Néha egy-egy horgászat nem egészen úgy sikerül, mint ahogy azt mi magunk szeretnénk. Nem, nem kell feltétlen rosszra gondolni. Van, hogy pozitív irányba tolná el a horgászatunkat Fortuna, de minket ez felkészületlenül ér. Így volt ez velem is. Az év első rakós botos keszegezésére készültem, ami alatt megleptek a pontyok. Lehangoló 5:2-re ki is kaptam tőlük… De ha következetesen átgondoljuk, mi is történt, és hogy tudnánk a megadatott lehetőséget kihasználni, akkor máris egy lépéssel közelebb kerülünk a következő nagy kalandhoz! Hogy ez nekem sikerült-e? Tartsatok velem és meglátjátok, érdemes nyitott szemmel járni!
Előzmények
A horgászatot megelőző héten ugyanezen a helyen próbálkoztam meg az év első rakós botos keszegezésével, illetve több baráti horgászat is lezajlott itt. E horgászatok mindegyikénél találkoztam, illetve találkoztunk ponttyal. Legutóbbi alkalommal keszegezés közben öt darabot is sikerült horogvégre csalni, ám a felszerelésem ezek megfogását nemigen tette lehetővé. Csupán két példányt sikerült partra segíteni, ráadásul - a nem megfelelő erősségű felszerelés okán - sajnos egy top szett törést is elszenvedtem az egyik fárasztás során.
Az e horgászat alatt szerzett tapasztalatok, megfigyelések alapján született meg az ötlet, hogy itt bizony meg kell próbálkozni a célzott pontyhorgászattal.
Megosztom veletek az akkori keverékem receptjét, úgy gondolom, a sikeres horgászat meghatározó része volt (látva a halak mennyiségét, illetve a kifogottak szájában a maradványokat):
- 2 kg Haldorádó Feeder Master Nagy Dévér,
- 1 kg Maros Mix XXL Light,
- 6 kg Maros Mix löszös agyag,
- 0,5 liter etetőszúnyog.
Péntek
A pénteki nap nagy jelentőséggel nem bírt. Csupán tesztjelleggel ültem le egy kicsit horgászni a késő délutáni órákban, hogy a másnapi horgászatra szánt módszert, illetve etetőanyagot kipróbáljam. Nem is kevertem be túl sokat az alig pár órás horgászatra, csupán egy kiló etetőanyagot és némi csemegekukoricát a megfelelő föld mennyiséggel.
Az első kapásokra nem is kellett sokat várni. Szinte azonnal jelentkeztek a keszegek az etetésen. Több gyönyörű, nagytestű laposkeszeg akadt horogvégre, aminek nagyon örültem. Utoljára ilyen termetes példányokkal a Tisza-tavon találkoztam, pár éve… az élmények kavalkádjában igencsak elkalandoztam, a régi szép emlékek között.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a bot bebólint. Végre egy erőteljesebb kapás! Bizakodva vágtam be. A botba fűzött, közepesen előfeszített 2,5-ös sárga Fox csőgumi kint maradt. A hal szinte meg se mozdult! Ponty a horgon! Önbecsülésem azonnal rekord magas értékre került, talán csak az adrenalin-szintem vehette fel vele a versenyt. Ám a helyzet hirtelen megváltozott, mikor lassan megpróbáltam hátrafelé tolni a botot a rövidítéshez. A halam elindult, irdatlan erővel tört előre… önbecsülésem rekord magasan, magabiztosságom egyre alacsonyabban, adrenalin-szintem a végső küszöbön. A gumi már 10 métert is meghaladóan kinyúlt, a halam pedig még mindig előretört. Egyre inkább úgy érzem magam, mintha Fekete Lacival álltam volna le egy kötélhúzó versenyre. Esélyeim lassan nullára csökkennek. Mindent elkövetve próbálkoztam a hal megfordításával, helyes irányba terelésével. Ennek eredményeként sikerült a fenék közeléből feltépni és a távolban a vízfelszín közelébe kényszeríteni. Messze tőlem egy hatalmas tőponty fordul, a lélegzetem is eláll, talán még egy drámai ájulás is megfordul a fejemben. A hal ismét erős kirohanásba kezd (de hova tovább?), a gumi még kicsit dolgozik, az erős szerelék kitart… majd hatalmas csattanással maga a gumi szakad. A halam távozik. Ismét egy használható top szettel kevesebb, ám ez legalább szerkezeti hibát nem szenvedett. A nap is lemenőben, a szívemnek se árt egy kis pihenés. Azt már tudom, a megálmodott módszer működik. Hajnalban újra itt!
Szombat
A házban alvók nagy örömére én már öt órakor ott kavarok a konyha és a fürdő között, lázasan készülődöm. Még hat óra sincs, mikor a ládán az utolsó rögzítő csavart is meghúzom és nekiállok a bot összerakásának. Az etetőanyagot még az este bekevertem, ami a következő alkotóelemekből épült fel:
- 3 kg Haldorádó Feeder Master Pelletes Fekete
- 4 kg Maros Mix barna agyag
- 1 kg Maros Mix főtt búza
- 4 doboz csemegekukorica
- 1/3 zacskó PV1
A Ráckevei Duna-ág e szakaszán igencsak megerősödik a sodrás, ezért szükség van a kellően megnehezített etetőanyagra, illetve - mivel a tapasztalatok alapján a folyamatos etetést is igénylik a halak - e jelentősebb mennyiségre is.
A horgászatra szánt szerelék roppant egyszerű. Az ötletet Döme Gábortól „loptam” egy dunai márnázásánál használt szerelék alapján. Végül is egy fenekező készséget állítok össze. Végén egy 30 grammos cseppólommal, ami felett alig 5 centire egy oldalfülbe rögzítem az 50 centi hosszú előkét.
Az előző napi esetből tanulva most picit vékonyabb előkét kötök, hogy az esetleges „lehetetlen küzdelmek”, mindkét fél számára minimális gondot okozzanak, azaz a hal se húzza maga után az egész szerelékemet, illetve én se szenvedjek jelentős anyagi kárt. 18/16-ban próbálkozom, a kapás jobb észlelhetősége érdekében még egy apró, ám igen strapabíró pontyozó úszót felteszek a zsinórra. Az egyetlen megmaradt pontyos top szettem kerül a bot végére, amibe a Fox legerősebb, 2,8-as lila csőgumija van fűzve, igencsak feszesen.
A horgászat nagyon nehezen indul. Pontynak nyoma sincs az etetésen, csupán a keszegek próbálkoznak a csali felvételével, ám az igencsak kemény gumizás szinte lehetetlenné teszi megfogásukat. Sorban pattannak le a horogról, ezzel megfosztva a legkisebb sikerélménytől is.
A dévérek, bodorkák ívásában, illetve a tájban gyönyörködök. Élvezem a „csendet”. Muszáj idézőjelet használnom, ugyanis a termetes dévérek tőlem alig 2-3 méterre dolgoznak a jövő nemzedékén, és ez bizony hatalmas locsogással, ugrálással, illetve a part menti növényzet zörgetésével jár. Ilyen közelről még sose láttam, csodálatos élmény volt. Kis túlzással simogatni lehetett az olykor igencsak kapitális egyedeket, miközben a parttól karnyújtásnyi távolságra úszkáltak.
Az idő előrehaladtával szép lassan a pontyok is megérkeznek az etetésre. Az önbecsülésem, nem győzöm hangsúlyozni, újra toronymagasan… „Na, most megmutatom szkeptikus ismerőseimnek!”, gondolom magamban. Ám valahogy nem megy. Az első három pontyom mindegyike távozik. Némelyik előbb, némelyik utóbb. Köztük egy termetesebb példány is, ami a bontás pillanatában maradt le.
Tizenegy óra táján a többiek is megérkeznek. Most keltek csak fel, friss kávéval a kézben hallgatják történeteim a pontyokról és a dévérívásról, mely addigra jócskán alábbhagyott, és csupán a bokrok környékére korlátozódott… mikor Gergő barátom ordítva közli, hogy a botom nagyon menne!
Újabb ponty a horgon, ezt már sokkal óvatosabban kezelem. A friss kávé és talán a pszichológiai hatás, hogy kibeszélhettem magamból a történteket nagyon jót tett. Hamarosan szákban is a nap első pontya. Egy szép, 3 kg körüli példány.
Gyors ráetetés következik. Újabb csalizás. Ezúttal picit újítok: a 3 szem csontkukac mellé egy szem Haldorádó Vörös Démon Finom Ponty Pelletet is felfűzök. Alig telik el egy kis idő, máris újabb fárasztásban van részem. A halaknak szemmel láthatóan tetszik a pellet csali (és a hallisztes etetőanyag se okozott gondot)!
Három óra körül etetőanyagom lassan elfogyni látszik. 10-15 percenként megkövetelte a hely az 1-2 darab tojásnyi gombóc bejuttatását. A halak és a Duna-ág maximálisan együttműködve szórakoztattak.
Összesen 4 Pontyot sikerül szákba terelni, illetve 2 keszeget: egy termetes dévért - amit egy fotó erejéig marasztaltam - és egy szép karikát. A nap folyamán nagy örömömre csupán a reggeli 3 ponty távozását kellett elszenvednem.
Örömöm leírhatatlan. Csodálatos időben horgászhattam egy csodálatos helyszínen, még csodálatosabb halakra, varázslatos élmények közepette. Mindenkinek csak azt tudom mondani, járjon nyitott szemmel, lássa meg a lehetőségeket és merjen élni velük! Gazdagodjatok ti is számos hasonló élménnyel!
Utószó
Megkérek minden olvasót, figyeljen a környezetére! Ne szemeteljünk a vízparton és mások szemetét se hagyjuk magunk mögött. A különböző hulladékok nem csupán esztétikai problémát és vízminőségi veszélyt rejtenek, hanem az élővilágra is igen károsak lehetnek.
A horgászhelyemtől kicsit odébb találtunk egy régi elhagyott hálót, amelyben számos, az ívásra a part menti sávba húzódó hal akadt bele. Szándékosságról nem beszélhetünk, nem halászhálóról van szó, de néhány képpel szemléltetem, mire képes az emberi felelőtlenség és hanyag magatartás.
Írta: Futó Márton (marci88)
Képek: Timák Gergely, Futó Márton
