Azt hiszem a Maconkai-víztározót senkinek sem kell bemutatnom, hiszen országos híre van ennek a kitűnő Nógrád megyei víznek. A tó rendelkezik egy hosszú gáttal, amely előtt változó szélességben, végig kövezés húzódik. A helybéli horgászok is, mint szinte mindenhol messzire horgásznak a parttól, mondván ott lapulnak a jó halak. Én ezt szerettem volna megcáfolni, és egy 8 m-es spiccbottal vallattam a kövezés szélét! Hogy mi sült ki belőle? Nemsokára kiderül!
Már régóta horgászom ezt a tavat, és tudom, hogy számos nagy dévér, gyönyörű kárász lakja, és nem utolsó sorban, hatalmas pontyok találhatók benne! Az etetőanyagot ennek, és a közeli távnak a tekintetbevételével állítottam össze. Azt hiszem, már sokan ismerik a TOP MIX HP etetőanyag családot. Ez egy magas fehérjetartalmú etetőanyag, amely rendkívüli csalogató hatásának kevés hal tud ellenállni! Én két kiló HP pontyot, és két kiló HP dévért kevertem össze. Ehhez még kevertem csemegekukoricát, és bőven csontit, hiszen most kevésbé kellett félnem attól, hogy túl korán szétdobják az etetőanyagot.
A partra kiérve, nagy meglepetés várt rám, hiszen a szokásos tömeg helyett csak egy-két horgász áztatta a horgait a vízben, amely tükörsima volt! Óvatosan közelítettem meg a partot, mert a kárászok eléggé érzékenyek a dobogásra, és gyorsan eltűnnek a partszéli vizekből! Próbáltam csöndesen felszerelkezni.
A bot amivel horgásztam, egy 8 m-es Shimano Nexave spiccbot. Ez már elég hosszú ahhoz, hogy elérjem vele a kövezés végét, és elég erős ahhoz, hogy a termetesebb dévéreket, és kárászokat rabul ejtsem vele. A szerelékem egy 1,5 grammos Exner úszóból, 14-es főzsinórból, 12 horogelőkéből, és 14-es horogból állt.
Első lépésként kimértem a feneket. A víz a kövezés végénél, olyan 2 m-es volt. Egy kicsit visszahúztam az úszót, mert fenék felett szerettem volna felkínálni a csalit. Majd következhetett az alapozó etetés. Ez annyit tett, hogy kb. 12 db EGYKEZES(!) gombócot dobtam az úszó mellé. Ez sajnos még így is elzavarta a halakat, mert negyed órán keresztül, nem volt egy mozdításom sem! De aztán lassan, de határozottan elmerült az úszóm. Bevágtam, és már repült is az ölembe, egy tenyérnyi dévér. Nem éppen ezt vártam, de ez is hal! Egy pár ilyen kisebb güzü kifogása után, komolyan gondolkodóba estem, hogy hol lehetnek a nagyobb halak. Gondoltam változtatok egy kicsit! Még feljebb húztam a mélységet. Lassan cincáltam az úszót az etetés felé. Immáron 3 szem pinkivel, mert én már sokszor csalódtam pozitívan ebben a kiváló csaliban!
Párszor elúsztattam az etetés felett, de semmi! Már a hajamat téptem… Akartam dobni egy etetőanyag gombócot pont az úszó mellé, és letettem a botot. Ám abban a pillanatban, hogy elkezdtem gyúrni a gombócot, az úszóm elmerült. Azonnal ledobtam a félkész gombócot, és bevágtam! Most már sokkal komolyabb ellenállást éreztem. 1-2 perces fárasztás után viszont egy termetes, több mint fél kilós kárász pihegett a merítőmben. Nagyon megörültem neki, mert igazolta azt a teóriám, hogy a halak mindig a legkülönfélébb helyzetekben mutatják meg, hogy hol vannak, és mit esznek. Most a titok nyitja az volt, hogy amikor az úszót már az etetés fölé húztam, akkor meg kellett állítani egy kicsit, mert a lomhább kárászok, és nagy dévérek csak ekkor voltak hajlandóak elkapni a három ficánkoló pinkit.
Az etetésnél figyelni kellett arra, hogy a ritkán dobott sorozatokkal, nagyobb hatást lehetett elérni, mint a folyamatosan becsapódó gombócokkal, amelyek elzavarták a komolyabb halakat az etetésről. Az etetőanyagnak még feneket érés előtt ki kellett fejtenie hatását, mert alapvetően vízközt lehetett megfogni a szép halakat! Ezt el lehet érni úgyis, hogy csak annyira vizeztem meg az anyagot, hogy éppen összetapadjon vagy úgy is, hogy kicsit több vizet tetem hozzá, de alig nyomtam össze bedobáskor. Ezek közül persze egyszerűbb az enyhe túlvizezés, ráadásul több élőanyagot is elbír, mint a száraz kaja.
Már legalább 4-5 kg szép halat fogtam, mikor az úszóm ismét szép lassan oldalazva elmerült. Gondoltam még egy szép kárász, vagy keszeg bánja, de miután bevágtam, bizony lent maradt a botspicc! Mintha csak be lennék akadva. Sajnos nem volt begumizva a bot, így a vélt termetes potyka gyorsan távozott az előkém kíséretében. A horgászat alatt ez még kétszer megismétlődött. Ez is mutatja, hogy nem csak a távoli horgászat lehet eredményes! Olykor olyan helyeken is megfoghatjuk álmaink halát, ahol nem is sejtjük.
Mire befejeztem a horgászatot majdnem 8 kg hal gyűlt össze a szákomban. Szemet gyönyörködtető látvány volt rájuk nézni. Mérlegelés után mind vissza is nyerték szabadságukat.
