Le sem tudnám tagadni, hogy a feederezés megszállottja vagyok. Van azonban egy olyan horgászmódszer, amit majdnem annyira kedvelek, mint a feederbotos horgászatot. Ez nem más, mint a spiccbotozás. Jól emlékszem arra a napra, amikor először indultam a Zala folyóra az első spiccbotommal. Az akkori horgászat a mai napig kedves emlék számomra. Ősz volt, kissé borús idő, de a halak mindenért kárpótoltak! Régóta vágytam már egy hasonló pecára. Elhatároztam tehát, hogy egyetlen spiccbottal próbálom majd becserkészni a minden hájjal megkent zalai keszegeket. Vajon ez a horgászat is olyan kedves emlék marad számomra, mint az első spiccbotozás? Olvassatok tovább bátran és megtaláljátok a választ!
Szeretem az őszt! A Zala ilyenkor egy teljesen más arcát mutatja. A heves nyári záporokat felváltják a csendes esők. A hűlő víz hamarabb tisztul és sokszor a vízállás is kedvező egy jó spiccbotos horgászathoz. A keszegek az első fagyokig aktívak, folyamatosan keresik a táplálékot, hogy felkészüljenek a télre. Megfogásukhoz persze nem árt egy nagy adag szerencse, hiszen egy kiszámíthatatlan vadvízről van szó!
Borús, de esőtől mentes időt jósoltak a hétvégére. Tudtam, hogy el kell mennem, pecázni! Ahogy lenni szokott, a horgászatot megelőző délután pakoltam össze a felszerelést és kevertem be a csalogatóanyagot. Csak egyetlen botot és egyféle etetőanyagot vittem magammal.
A TOP1 Bream egy naturális jellegű etetőanyag. Kellemes az illata, de egyáltalán nem tömény. Önmagában is fogós, de némi plusz aroma is adható hozzá. Kb. a zacskó háromnegyedét kevertem össze néhány marék darált napraforgómag és kenyérmorzsa keverékével. Az olajos magvak őrleménye megsokszorozza egy keszeges keverék csalogatóhatását! A héjdarabok pedig könnyűek és lifteznek a vízben, ez egy úszós horgászatnál különösen fontos. Az etetőanyagot némi nagyhalas Carp Syruppal és ásványvízzel kevertem be. A gyümölcsös aroma jól harmonizál ezzel az etetőanyaggal, az őszi időszakban pedig nagyon szeretik a keszegek az édeset. Közvetlenül a horgászat előtt, mézes pálinkás CSL Tuniggal ízesített mézes pálinkás Micro Pellet, forrázott csontkukac, főtt kendermag és kőzúzalék került a kajához.
Az elmúlt napokban kaszáltak, és volt egy kis eső is, ami egy kicsit zavarossá tette a vizet. Úgy gondolom, hogy ez egyáltalán nem volt baj, hiszen közel sem olyan ez a zavarosság, mint a nyári esőzések után! Az enyhén zavaros, őszi folyó a keszegek kedvelt tartózkodási helye. A kaszálás miatt több növénymaradvány is a víz tetején úszott, de a kiszemelt horgászhely szerencsére védve volt ezektől.
A spiccbotos horgászathoz a legtöbben úgy etetnek, hogy gyúrnak néhány gombócot, majd ezeket az úszó köré dobálják. Ez azonban nem a legpontosabb megoldás, folyóvízen az áramlatokra is figyelni kell, a gombócok csobbanása pedig elzavarhatja a halakat egy időre. Én egy műanyag csőből készített eszközt használok a spiccbotos horgászat alapozó etetéséhez. Ezt a kis „kosárkát” úgy kell megtölteni, mint a hagyományos feederkosarakat, majd egyszerűen csak be kell „lógatni” a spiccbottal a kiválasztott helyre, majd a mederfenékre kell engedni. A cső elkészítése egyébként egyszerű, megfelelő méretűre kell vágni, majd több helyen kifúrni, végül pedig drótból elkészíthető rá egy fülecske. Ebbe a fülecskébe szoktam kötni egy arasznyi hosszúságú fonott zsinórt, majd rá egy végfület. A spiccbotos szerelék végére mindig egy előkerögzítő gyorskapcsot szerelek, ebbe rögzíthető a végfül. Az etetés után a gyorskapocsnak köszönhetően a horogelőke felszerelése csak néhány másodperc.
Ez a kis csőből készült „kosárka” évek óta ott lapul a szerelékes ládámban. Egy maréknyi kaját be lehet etetni a segítségével és a mélységet is meg lehet vele mérni. Miután a mederfenékre ért, a lyukakon át egyből beszivárog a víz, és megkezdődik az etetőanyag oldódása. Egy határozott, de nem túl erős, bevágásszerű mozdulattal kiüríthető a tartalma, az etetőanyag pedig oda kerül, ahol lennie kell! Azért használom ezt a megoldást, mert nagyon bevált! Csendesen és pontosan lehet így etetni, úgy gondolom, hogy érdemes kipróbálni! Az etetőanyag negyedét meghagytam, hátha szükség lesz rá a későbbiekben.
Kedvelem a spiccbotos módszert, mert egyszerű és hatékony! A bot végéhez kötött erőguminak több funkciója is van. A legfontosabb, hogy megakadályozza a kellemetlen gubancokat. Én nem horgászom nagyobb halakra spiccbottal, ezért sosem szoktam begumizni. Az erőgumi azonban tompítja a szebb keszegek védekezését. Az ólmozást egyszerűen oldottam meg, egy 2,5 és egy 1,5 g-os ólmot szereltem fel a 18-as monofil főzsinórra.
A spiccbotom teljes hossza 7 méter. Nagyon ritkán használom így, mert nehéz. A horgászathoz az utolsó két tagot levettem, így egy 5 méteres spiccbottal vettem üldözőbe a halakat. Ez a hosszúság bőven elegendő volt, és a kezem sem fáradt el. Az etetés szinte pillanatok alatt „beérett”, pár perc múlva már el is húzta az úszót egy hibátlan zalai keszeg.
Folyamatosan érték egymást a kapások, néha arra sem volt időm, hogy leüljek. Az etetés szélén, illetve fölötte, vízközt horgásztam. Az ereszték hosszát úgy állítottam be, hogy horog, kb. 20-30 cm-re legyen a mederfenéktől. A fenéken felkínált élő csalival szinte lehetetlen horgászni a Zala folyó alsó szakaszán. Rengeteg a kecskerák, és szinte mindent megesznek. Ha elérik a csalit, nem fogják békén hagyni! A rövidebb ereszték pedig azért nem jó, mert gyakoriak a küszök, amik egyből rávetik magukat az izgő-mozgó csalira.
Fentebb már írtam, hogy a rövidebb eresztékkel szinte csak küszt lehet fogni. Az is előfordulhat azonban, hogy a küszök lemennek egészen a fenékig. Ilyenkor különösen bosszantóak tudnak lenni! Szépek és nagyok a zalai küszök, ez nem vitás, de amikor már szinte csak sneciket fogtam, elkezdtem morfondírozni azon, hogy miként szelektáljam a keszegeket. Egy egyszerű változtatás szerencsére eredményesnek bizonyult!
Az ereszték hosszán nem változtattam, hiszen az eddigi tapasztalatok is azt mutatták, hogy a mederfenék feletti 20-30 cm ideális a Zala alsó szakaszán, ha úszós horgászatról van szó. Nagy szerencsém volt, hogy trágyagilisztát is vettem magammal! Néhány helyen megtűztem, majd pár perc múlva gazdára is talált. Időnként a megmaradt etetőanyagból is szórtam egy szűk marékkal az úszó köré, ez szinten jó ötletnek bizonyult. Miután az etetőanyag szemcsék elkezdtek süllyedni, már mozdult is az úszó.
Korábbi írásaimban már sokat olvashattatok a kecskrákról és azokról a praktikákról, melyekkel jó eséllyel ki lehet őket kerülni. Néha már tényleg komikus, amit csinálnak, de egy ártalmatlan állatról van szó, nem tehet arról, ha megéhezik és finomnak találja a felkínált csalit! A megfogott kecskerákot kíméletesen vissza kell engedni! Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft!
Nehezen tudom leírni, hogy mennyire boldog voltam! Kb. 1 kg etetőanyaggal, fél doboz csontival és gilisztával fogtam vagy 50 halat. Ezért szeretek én ősszel spiccbotozni a Zalán! A kisebb halakat visszaengedtem, a többit megtartottam, hiszen régen vittem haza keszegeket a Zalából. Nagyon szeretik a családban a pirospaprikás lisztben sült halat. Igaz, hogy én a tengeri halat jobban kedvelem, de szívesen elfogyasztok egy-két keszeget is. A mamám szintén elégedett volt a fogással, de mondtam neki, hogy egy jó darabig nem viszek haza több keszeget. Ha minden horgász csak annyi halat vinne el, amennyit biztosan el is fogyaszt a családjával, a természetes vizeken is jobb fogásokban lenne részünk! A mohó küszök közül csak azokat tartottam meg, amik mélyre nyelték a horgot, emiatt megsérültek. Szerencsére a legtöbbet épségben vissza tudtam engedni.
Könnyen meglehet, hogy ez volt az utolsó horgászatom ebben a szezonban. Az első fagyok után minden megváltozik. Ahogy telik az idő és hűl a víz, úgy lesz egyre tisztább, majd egyre kevesebb lesz a hal. Néhány kilométerre van a Kis-Balaton, a zalai halak nagy része ott keres menedéket a téli időszakban. A tapasztalataim alapján mondhatom, hogy november végétől alig lehet a folyó alsó szakaszán keszegeket fogni. Régebben egy fagyos decemberi napon is szerencsét próbáltam, két rontott kapással és egy bodorkával zártam a napot. A tavasz persze egyáltalán nem ilyen, amint kijön a jó idő, úgy lehet majd újra szerencsét próbálni ezen a varázslatos vadvízen!
A téli időszak sajnos nem a legkedvezőbb a horgászoknak. A hideg napokon is találhatunk azonban olyan feladatokat, amiket mindenképpen érdemes elvégezni! A botok tisztítása, az orsók karbantartása, a régi zsinórok lecserélése, a szerelékek ellenőrzése és a horogelőkék elkészítése is egyaránt fontos tennivaló. Érdemes szétnézni megmaradt etetőanyagok, aromák, csalik és aprócikkek között is. Ha télen már beszerezzük azokat a termékeket, amikre biztosan szükségünk lesz a tavasszal, nem azzal fog telni a horgászszezon kezdete, hogy futkosunk a hiányzó dolgok után. A hideg téli esték egyfajta nosztalgiázáshoz is ideálisak, biztosan megnézem majd újra azokat a képeket, amiket a vad, zalai halakról készítettem!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
