Mióta megjelent a spiccbotos busahorgászatról szóló filmem és írásom, többen is jeleztétek, hogy jó lenne ezt a fajta horgászatot amur- és pontyhorgászat során is bemutatni. Természetesen engem nem kell sokat győzködni, ha egy számomra új és izgalmas módszerről van szó, így a megfelelő hely felderítése után már be is terveztük a forgatást. Tisztában vagyok vele, hogy ez a távolról jött technika megosztja a hazai pecásokat, de az aggályokat ezzel az írással és filmmel szeretném most kicsit szétoszlatni.
Néhányan azt vallják, hogy a spiccbot egész egyszerűen nem arra való, hogy nagytestű halakra horgásszunk vele. Sajnos nemcsak a horgászat, de minden más területen is azt tapasztalom, hogy elutasítók vagyunk az újjal vagy a tőlünk különbözővel szemben. Csak azért, mert a mi elveinkkel ellenkezik. És a legszörnyűbb, hogy akik így élnek és ilyen értékrendet képviselnek, ők a leghangosabbak. Kétlem, hogy bárkinek vagy bárminek is ártana az, ha valaki mással is próbálkozik, mint a megszokott. Hiszen 20 évvel ezelőtt ki mondta volna, hogy rakós bottal 10+-os halakat lehet megfogni, vagy hogy egy feederbottal 200 métert lehet dobni, de azt sem hittük, mondjuk, 15-20 évvel ezelőtt, hogy a method feederes versenyzés valaha is népszerűbb lesz, mint az úszózás. Tisztán emlékszem, mikor versenyeken röhögtek rajtunk, hogy „csobbantós” (fenekező feeder peca :)) módszerrel horgászunk, nem pedig úszós bottal kergetjük a halakat. A világ változik, és érdemes nyitottnak lenni! DE, ha valakinek nem tetszik, vagy nem akarja az újat befogadni, akkor érdemes csendben elfordulni, nem pedig tűzzel, vassal irtani azt, aki fogékony rá.
Tájékozatlanság miatt sokan vannak, akik úgy indulnak neki a spiccbotos nagyhal-horgászatnak, hogy akaratlanul is szinte mindent rosszul csinálnak, így több kárt okoznak, mint hasznot. Egy új technikánál ez előfordul, viszont sok esetben a tógazdák idegenkednek az olyan módszerektől, melyeket károsnak ítélnek a halaikra nézve. Nagyon sok sérülést és indokolatlan kárt lehet okozni egy rosszul összeállított feeder szerelékkel vagy egy nem rendeltetésszerűen használt bojlis bottal, de akár a pergetők általi oldalba akasztásokat is ide lehet venni. Éppen ezért fontos, hogy minél több olyan információt biztosítsunk, amely segít a tapasztalatlan horgászoknak eltájékozódni akár az új módszerek közt is!
No de térjünk rá a sokkal fontosabb dolgokra, nézzük, hogyan is érdemes nekiállni célzottan nagy halakra horgászni orsó nélküli bottal!
Helyszín
A legfontosabb, hogy olyan helyet kell keresni, ahol már a partközelben található olyan rész, amelyet meghorgászva van esély nagytestű halakra. Ez vagy medertörés lehet, vagy pedig olyan vízterület, amely jól tartja a halat. Esetemben ez a Kápolnásnyéki-tó összeszűkülő része volt, itt a 9 méteres spiccbottal elértem a túloldali nádas előtti zónát, ahol a legszívesebben tartózkodnak a nagytestű amurok és pontyok!
Csalogatóanyagok
Nyilvánvaló, hogy spiccbotos horgászat során is etetni kell, igaz, teljesen más módon, mint feederbotos horgászat esetében. Mivel e horgászaton elsődlegesen amurokat szerettem volna fogni, olyan csalogatóanyagokat hoztam, amelyekre jól reagálnak a torpedók.
Úszós módszerhez ritkán használunk etetőkosarat, így az etetőanyagot gombócok formájában érdemes bejuttatni. Én is így tettem, azonban a teljes mennyiséget mindjárt bedobáltam a horgászatot megelőzően. Az alapozó etetést az N-Butyric Groundbait - Vajsav + Fokhagyma, és a Top Method Feeder - Amur etetőanyagok alkották. Ezeket a vajsavas kajában lévő kivonattal és vízzel kevertem össze, majd a megfelelő tapadóképesség elérése után hozzátettem kb. negyedvödörnyi START Erjesztett Mag Mixet. Ebből az egyvelegből nagyjából 12 narancsméretű gombócot gyúrtam, majd bedobáltam az úszóm köré, mely 1-1,5 méterre állt a nádas előtt.
Ez persze csak amolyan jelzésértékű etetés, hiszen ennyi kaja nem lehet elég ahhoz, hogy ott is tartsuk a nagyétkű amurokat az etetésen. A ráetetést ezúttal egy csúzli segítségével végeztem, az így bejuttatott anyagot 50-50%-ban Tejsavas Kukorica és Főtt kukorica-Méz alkotta. Azért csak tengeri, mert ezek egyforma méretű szemek, így könnyű őket egy helyre belőni. Mindenképp fontos, hogy azonos szemcseméretű dolgokat lőjünk egyszerre, különben szanaszét érnek vizet a magvak! Mivel folyamatosan lőttem pár szem kukoricát, ha nem is rohamosan, de azért fogyogatott a mag. Az egész napos horgászathoz 2-2 csomaggal használtam el.
Felszerelés, végszerelék
Előző spiccbotos filmemben már nagyrészt bemutattam, hogy milyen felszerelésigénye van annak, ha valaki kényelmesen és biztonságosan szeretné a hosszú botokat kezelni, de gyorsan azért fussunk át ezeken! Ami mindenképp szükséges, az egy stabil ülőke, esetemben Rotary Box, mely lábráccsal van ellátva. Nélkülözhetetlen felszereltsége ennek a Feeder kar, hátsó bottartó, kézmosó és etetőtálca, valamint, ha biztonságban szeretnénk tudni a botunkat, akkor egy Kaiwo botvisszahúzó kötél.
E technika alapja egy jó erős spiccbot! A KAIWO Kardos Harci Ponty botcsaládból most a 9 méteres változatot vetettem be, mert ezzel tudtam elérni a túloldalt.
Az érdekesség azonban csak most jön! Ugyanis nem hétköznapi az, hogy egy spiccbotra nagyon vastag főzsinór kerül, de esetemben ez most 0,45 mm-es Max Motion Strong Leader volt. Egész egyszerűen indokolatlan lett volna vékonyabb zsinór. Ennek oka, hogy nem szerettem volna felesleges kockázatot vállalni, ami a halvesztéseket illeti. Végszerelékem minden eleme ugyanis annyira erős, amennyire csak lehet. Nem megakasztani akartam a halakat, hanem megfogni!
Erre a vastag főzsinórra került fel a méretben megfelelő Cralusso egypontos úszórögzítő, melybe csak bele kellett csúsztatni a KAIWO Super Sensitive Multicolor 3 típusú úszót.
Ennek megfelelő besúlyozásához hasított sörétólmokat használtam, majd a főzsinórt egy jó erős, de kisméretű forgóval zártam le. Ebbe került bele a horogelőke, mely 25-30 cm hosszú volt. Ezt is erősre hangoltam, hiszen direkt bottal nincs lehetőségem arra, hogy a féket teljesen lazára kiengedjem, itt ugyanis az első pillanattól kezdve aktív fárasztás történik. Éppen ezért 0,35 mm-es Big River Main Line zsinórból készítettem az előkét, amely bírta a nem hétköznapi megterhelést.
A használt horog szintén a céltudatos nagyhal-fogást szavatolja. Név szerint a Korda Krank Barbless 4-es változatára esett a választásom. Ez erős, vastaghúsú, öblös horog, mely, ha beakad, tart is! Annak aztán semmi értelme sincs, hogy kisméretű, vékonyhúsú horoggal kínlódjak, és a horgászat után elmeséljem, hogy mennyi halam tépett meg vagy akadt le a horogról. Ha megtép, akkor ott marad a szájában a horog, ha pedig leakad, akkor az azt jelenti, hogy a horog kiszakadt a szájából. Mindkettő a hal sérülésével jár! A horog ráadásul szakáll nélküli, mert a rugalmas bothoz semmi szükség szakállra!
Kardinális kérdés, hogyan állt a vízben a szerelék! Úgy mértem ki a mélységet, hogy a horogelőkém fele lent feküdt a fenéken, így az egy csomóba összehúzott ólmok nagyjából 15 centméterre lebegtek a fenék felett. Fele kapásom elhúzós, míg a másik fele kitolós volt.
Csali
Mivel az etetés nagy részét kukorica alkotta, nem meglepő, hogy a horogra is valamilyen tengeri került. Próbálkoztam többfélével, más-más felkínálásokkal. Végül az egyik legegyszerűbb módozat lett a legjobb! Mivel sok kukoricaszem volt a vízben, csalinak igyekeztem ízesítettet vagy nagyobb szemet, illetve füzért felkínálni, de csak beleúszásom volt. Ekkor találtam meg a fehér színű kukoricáimat.
Egész pontosan a Kukorica Tuning - Fehér Amur és a Fehér Eper csalik bizonyultak nagyon fogósnak! DE, ezekből is mindössze egyetlen szemet húztam fel a horog szárára, míg a horog öblére egész vékonyan egy gumikukoricát tűztem. Lágysága révén erre egyetlen SpéciCorn alkalmas, mégpedig az új, „kínai” fajta, a SpéciCorn Pop Up - Édes Kukorica. Ezt lehet horogra is tűzni, és még a szakáll nélküli horogról sem csúszik le, sőt, még fárasztást követően is sokszor a horgon maradt. Ebből a 8 mm-es méretűt használtam, ez pont jól kikönnyítette a nagy horgot és az egy szem fehér kukoricát.
Horgászat menete
Mint azt már említettem, a napot alapozó etetéssel kezdtem, majd a vízmérést követően már repült is az úszó a helyére. Ránézésre nem tűnik nehéznek beküzdeni a végszereléket, pedig megszenvedtem vele, mire rájöttem a megfelelő technikára. A csúzlizás szinte folyamatos volt, hiszen a kis kosárba max. 10-15 szem kukoricát tettem. Túl sűrűn nem volt értelme újakat dobni, volt, hogy 10-15 percig is vártam, mire megmozdult az úszó. A kapásokat mindig beleúszások előzték meg. A jó kapások egyértelműek voltak, hiszen vagy eltűnt az úszó, vagy kiugrott az egész antenna a vízből. Nagy segítség volt a multikolor antenna, hiszen a tükröződő nádszálak nem biztosítottak túl jó látási viszonyokat. Amivel viszont szerencsém volt, hogy a tó e hátsó szeglete nagyon szélvédettnek bizonyult, így könnyű volt stabilizálni a végszerelékemet.
A kapásokat minden esetben erős bevágás követte, ugyanis szerettem volna, hogy a nagy horog jól beüljön az amur csontos szájába. Ez sikerült is, ugyanis a peca alatt nem volt elmenő halam. A spiccbot elképesztő fárasztási élményt nyújt, és a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem agresszív ennek menete. Szépen, nyugodtan érdemes ezt is csinálni, és amint a hal már engedi vezetni magát, lehet készülni a merítésre. Ehhez mindenképp nagyméretű merítő kell, és persze hosszú merítő nyél! A merítő fej fölé helyezett lebegő szivacs is segítségünkre lehet. Én mindig rátettem a nyelet a feeder karra, a fejet pedig a szivacs tartotta fent. Így nem kellett folyamatosan fognom, csak akkor kellett odanyúlnom, mikor már a merítőre húztam rá a halat.
A megmerített halakat természetesen minden esetben bölcsőbe helyeztem, és a szájfertőtlenítés sem maradhatott el soha. ezt csak az nehezítette meg, hogy a horog által ütött sebet sokszor meg sem találtam. A nagy, tűhegyes horog ugyanis beült a szájba, és nem mozdult onnan 1 mm-t sem! Mivel szakállnélküli modelleket szabad itt használni, a bemeneti seb pont akkora, mint a kimeneti, így aztán semmivel sem okoztam nagyobb kárt a halakban, mintha kisméretű horoggal pecáztam volna.
A halak visszaengedését érdemes Úszó Mérlegelő Háló segítségével elvégezni, ugyanis ez a fajta, kicsit hosszabb fárasztás jobban kimeríti a halat. Kellett nekik idő, mire újra megtalálták az egyensúlyt és szépen el tudtak úszni.
Fantasztikus élmény ezekkel a botokkal horgászni és ilyen nagy halakat fogni. Semmivel sem éreztem ezt a technikát barbárabbnak, mint más módszert, és valószínűnek tartom, hogy akik e módszer iránt ellenszenvet éreznek, még sosem horgásztak így. Javaslom mindenkinek, hogy ha módjában áll, próbálja ki és élvezze e horgászatnak is minden egyes percét!
Írta: Sipos Gábor
Fotó, videó: Bank Bálint
