Dombóvár és a környék csodás horgászvize a Tüskei-tó. Korábban, több mint 100 éve kezdték meg ezen a területen a tőzegbányászatot, majd az így kialakult sok bányagödör elárasztásával, 1967-ben került horgászkezelésbe. A tó gátját néhány tucat lelkes horgász kubikusként, kosárral, talicskával hordta össze. Még gyerekként én is segítettem ebben a munkában. A tó még ma is ezt a látványt nyújtja, szigetek, bokrok, vízbe dőlt fák, igazi őstó. Gazdag madárvilága és vízparti növényfaunája megőrzése érdekében néhány éve védett természeti területté nyilvánították, ez azonban nem akadályozza a horgászatot. Sőt, ebben a gyönyörű, madárénektől hangos környezetben különös élmény a pontyok, amurok, harcsák zsákmányul ejtése.
Az idén kicsit késett a tavasz, de természetesen nem maradt el, csupán azon gondolkodott, mikor nyíljon. Aztán hirtelen ránk tört, amit (legyünk őszinték) már nagyon vártunk. Jobban szeretek rövidnadrágban horgászni, mint thermoruhában.
Ma is ragyogó az idő, délelőtti irodai munkámat délután terepmunkával egészítem ki. Megyek a terepre horgászni. Sokan mondják „nem is értem, hogy bírod ezt a rengeteg tennivalót”. Bevallom, nagyon nehezen, de azért megküzdök vele.
Az ilyen rövid horgászatok kitűnő helyszíne a tó. Közel van, jó a halállománya, szép és nem „műanyag”.
Csónakomba rakom felszerelésemet, táskában néhány horog, úszó, sörétólom, zsinór és kés. Az etető sem bonyolult, kis vödörben aszalt szilvás Economic pellet, egy doboz kukorica meg néhány szem csonti. De legyünk szakszerűek!
Receptajánló:
Economic pellet (aszalt szilvás) 1 kg
Konzervkukorica 1 doboz (ebből még marad is)
Csontkukac 30-40 db
Fogom az evezőt (csak egyet, nincs többes szám) és indulok a tó felső részére. Aki egy evezővel előre nézve halad, ilyen látvánnyal szembesül:
Az egyik ilyen, általam jónak vélt bokros rész előtt állok meg és tűzöm le karóimat. Felszerelésem egyszerű, spiccbot és nagyon érzékeny feltolós úszó. Ezeket a botokat néhány éve ajándékba kaptam egyik kínai partneremtől. Azt mondta, nagyhalas botok. Ezt akkor kétkedve fogadtam, mert karcsúak, könnyűek. Azóta sokszor bizonyították nagyhalas mivoltukat, sok szép pontyot sikerült szákba terelni velük. Stílszerűen bambuszmintásra készítették őket. Felületes szemlélő bizonyosan nem mondja meg, hogy nem bambuszból vannak, hiszen még a nád bütykei is rajta vannak.
Az úszó a honlapomon is megtalálható „Dévér úszókészlet” néven futó úszók egyike. Imádom, ahogy a feltolást jelzi.
A zsinór 22-es, 20-as előkével, a horog 8-as méretű, aranyszínű, egyszerű Gamakatsu pontyos horog.
A hely ígéretesnek tűnik, látok néhány halmozdulást. Beszórok néhány marék pelletet és pár szem kukoricát a bokrok közti nyiladékba, majd beteszem a szerelést is.
A helyen eltöltött közel egy óra alatt csak két izmosabb bodorka vette föl a csalit, ezért továbbálltam. Következő kiszemelt helyem a vízből kiálló tuskók és a mellettük lévő nádszigetek voltak, ahonnét több ugrást is hallottam. Óvatosan, csendben közelítettem meg a helyszínt. Láttam, hogy a nádcsomók körül bodorkák ívnak erős locsogással, tehát ott pontyra most nincs esélyem, viszont a tuskók mellett egy ugrás és némi túrás jelezte, hogy pontyok portyáznak a környéken. A tuskók elé álltam be.
Talán 15-20 perc telt el az etetés óta, mikor úszóm határozottan kijött a vízből, jelezve, hogy valaki fölvette a csalit. A bevágás után a ponty az ágak közé indult, de sikerült visszafordítani. Közben odaérkező Zoli barátom hitetlenkedve nézte, mit művelek a spiccbottal a bokrok közt a ponttyal. Megkértem, csináljon néhány képet.
Folytattam a horgászatot. Közben az ívó bodorkák alá néhányszor beraboltak a harcsák. Nem nagyok, hangjukról ítélve 2-3 kilósak lehettek. Azonban elhatároztam, hogy másnap este kiülök, megpróbálom elcsípni őket.
A következőkben fogtam még négyet, majd helyemet átadtam Zoli barátomnak, aki harcsázni készült, és az ívó bodorkák és a bodorkák alá rabló harcsák meggyőzték, hogy itt a helye. Másnap elmesélte, hogy éjfélig hat harcsát fogott, ebből öt csak 2-3 kilós volt, egy pedig olyan hatos.
