Józsi barátomat régóta ismerem. Sok közös horgászaton vettünk már részt. Gyakran tesz látogatást a környékünkön elterülő tavakon, csak úgy "civilben". Ilyenkor a horgászfelszerelések otthon pihennek, ő pedig felhőtlenül élvezheti a jó levegőt és a csodálatos tájat. Az ilyen kiruccanások alkalmával sok mindenre rájöhet a természet apró jeleit megértő horgász. Hát ő ilyen. Semmi sem kerülheti el a figyelmét. Ha vele megyek horgászni szinte garantált a siker.
Legutóbbi közös horgászatunk alkalmával a bodorkákat vettük üldözőbe.
Hol vagytok bodrik?
Egy fülledt meleg délután érkeztünk meg a helyszínre, a tőlünk nem messze elterülő téglagyári tóra.
Én rögtön hozzáláttam az előkészületek elvégzéséhez, de Józsi hamar csendre intett.
- Mit csinálsz?
- Csak úgy vaktában akarsz horgászni? - szegezte nekem a kérdést.
Először nem értettem cimborám reakcióját, de aztán hamar világossá vált minden. Az öreg, óvatos bodrikat csak nagyon nehezen lehet a rejtekükről kicsalni. Nincs más lehetőség, meg kell keresni őket. Számomra a kérdés már csupán az volt, hogy miként bukkanjunk a nyomukra.
A vízbe mégsem lát bele, radar használatáról pedig hallani sem akart. A tükörsima vízen semmilyen halra utaló jelet nem lehetett felfedezni. Sakk matt!
- Maradt a "vak peca". - adtam cimborám tudomására a szomorú tényt. Kísérőm az általam kifejtett problémák megoldását egy roppant egyszerű kérdéssel kezdte.
- Meleged van? - kérdezte.
- Micsoda kérdés! Na ná, hogy melegem van. Mindjárt rosszul leszek ebben a hőségben. - hangzott el a lehangoló válasz.
- Hidd el, a bodorkák is hasonlóképen érzik magukat. Na gyere utánam!
Józsi elindult én pedig követtem őt. Nagy örömömre egy hatalmas vízbe dőlt fa irányába tartottunk.
- Istenem árnyék, mindjárt árnyék! - csak ennyit tudtam motyogni a csaknem 40 °C-os fülledt melegben. Néhány percen belül elérkeztünk az árnyékot adó fa törzséhez. Úgy terült el a selymes fűben, mintha tarkón lőttek volna.
- Na jól érzed már magad? - hangzott el kissé gúnyosan a kérdés.
- Igen, nagyon. - feleltem az oltalmat adó ágak alól.
- Nos hidd el ezzel nem vagy egyedül. Nézz csak az ágak közé!
| 
|
Helyben vagyunk!
Nehezemre esett, de lassan mégis elfordítottam a fejemet. Ami ezután a szemem elé tárult az maga volt a csoda. Bodorkák százai hemzsegtek a vízbe dőlt fa oltalma alatt. Ez igen! Már nem is volt semmi bajom. Olyan volt az egész, mint egy hatalmas halaktól nyüzsgő akvárium. Ám ebben a "természetes akváriumban" ezúttal horgászni is lehetett.
- Na gyerünk vissza a cuccokért!
Megújult erővel
E csodás látvány után hirtelen minden bajom tovaszállt. Mielőbb halat szerettem volna fogni, így nem fektettem túl nagy hangsúlyt az aprólékos előkészületekre. A horgászhelyre való megérkezéstől számítva talán 4-5 perc sem telt el, és én már javába pecáztam. Ezt a meggondolatlanságot! Már ráfizettem néhányszor a túlzott kapkodásra, és ez történt most is. De hát Istenem! A halak tőlem, talán négy méterre úszkáltak, és egyszerűen nem bírtam magam fékezni. Néhány elrontott kapás, egy leakadás, és három darab kifogott hal. (Mind bodorka, egyenként kb. 4-5 dkg-ot nyomtak.) Ezen eredményt tudtam a négy órás horgászat végén elkönyvelni. Nem úgy Józsi, akinél a 4-5 perces előkészületet felváltotta az egy órás. Ő a horgászat végén 6 kg-nyi zsákmányt tudhatott magáénak. Haltartójában kizárólag bodorkák pihengettek, méghozzá az igazi nagyja.
Lássuk, hogyan pecázott Józsi!
| 
|
Meggondoltan, megfontoltan!
Józsi ez alkalommal is egy tudatos átgondolt horgászat megvalósítója lett. Ismét bebizonyította, hogy az előkészületekre szánt idő sohasem számít elfecséreltnek, hiszen ez a horgászat közben busásan megtérül. Józsi elsőként az etetőanyagot nedvesítette meg. Csak ezután következhetett a felszerelés összeállítása. Ezúttal egy 6 m-es SHIMANO spiccbot került bevetésre. Az úszó 1,5 gr-os volt precízen kisúlyozva. Józsi a terepviszonyok által megkövetelt 14-es főzsinórt részesítette előnyben. Ehhez csatlakozott egy mini forgó segítségével a 12-es előke. A horog méret 16-osra rúgott.
Mire a felszerelés elkészült az etetőanyag alaposan magába szívta a nedvességet. Józsi ezután még egy kevéske vizet permetezett az anyaghoz, majd ismételten áttörte a rostán. A végeredmény egy kiválóan oldódó tetszés szerint alakítható "bodorka kedvenc" lett. Természetesen a mederviszonyok pontos feltérképezése sem maradhatott el. Ezt a problémát egy különleges, a horogra felcsíptethető ólom segítségével könnyedén megoldotta. A pontos mélység megismerése után az eresztéket úgy állította be, hogy a horog az etetés felett kb. 5 cm-re lebegett. Miután minden a helyére került kezdetét vehette a horgászat.
| 
|
Végre kezdődhet a peca!
A hosszas előkészületek után végre cimborám is nekilátott a horgászatnak. Alapozó etetésként 1 kg-nyi etetőanyag került a vízbe, amely bőségesen tartalmazott csemegekukoricát. Az alapozást követő fél órát a teljes kapástalanság jellemezte. A fél óra elteltével azonban a bodrik megjelentek az etetésen és ott gyanútlanul táplálkoztak. Ezt bizonyítja az a rengeteg szép kapás amelyek Józsi horgászatát szinte mindvégig jellemezték. Míg én csak néha-néha tudtam elcsípni egy-egy kósza bodrit, addig cimborám szinte folyamatosan fárasztott. Most éreztem csak igazán kárát az aprólékos előkészületek elmulasztásának. Ez többé nem fordulhat velem elő! Józsi nagyon odafigyelt a helyes csali vezetésre, amely a következőképpen nézett ki. A botot egy határozott, gyors mozdulattal megemelte, ezáltal a csali fellibbent majd lassan lesüllyedt. Ennek egyszerűen nem bírtak ellenállni a bodrik. A horgon elhelyezett kukorica legtöbbször a merülés folyamatában talált gazdára.
| 
|
A horgászat tanulsága!
A horgászat mindkettőnk számára nagyon tanulságos volt. Józsi egy általa ritkán alkalmazott csali vezetést sajátíthatott el. Én pedig egy életre megtanultam, hogy a meggondolatlan, kapkodó horgászat nem vezethet eredményre. Az alapos felkészülés pedig még akkor sem maradhat el, ha szinte karnyújtásnyira vannak a halak.
