A január nem éppen az átlaghorgász hónapja. A hideg, a jég, a hó eltudja venni a nyári kánikulában pontyot üldöző pecás kedvét, attól is, hogy egyáltalán kimenjen a lakásból. Ilyenkor jött el az ideje a keszegező cuccok karbantartásának, ne adj Isten szabadságolásának. Már én is ehhez készültem, mikor barátom Nagy Benő felhívott telefonon és megkérdezte:- Csabikám, lemegyünk lékelni?A választ, gondolom sejtik...
Egyből megélénkültem:
- Menjünk cimbora! Csukára vagy süllőre szereljek? - kérdeztem.
- Keszegre tesókám - nevetett - keszegre! Csalihalat fogunk!
Azt tudtam, hogy Benőnél, ha horgászat van a dologban, akkor szó sem lehet viccről, hát mentem, hogyne mentem volna!
Felszerelés
A helyszín a jászsági csatorna, kevésbé felkapott szakasza. Reggel 8 órakór már a jégen csúszkáltunk, felpakolva mindennel, ami a keszegek létszámának árthat. A felszerelés a lehető legfinomabb, úszós készség, 0,08-as főzsinór, 18-20-as méretű horog, 0.5 g-os két ponton rögzített úszó. Előkét nem volt célszerű használni, hiszen a két zsinór csatlakoztatásánál (akár közvetlen hurokkal, akár forgókapcsos megoldás során), a vízből kiemelve a szereléket, ezeken a pontokon jéghártya rakódik le, ami minden kivételnél csak vastagodik. Ez plusz súly a rendkívül precízen, antenna tövéig besúlyozott úszónak, amely elmerítené. A bot egy egyszerű 3 méteres spiccbot, első tagja tűspiccel.
Csali és etetőanyag
5 léket fúrtunk egyvonalban, majd kb. 25-30 m-re megismételtük az eljárást. Ezután Benő olyan dolgot csinált, amitől égnek állt a sapkám bojtja. Etetőanyagot vett elő! Mit akarhat a cimbora? Alapetetés, majd később helyben tartás? Kérdésemre elmondta, hogy a halak télen is táplálkoznak, bár közel sem olyan intenzíven, mint nyáron.
Ilyenkor nagy bandákba verődve, lassan "járják" a vizek alsó régióit. NAGY BANDÁBAN! A csali is, a körülményekhez képest a legkívánatosabb kellett hogy legyen. Két levél friss szúnyoglárva és egy doboz pinki volt a biztosítékunk, az üres vödör ellen.
Élőanyag nem került az etetőbe, mert a halaknak télen pár szem pinki is elég, ahhoz hogy jóllakottan tovább álljanak.
Az etetőt jó felhősen, lágyra gyúrva (tocsogósra keverve, mondaná Benő) kellett a lékbe juttatni, hogy az aroma gyorsabban terjedjen. Előnyt élveznek (szerintünk) a pörkölt magvakat bőségesen tartalmazó, enyhén aromásított, sötét színű, "természetes" gyári keverékek. Egy horgászatra fél kiló bőségesen elegendő, ami nem rossz arány 5 kiló keszegre mérten! (A mai zsákmányunk ennyi volt.)
Horgászat taktikája
Felszereltük a botokat és bevetettünk. Mit is mondjak, félelmetesen jó volt! Szinte minden belógatásra volt kapásunk és még csak nem is negyedórás várakozás után! Mihelyt leült a cucc a fenékre, merült az úszó! (Én is majdnem leültem fenékre...)
Bodorka, vörösszárnyúkeszeg, sneci, sügér, jász, naphal húzta az úszót, úgy hogy néha komolyan fárasztani kellett. A súlyuk 5-20 dkg között volt. Ha alább hagyott a keszegek rohama, átmentünk a másik etetett lékhez és ott folytattuk. A hátrahagyott léksort megetettük, gondolva a későbbiekre. Mikor ott is lanyhult a "roham", etettünk és váltottunk. A kapások vehemensek már-már durvák voltak, megkímélve sokszor a bevágástól. Vigyáznunk csak arra kellett, hogy a leheletvékony zsinórból, a jég ne csináljon 0,40-nek megfelelőt. Sokszor kellett kézben melengetni, lehelgetni a zsinórt és az úszót, mert már igen-igen vastagon állt rajtuk a jég. Ha esetleg a jég szélénél szakadt le a horog, akkor kénytelenek voltunk szerelni. Néha ez negyed óráig is eltartott, a hidegtől érzéketlen ujjakkal.
Összegezve a napot: 5kg vegyes keszeget fogtunk, lék alól, ami néha nyáron sem lebecsülendő zsákmány!
Most már csak egy kérdés maradt hátra: mikor fogom elvégezni a keszegező felszerelések karbantartását?! Az ráér még...
Zatkó Csaba (Zati)