Addig a csalik előkészítésével foglalatoskodom. Kell a keveréknek egy kis idő, hogy a nagyobb szemcsék is megszívhassák magukat. Miután ez megtörtént, gyorsan átrostálom, majd elkeverem a földdel. Jó alaposan átdolgozom, majd újra átrostálom. Csak ezután adom hozzá a sárga angolmorzsát és a csemegekukoricát - így ezek a darabosabb, élénk színű, figyelemfelkeltő részek nem károsodnak, teljes mértékben betöltik a nekik szánt szerepet.
Minden kész, már csak a botot kell összerakni, majd egy gyors fenékmérés és eresztékállítás után kezdődhet is az alapozás. A rakós botos technikát választottam. Ennek számtalan oka közül az észérvekre hagyatkoznék: a rakósbotos technika hatalmas előnye a pontos, precíz csalivezetés, valamint az etetés pontos horgászata. Ezzel a módszerrel egész nap egy adott sávot horgászhatok meg kényelmesen. Nagyon elrontani sem lehet. Persze volt már rá példa… :)
A máskor oly sebesen folyó Duna-ág vize most állt, csupán felszínét tolta a néhol megélénkülő szél, pedig az itteni összeszűkült szakaszon máskor csak úgy rohan a víz. Az itteni halak nem szeretik ezt az állapotot. Rendszerint drasztikusan csökken a fogás, mikor ilymértékű változás következik be a vízmozgásban. De bizakodom, egy másfél grammos úszóval ellátott szerelékkel kezdem meg a horgászatot. A mélységet úgy állítottam be, hogy az előkémből durván 6-8 centi fekszik a meder alján. Kezdetben - ilyen körülmények között - csupán az apró durbincsokra és karikakeszegekre számítok. A 0,9 mm-es gumival szerelt top szettel kényelmesen szedhetők. Nem pattannak le, s némi izgalmat jelentenek a be-beugró tenyeres méretű halak is.
A halak rendkívül finnyásan táplálkoznak, kizárólag a frissen csalizott szúnyoglárvát hajlandók felvenni. Folyamatosan próbálkozom más csalikkal, igyekszem továbblépni, de látom, hogy jobb, ha maradok a biztos módszernél. A csali meg-meglibbenésével pár szebb bodorkát is sikerül kapásra ingerelnem. Igazán nagy öröm a merítőszákért nyúlni… majd konstatálni, hogy nagy a baj. A merítőt nem raktam össze! Öreg hiba, tudom… de a legjobbakkal is megesik!
Sikerül szép sorban, egymás után pár termetesebb bodorkát fognom. A sikeren felbuzdulva úja a csalival kezdek bíbelődni. A horogra 2-2 pinki közé egy fehér csonti kerül, és a teljesség kedvéért még megtunkolom egy kicsit őket a Haldorádó Aroma Tuning Nagy ponty aromájában.
Hosszú percek telnek el. Hiábavalóan emelgetem a csalit, semmi. Csalódott vagyok… már épp tolnám hátra a botot, hogy a csalit visszacseréljem, mikor a gumi hirtelen kiszalad a bot spiccéből. A heves kapást egy erőteljes kirohanás követi. Felállva próbálom jobb belátásra bírni a horgon küzdő ellenfelem, ám az nem partner a játékomban és vékony (10-es) előkémet elszakítva távozik.
Topot cserélek, egy erősebb szerelékkel folytatom a horgászatot, de semmi. Pedig mindent ugyanúgy csinálok. Hát letett bottal várom a kapást, a megtépázott szerelékem helyreállításán munkálkodom. Gyorsan elkészült, én meg unom a semmittevést. Jók nekem azok a babérlevél dévérkék!
A top szettet visszacserélve, szúnyog-pinki kombinációval csalizva tolom vissza a botot. És a gumi szinte azonnal újra kiszalad! Hát ilyen az én formám… Eddig vártam egy erősebb felszereléssel, ami jobban illett volna a szituációhoz, erre most újra itt kardozhatok az egerésző cuccommal! Hosszú percek telnek el. Lassan, komótosan, de haladok a fárasztásban. A halnak már nincsenek nagy kirohanásai, önsúlyából adódó ellenállásával küzdök.
Közben befut elém a Hepaj is, a kis szórakozó hajó, ami egésznap fel s alá jár az RSD-n. Egy régi kedvenc számom ordít a hajóról, izgalmas aláfestést szolgáltatva a fárasztás utolsó periódusához. Pont elém ér a kis hajó, mikor először megpillantom az ellenfelem. Ponty küzd a horgon! Nem nagy, de ponty! Belegondolni is rossz, hány ponty szerelt már le az RSD-n. De most revánsot vehetek! Most sikerülnie kell! Határozottan az ég felé bökök a top szettel, és az így megzavart pontyot gyorsan a szákba rántom! Megvan!
Üres órák következnek, sokáig tartott a pontyommal való viaskodás, az etetésem elhanyagolása nem tett jót. Majd hirtelen kifekszik az úszóm. Először értetlenül szemlélem az eseményeket, majd rájövök, mi folyik itt. Hirtelen megindult a sodrás. Nem tartott sokáig, csak egy kis vízmozgás volt, újra nyugodt a Duna-ág, én meg dünnyögve cserélem a lapos úszót vissza a már bevált szerelékre. Ez a kis változás meg pezsdítette az életet a víz alatt, a halak táplálkozása intenzívebb lett. Újra előkerült az aroma és a csonti is nyerő csaléteknek bizonyult.
Horgászatomban fontos helyet foglalnak el a különböző aromák, véleményem szerint hatalmas jelentőséggel bírnak. Sok esetben nem is a csali változtatásában, csupán annak aromájában kell keresni a siker kulcsát. Az aromák segítségével kiemelhetjük, feltűnőbbé tehetjük csalinkat, ami adott körülmények között a biztos fogással egyenlő. Több aromával kísérletezem, a TOP 10 kelléktáramból veszek elő 1-1 darabot, mártogatok, próbálkozom.
Ismét a Haldorádó aroma kerül a kezembe. Gyorsan belopta magát a szívembe, bekerült a TOP 10-be. Sok szép halat köszönhetek neki. A csalimra tekintve széles mosoly terül szét az arcomon, „a ponty szereti a cukorkát?” mondat rémlik fel Horváth Évától…
Betolom a botot és várok. Nagyrészt folyamatosan sikerült szedni a kis keszegeket az elmúlt órákban. Nézzük, hátha van itt még nagyobb dévér vagy bodorka. Az úszó lassan alámerül, határozottan emelek be, a gumi ismét kiszalad. Gyors fárasztást követően egy igazán váratlan vendégben gyönyörködhetek. Igazi rekordfogás a saját rekordlistámon. Ekkora jászt még sose fogtam. Csupán 35-40 dkg lehet, de örömöm határtalan.
Az idő azonban gyorsan telt, a bőrömön is érzem, nem beszélt hülyeséget este az a nő a tévében az erős UV sugárzásról. Barátomat ültetem be, hagy szórakozzon, míg én pakolok.
Ujjongásra leszek figyelmes. Gergő arca majd kicsattan az örömtől, egy apró snecit tart a kezében, nem értem mi történt. Csak bólogatok, általában ez működik… Gergő vidáman hív, mutogatja a kis halat, amit rendkívüli óvatossággal tart a tenyerében. Egy apró szilvaorrú keszeg! Régi álma volt, hogy fogjon egyet.
És ez a mai nap csak erről szólt. Álmaink megtestesüléséről. A szép fogásról, a nyugodt pihenésről, a jó társaságról!
Írta: Futó Marci (marci88)
Képek: Futó Marci, Timák Gergely
