Talán az utolsó napsütéses alkalom lesz a tél előtt, hogy horgásszunk egyet a Pinkán! - mondta Fred barátom egyik este a telefonban. Sokat nem kellett győzködnie, ha már úgyis Szombathelyre vitt az utam, bele kell férnie egy horgászatnak. Rakós, láda, egy match bot került a csomagtartóba. A többi kelléket, etetőt, csalit helyben kívántuk beszerezni.
A megbeszélt időben találka a Metrónál, majd elindultunk a Vasi Pecaboltba beszerezni a szükséges etetőanyagot, csalit, és a legfontosabbat: milyen friss információval lát el bennünket Bíró Pisti a halfogási lehetőségekről? A pajkosan hangzó nevű határ menti helység, Pornóapáti utáni következő kicsi falu, Horvátlövő lett a célpont.
A Duna méretű folyóhoz szokott szemnek először kicsit fura, hogy a néhol csak pár méter széles patak a cél, ami a megduzzasztott részeken sem szélesebb 15-20 méternél. Milyen halak is foghatók? Egyrészt van a Pinkának egy átlagos halfaunája, ami köszönhető az őshonos halaknak (márna, paduc avagy tintafosó, bodorka, sebes pisztráng, sujtásos küsz, grundli, domi, csuka), illetve a telepített halaknak (dévér, karika, ponty, szivárványos pisztráng). Attól függően, hogy az ember milyen halat akar fogni, megy duzzasztott vízre, avagy gyors vízre keres. A gyors vízen márnát, sebes pisztrángot, paducot lehet fogni, a lassú vízen a többit, de azért ott is van, pl. paduc. Késő ősszel, télen a legtöbb hal lehúzódik a duzzasztott vízre. Ezért aztán mi is egy ilyen szakaszt választottunk célpontként. Egyébként meg teljesen mindegy, milyen halat fogunk, csak húzza el valami az úszót, az sem baj, ha megnyújtogatja a rakós gumiját valami pikkelyes.
Odaérkezésünkkor látjuk, hogy rajtunk kívül csak 1-2 horgász van, aminek egyrészt örültünk, mert egy ilyen kellemes környezetben nem szeretem a tömeget, másrészt figyelmeztető is, mert valahol azt jelenti, hogy nem nagyon megy a hal.
Nem bonyolítottuk túl az etetőanyag kérdést, pici víz, alig folyik, nem szükséges 10 kiló számra dobni a gombócot. Annyit kell csak használni, ami a meghorgászandó területen biztosít némi illatot, aromát, a hangsúly inkább az élő csalin van - árulta el Fred, aki meglehetősen otthonosan mozog a környék patakjain.
Fred gyorsan bekeverte az 1 kilónyi pörkölt ízesítésű anyagot, addig én megméregettem a vizet. Az amúgy átlagosan 1,5 méteres vízben egy 10 centivel mélyebb gödröt találtam. Oda, mintegy 10 méteres távolságra repülnek majd a nem túl nagy alapozó gombócok. Közben megszereltem a saját topsetem, ami a lassú víznek megfelelően 1 grammos úszóból állt, 12/10 -es zsinórból, és 16-os horogból. Az etetésbe ment csonti, konzervkukorica, és forelli. A forelli a domolykó és az esetlegesen a duzzasztott vízen is előforduló 1-1 pisztráng miatt kellett, a kukorica a domi, bodorka és a ponty miatt.
Elkezdtük a horgászatot. Betolom a rakóst, ráetetek a spiccre, mivel nagyon lassú, alig 1,5 méteres a víz, nem rakja az sehova a kaját. Az első 10 percben fogunk párat a leggyorsabbakból, vagyis a domikból. Nem túl hatalmasok, viszont annál gyönyörűbbek.
Majd beindul a paduc, de csak 15-30 centisek, közben 1-2 bodri is jön. Amint lassulnak a kapások, kapnak csúzlival egy kis csontit, meg kukoricát, erre aztán visszatérnek a halak is. 40 perc peca után szép elhúzós kapásra ráemelek, az 1,2 mm-es gumiból kikap valami 5-6 métert, és csak megy és megy. Nem a pontyoktól megszokott erős, viszonylag nyugodt hosszú húzások voltak ezek, hanem rövidebb, de nagyon erőteljes, hirtelen húzások, és mintha örökké tartanának, nem akartak csitulni. Aztán megtudtam, hogy mi ez, kiugrott a vízből egy szép 30-35 centis pisztráng. Ezzel a mozdulattal aztán ki is pattant a csontos szájából a pici horog. Talán egy határozottabb bevágás után jobban ült volna a horog.
Fred is jobb halat akasztott közben. A merítés után látom, hogy szivárványos pisztráng, szép, egészséges egyed, örültem, mint majom a bizonyos testrészének, ezért aztán gyorsan a tartószákba került.
Nocsak, ha van itt szivárványos - fejtegeti Fred -, az szereti a kaját, de leginkább a mozgó élelmet. Elkezdtünk hát pár darab kukoricát és forellit (áldotta is F. nagy eszét, hogy a domira gondolva elhozta) lőni. Beindultak rendesen a szivárványosok, hihetetlenül nagy szórakozás volt, ahogyan a nem ehhez szokott rakóst szépen meghajlítva, igyekeztem a szemközti bedőlt ágtól távol tartani őket.
Nagyon eredményes volt a „megtartom-elengedem, vezetgetem a csalit” módszer: az akár ritmustalanul is állandó mozgásban tartott csalival váratlan, rárabolós kapásokat lehetett kicsikarni.
A halak a kifogás után azonnal mentek vissza az éltető elemükbe, kivéve azt a 2 darabot, aminek elvitele napi szinten megengedett, és amelyek mellesleg mélyre is nyelték a horgot. A nem mindennapi horgászélmény után remélhetőleg nem mindennapi gasztronómiai élményt is szereznek majd ezek a halak!
Ullrich Ferdinánd, Tóth Ferenc