Végre itt a várva várt tavasz! Adtam hangot örömömnek, egy szép szombat reggeli napon. Csodálva néztem, ahogy a nap fénylő sugarai bearanyozzák a fákat, a házakat, s lassan betöltenek mindent. Szebb napot el sem tudnék képzelni a horgászatra. Bár a vizek hőmérséklete még meglehetősen alacsony, s a halak kapókedve sem az igazi, a jó helyismerettel rendelkező, kitartó pecás szép zsákmányra számíthat. Hideg víz, gyengén táplálkozó halak? Hol, s milyen halra tudnék ilyenkor a legeredményesebben horgászni? Hosszas töprengés után megfogalmazódott bennem a gondolat, s a Nicki műgát alatt tanyázó kárászokat vettem célba.
A helykiválasztás
A kora reggeli órákban érkeztem meg a helyszínre a Nicki műgáthoz. Mivel a kárászok a hideg víz ellenére is meglehetősen jól foghatóak, egyértelműen őket vettem célba. A műgát alatti mederszakasz a Rába mélyebb részei közé sorolható. A partoldalt végig kövezés kíséri a medret kisebb-nagyobb gödrök, törések tarkítják. Igazán ideális hely a rábai halak számára. Biztos voltam benne, hogy a kárászok itt megtalálhatóak, s itt bóklásznak kisebb-nagyobb csapatokba összeverődve.
Egy kis elmélet
Nálam a horgászatok során a gondos helykiválasztást mindig a lehetséges horgászmódszerek átgondolása követi. Ezúttal sem történt másként.
A meglehetősen hideg vízben a kárászok anyagcseréje lelassult, s ez logikusan maga után vonzza azt a tényt, hogy kevesebb táplálékra van szükségük. Éppen ezért nem volt értelme kőkeményre gyúrt hatalmas etetőgombócokkal a vizet bombázni. Viszont valamiféle csalogatóanyagra mindenkép szükség volt, mely a hideg vízben is a horog közelébe csalja a kárászokat. Az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a halak nem tesznek meg nagyobb utat a nekik szánt eledel megszerzéséért, így hát el lehetett felejteni a kényelmes, passzív horgászatot. Nyilvánvaló volt, hogy az eredményes horgászat alapvető feltétele a folyamatos halkeresésben rejlik. Ezt úgy képzeltem, hogy 3-4 perces időközönként 1,5-3 méterrel magam felé húzom a felszerelésemet, s ezáltal a csalit.
A felszerelés összeállítása
A halak a hideg vízben rendkívül gyengén táplálkoznak, mondhatni maszatolnak. Ez döntően befolyásolja a felszerelés összeállítását. Épen ezért én egy 3 m-es rendkívül lágy és könnyű pickerbotot részesítettem előnyben. A bot végén található rezgőspicc, még a gyenge kapásokat is kiválóan jelezte. Ehhez a bothoz egy kis áttételű könnyű orsó illett. Ilyen esetekben mindig ügyeljünk arra, hogy a könnyű pickerbotot egy durva, nehéz orsóval ne nehezítsük túlságosan meg. A gyengén táplálkozó halak végett elengedhetetlen a minél vékonyabb zsinórok használata. Figyelem! A zsinórátmérő megválasztásánál a terepviszonyokat mindig vegyük figyelembe. Kerülendő az indokolatlanul vastag zsinórok használata, hisz ez kapástalanságot von maga után, viszont ne finomítsunk a végtelenségig, hisz egy akadósabb pályán ez a halak elvesztéséhez vezethet. Mindig meg kell találni az arany középutat a terepviszonyok függvényében.
A végszerelék
Nem vagyok a bonyolult dolgok híve, számomra az egyszerű, ám de mégis praktikus eszközök és módszerek a nyerők.
A horgászat eredményességét döntően befolyásolhatja, hogy a csalit mennyire természetes módon tudjuk felkínálni. Ez csak megfelelő hosszúságú előkével érhető el, így én a 40-50 cm-es hossz mellett döntöttem. A 16-os előkére került a tízes horog, mely nem sebezte halálra a trágyagilisztát, s így az csábítóan mozgott, ezáltal is felkeltve a kárászok figyelmét.
Bevetésre készen
Mindent a már előre átgondolt horgásztaktika jegyében végeztem el, mely olyan logikusnak, s fogósnak tűnt. A baj csak az volt, hogy a kárászok erről egészen másként vélekedtek. A délutáni órákra még egyetlen hal sem pihengetett a haltartómban. Na sebaj! Az idő gyönyörű, a táj csodás. Ha halat sem sikerül a mai nap folyamán horogra csábítanom, már akkor is megérte kijönni e csodás, s titokzatos helyre. Ekkor hirtelen a vízen megragadta valami a tekintetemet. A meder közepén egy termetes faág körbe-körbe úszkált. Igen! Ez egy visszaforgó! A műgát alatti, erős sodrású szakaszhoz viszonyítva ez egy meglehetősen nyugodt résznek tőnt, s a halkeresés során ezt a helyet még nem vallattam ki.
Ennyi kiábrándító és eredménytelenül hosszú óra eltelte után most úgy éreztem, kaptam még egy esélyt, egy lehetőséget arra, hogy fogjak néhány kárászt. Már nem mesebeli zsákmányról, csupán néhány halacskáról álmodoztam, hogy a horgászat végén - mely már igencsak közeledett - ne álljak a vízparton üres kézzel. Így már úton is volt a felszerelés a forgó szélére, élén a virgonc trágyagilisztával. S ami ezután történt, nos az maga volt a csoda. Sorjában köszöntöttek rám a szebbnél szebb kárászok olyannyira, hogy 4-5 perces időközönként, mindig horogra akadt egy-egy szép példány. Nagy örömömre szolgált, hogy végül is sikerült rátalálnom a kárászok tartózkodási helyére. A csendes forgó melletti részt kb. egy óra hosszat vallattam, s eközben sok szép kárászt sikerült fognom. Egy óra eltelte után azonban a kapások száma egyre csökkent, míg végül teljesen megszűnt.
| 
|
Az idő már későre járt, a levegő is lehőlt, ezért gyorsan elpakoltam az összes felszerelésemet és elindultam hazafelé. Útközben visszatekintettem e csodás, s titokzatos vízre, mely oly ügyesen elrejtette előlem féltett kincseit. Gondolatban köszönetet mondtam neki, s tudtam, nemsokára ismét találkozunk, és akkor jobban megismerjük egymást.
