A rakós botos módszer a horgászversenyeken talán a leggyakrabban használt technika. E módszer segítségével tudjuk az etetésünket a lehető legpontosabban meghorgászni, így a part közelébe csalt halakat a legeredményesebben megfogni. A rendkívül finoman összeállított szerelékkel hihetetlen eredményeket érhetünk el akár versenykörülmények között, de egy sima hétvégi pár órás horgászat során is. Mivel a hétvégén nem volt sok időm a horgászatra, úgy gondoltam, pár órára ellátogatok a lakhelyemhez közeli csatornára és rakós bottal veszem üldözőbe a halakat.
Az Iparcsatornára kora reggel érkeztem meg. Az etetőanyag és a szerelék összeállítása után következett az etetés. A mélységmérés után elvégeztem az alapozó etetést, amely tíz gombóc etetőanyag volt. A rövid horgászatra 2 kg keszeges etetőanyagot hoztam magammal, amelyből először csak 1 kg-ot kevertem be. A feederem etetőkosarába szintén ezt az etetőanyagot gyúrtam. Ezenkívül vittem még magammal 0,5 liter csontit, gilisztát és egy doboz kukoricát is. A rakós botom 3 tagos top szettjébe 1 mm-es gumit fűztem, mivel finom keszegezésre készültem. Az úszóm Perfect 0,75 g-os, a főzsinórom Nevis Vision 0,12 mm-es, az előke pedig 0,10 mm-es és 20 cm hosszú volt, amire 16-os horgot kötöttem fel. A feederes szerelékemre 25 g-os Pellet Feeder kosár került, a 14-es Nevis Vision fluorokarbon előkére pedig 12-es Gamakatsu A1 horgot kötöttem fel, amire három szem csontit tűztem. A feederrel a parttól 60 m-re dobtam és a mélyebb vízben kerestem a halakat - sajnos nem sok eredménnyel.
A vízmélységem 11 méteres hosszban 3 m volt. Az alapozó etetés után még lőttem pár kosár csontit az úszómra. Még le se tettem a csúzlit a kezemből, az úszóm eltűnt. Gyors bevágás után egy mohó kis gébet tarthattam a kezemben, ami szokás szerint mélyre nyelte a kis horgot. A 16-os horogra ezután három szem csontit raktam, amit dipbe mártottam. Alighogy beállt az úszóm, feltolós kapásra lettem figyelmes: egy tenyeres dévér volt a horog végén. Ezután kapás kapást ért. Kizárólag dévéreket és laposkeszegeket tereltem a merítőbe.
Az első órában elég sok kapásom volt, azonban egy óra után csökkent a kapások száma, ezért újabb gombócokat dobtam az etetésre. (Az alapozó etetés után érdemes folyamatosan egy-egy gombócot ráetetni, mert ez ott tartja a keszegeket az etetésünkön.) A csonti mellett kukoricát is lőttem az úszóm köré, hátha sikerül a pontyokat is odacsalni a horgom közelébe. Az etetőanyagom fogyóban volt, ezért kénytelen voltam keverni még 1 kg-ot. Miután bekevertem, negyedórát hagytam állni, ezután még adtam hozzá vizet és utána következett az áttörés. Miután végeztem az etetőanyag-keveréssel, a csonti mellé gilisztát is vágtam bele, hogy a nagyobb, öreg dévéreknek is felkeltsem az érdeklődését.
A csalim mindvégig a feneket éppen csak érintette. A zászlóm (az úszó és a botspicc közti távolság) kb. 100 cm volt. A horgászat alatt egyetlen snecit fogtam, az is a betolás közben kapott rá a csonticsokorra. Délelőtt 10 óra körül elkezdtem összepakolni. A pontos, folyamatos etetéssel és a finoman összehangolt szerelékkel szép kis zsákmányra sikerült szert tennem a pár órás horgászat alatt.. Érdekességként megjegyzem, hogy feederemen mindössze egy kapásom volt, de a bevágást követően az is leakadt. Ponty sajnos nem akadt a horgomra, kizárólag dévéreket és laposkeszegeket sikerült fognom. Mérlegeléskor 4,36 kg volt a zsákmányom pontos súlya.
Írta: Horváth Viktor (Vitya)
