Napjainkban egyre többen választjuk kikapcsolódásnak a horgászatot. Távol a várostól, a hétköznapi gondoktól, a szabadban, a friss levegőn pihenhetjük ki fáradalmainkat. A horgászat azonban ma már igen szerteágazó sportág, ezért van, akinek a pontyozás, van, akinek a rablóhalazás és van, akinek a keszegezés okoz örömet. Jómagam szívesebben választom a sok kapással járó apróhalazást…
Az elmúlt hétvégéket versenyeken töltöttem, és igen fárasztó időszak áll mögöttem. Úgy éreztem, szükségem van egy kis versenymentes, kikapcsolódást ígérő horgászatra is. Egy szerda délután gyorsan összeszedtem a szükséges eszközöket, ládát, vödröt, etetőanyagot és pinkit, valamint egy horgászfotelt a Kedvesemnek, és már indultunk is ki a partra. Tudtam, sietnem kell, mert így sem jut sok idő a pecázásra, hiszen hétkor már vissza kell jönnünk…
A horgászatot most kivételesen a láda felállításával, és nem az etetőanyag elkészítésével kezdtem, mivel sneciző etetőanyagot hoztam magammal, és annak a megnedvesítésével nem kell annyit foglalatoskodni, mint egy keszeges vagy pontyos etetőanyaggal. Ez lényegesen gyorsabban, öt perc alatt kész. Az etetőanyag használata nem kötelező, de „kapásgazdagabbá” teheti a horgászatot. A parton sétálva már többször megfigyeltem, hogy a horgászok egy része nem használ etetőanyagot az apróhalazáshoz, vagy a használt etetőanyag nem felel meg a kívánt céloknak.
Az felszíni apróhalas horgászatokhoz a legmegfelelőbb etetőanyagok a küszöző keverékek. Ezekre az etetőanyagokra jellemző a rendkívül finom szemcseméret, magas selyemhernyóbáb-tartalom, valamint a nagyon jó ködöző képesség. Az ilyen típusú etetőanyagok ma már minden komolyabb cég kínálatában megtalálhatóak. Jómagam a Timár cég által előállított és forgalmazott sneciző etetőanyagot használom teljes megelégedéssel.
Az etetőanyag semmilyen adalékot nem igényel, de én - legyen szó bármilyen snecis kajáról - mindig adok hozzá valamilyen színező port, ezzel is javítva az etetőanyagom vizet festő képességét, csalogató hatását.
A horgászathoz szánt keverékünk kétféleképpen készíthető el. Vagy félszárazra, vagy sárszerűen nedvesre keverjük. Én az utóbbi megoldást használom, mivel lényegesebben egyszerűbb.
Következhet a botok és a felszerelés összerakása. A mostani horgászatra egy háromméteres botot választottam. Tapasztalataim szerint ez a hossz az esetek több mint 90%-ában elegendő a megfelelő mennyiségű apróhal megfogásához.
A megfelelő bot kiválasztása után következhet a szerelék felrakása. Mivel egy viszonylag sekély vizű állóvízről van szó, a hosszúkás, olasz típusú úszókat részesítem előnyben. Ennek nagy előnye, hogy az úszó az eresztékelődés közben végig a csali felé mutat, ezért a kapás az úszón abban a pillanatban megfigyelhető, amint a hal megfogja a csalit. A felszerelés elkészítésénél nálam minden esetben az egyszerűség a legfontosabb. Az úszót, melynek teherbírása 0,3-0,4 g, 3-5 db apró sörétólommal súlyozom ki, és 10-es főzsinórra teszem. A horgot is 10-es előkére kötöm, melynek hossza 15 cm. Az előke vastagsága ebben az esetben nem véletlenül ugyanakkora, mint a főzsinór. Az ok a gubancolódás elkerülése. Ugyanezt a célt szolgálja a nagyobb mennyiségű sörétólom is, melyet egybehúzva helyezek a zsinórra, és így viszonylagos merevséget érek el vele. Horognak a hosszú, vékony szárúakat részesítem előnyben. Most 16-os horgot választok, mivel a vízben sok apró kárász található.
Miután végeztem az előkészületekkel, az eresztéket 25-30 cm-re állítom, és már repítem is befelé a szereléket. Csalinak egy szem pinkit teszek. Ez lesz a nyerő…
Az első dobások után rögtön repül is egy csipetnyi etetőanyag, mely a fehér festékpornak köszönhetően gyönyörűen fehérre festi a vizet. Nem is telik el sok idő és már meg is van az első hal. Szép, egészséges kis vörösszárnyú keszeg, melyet egymás után még 5-6 darab követ. Az etetés ritmusa a horgászat közben nagyon fontos! Három-négy csipetnyi gombóc után egy kevéske pinkit is dobok az úszó köré, ezzel is növelve a halak kapókedvét.
Amikor a bedobás és az úszó beállása után nincs kapás, mozdítok egy kicsit az úszón, hogy az így fellibbentett csalit megfogja egy érdeklődő. Ha erre sincs kapás, újra dobok, és kezdem az egészet elölről. Hamarosan azonban egy kisebb csuka zavarja meg a horgászatomat, ezért egy kis csend következik. Mivel a kapások és a vörösszárnyúak nem akarnak visszajönni, változtatok az etetés ütemén, és az eresztékkel is variálni kezdek. Hamarosan újra megtalálom a halakat, és újra jó ütemben fogom őket. A nagyobb eresztékkel azonban már nem vörösszárnyú keszegek, hanem kárászok veszik fel a pinkit. A hátralevő időben még variálgatok kicsit az eresztéken, melynek köszönhetően fogok egy-két szebb méretű kárászt is.
Hamar eljön a nap vége, pakolni kell! Lefotózzuk a halakat, majd néhány keszeget kiválasztok egy későbbi süllőzéshez, a többit visszaengedem. Így van esélyem még egyszer kifogni őket, ha legközelebb erre járok…
Írta: Hajagos- Tóth Tamás (Donald)
Képek: Bodó Zsuzsanna, Hajagos-Tóth Tamás (Donald)
