Úgy gondolom, hogy aki a Dunán, hazánk legnagyobb folyóvizén eredményesen tud horgászni, az szinte bárhol megállja a helyét. Ezért is örültem nagyon Králik Karcsi meghívásának, és azonnal igent mondtam egy közös dunai horgászatra. Persze a sors közbeszólt, a tervezett horgászatot az áradások miatt többször el kellett halasztanunk, de végül csak összejött a várva várt dunai peca, ahol betekintést nyerhettem a folyóvízi horgászat színfalai mögé.
A horgászat helyszínéül Karcsi lakóhelyének közelében elterülő váci Duna-szakasz szolgált. El kell ismernem, nem túlzott, mikor azt mondta, az ország egyik legszebb Duna-szakaszáról van szó. A nyugodt kisváros oldalában elterülő folyópartról pompás kilátás nyílik a környező hegyvonulatokra. Ha nem a horgászat miatt érkeztem volna, akkor is képes lettem volna órákat eltölteni a parton ücsörögve, gyönyörködve a látványban.
Eddig valahogy mindig olyan helyen horgásztunk, ahol sóderos, homokos, de legalábbis könnyen megközelíthető volt a part. Ráadásul a feederbothoz nem kell feltétlenül felállítani a horgászládát. Most rakós botos horgászatra készültem, tehát a ládámra szükség volt, amelynek felállítása az adott partszakaszon nem kis fejtörést okozott, hiszen nem egy sík terepen álltunk, hanem összevissza elhelyezkedő kisebb-nagyobb köveken. Nem akartam a horgászat előtt összetörni magam, ezért a láda felállításával járó hálás feladatot átpasszoltam a fiúknak.
Miközben a fiúk megküzdöttek a láda és a görgő biztonságos elhelyezésével, Karcsi elmesélte, hogy célhalunk a paduc lesz, mert most leginkább azt fognak az adott szakaszon igen szép mennyiségben. Izgatottan vártam az első halamat, mivel paducot eddig csak fényképen láttam. Gyorsan neki is láttam a szerelék készítésének, melyben nagy segítségemre volt Karcsi, aki mindent pontról pontra elmagyarázott és megmutatott.
Több úszót is mutatott számomra lehetséges megoldásként. Ezek közül végül két típust választottunk ki. A Cralusso Sharkot, mely az erősen visszatartott, illetve a szinte teljesen megállított horgászatot hivatott segíteni, illetve egy erős, hagyományosnak mondható duci úszót, mely a kontrollált, enyhén visszatartott úsztatást teszi lehetővé.
Az ólmozás kialakításában is nagy segítségemre volt: megmutatta, hogyan érdemes kialakítani úgy az ólmozásunkat, hogy az a horgot a megfelelő mélységben tartsa és onnan a víz sodrása azt ne emelje ki - így a halak figyelmét sem kerüli el a csalink.
Az itteni horgászat sikerét nagyban meghatározza a folyamatos etetés, amelyet inkább rendszeresen bejuttatott kis adagokkal végezzünk, mintsem nagy gombócokkal. Ennek oka igen egyszerű. Nagy a hajóforgalom, aminek hatására igen komoly hullámzás tud kialakulni, ami a még erősen megnehezített etetőanyagunkat is pillanatok alatt elmossa. Az etetésnél vegyük figyelembe a sodrást, és a meder lejtését is!
Szerelékeim készen, etetőanyag bekeverve, csonti megragasztva, már csak a horgászatra kellett koncentrálni. Persze az első betolásnál sikerült leakadnom a partszéli kövek közé. Hiába, ennek is megvan a maga technikája!
Az első pár úsztatás alatt próbáltam megszokni a számomra szokatlanul rohanó vizet, majd Karcsi iránymutatásával igyekeztem megfelelő szögben tartani az úszómat és lassan vezetve felkínálni a csalit.
Az úszó antennájának dőlésszöge rengeteg információt elárul: amennyiben nem megfelelő szögben állt - és most pár milliméteres eltérésekről beszélek -, rögtön elmaradt a kapás. Minden hal vehemensen küzdött merítőbe terelése közben, mely külön élményt nyújtott számomra. A merítésnél figyelni kellett a partszéli kövekre, nehogy elveszítsem a halat.
Az ütemes etetésnek és a helyesen vezetett csalinak mindig megvolt az eredménye. A 30 cm-es előkére kötött 14-es méretű horgon felkínált csonticsokor nagy érdeklődésnek örvendett. Az időjárás és a víz áramlási viszonyai nem tették szükségessé a lapos úszó használatát, de ha már megszereltük, gondoltam, kipróbálom. Ebben az esetben is a szépen vezetett csalira volt csak érdeklődő.
Sajnos közeledett a pakolás időpontja, de nagyon jól szórakoztam és sokat tanultam. Köszönöm Karcsinak az élményekkel teli horgászatot, úgy érzem, lesz még folytatása a Dunán. Tetszett…
Írta: Szabó-Petró Henriett
Fotók: Futó Márton
