Az előzőekben a horgászhelyekről és a folyóvízről volt szó, valamint említés szintjén a fogható halakról, ideje hát, hogy a horgászatról beszéljünk. Ideje, hogy áttekintsük, hogyan célszerű a vízpartra érkeznünk, mely horgászfelszerelések szükségesek az eredményes halfogáshoz, milyen egyéb eszközökre lehet szükségünk, és hogy melyek azok a dolgok, amiket nyugodtan otthon hagyhatunk. Amennyiben sikerül lényegre törően fogalmaznom, akkor még talán az is belefér, hogy elkezdjünk horgászni. :-)
Amikor a Tiszára indulunk horgászni, tisztában kell lennünk vele, hogy teljesen más terepre készülünk, mintha egy állóvízre tartanánk. A Tisza sohasem ugyanolyan, hatalmas víztömegről lévén szó külön életet él, és ehhez alkalmazkodnak lakói is. Célszerű tehát nekünk is alkalmazkodni, ha eredményesek akarunk lenni. Természetesen, ha az előzőekben leírtakat figyelembe vesszük, akkor már otthon tudni fogjuk, mire is számíthatunk, de mégis szükséges, hogy rugalmasak legyünk és tudjunk reagálni az előre nem látható eseményekre - lesz ilyen minden egyes horgászat alkalmával.
Ahhoz, hogy rugalmasak legyünk, nem arra van szükség, hogy horgászboltnyi felszerelést cipeljünk magunkkal, éppen ellenkezőleg, jól megválasztott, átgondolt és igen kevés dologra van szükségünk.
Öltözet, szállítóeszközök
Ez a bekezdés fakultatív, ám leírom, hogy ne tudjatok megróni, hogy nem szóltam előre.
A Tisza ártere nem hölgyeknek való terep, ezt helykereső sétáink közben is megtapasztalhattuk, ám ha ezeket a sétákat télen ejtettük meg, akkor még nem szembesültünk a burjánzó aljnövényzettel, a ragaszkodó szederindákkal, a mindig nedves és az ösvényeken keresztülhajló facsemetékkel, hogy az ősszel vándorló pókok arcunkba tapadó hálóiról ne is beszéljek. Szóval jobb, ha felkészülünk, és öltözetünket úgy választjuk meg, hogy ne tegyünk kárt magunkban. Egyrészt célszerű rétegesen öltözködnünk nyáron is, hiszen az ártér árnyékos részen akár 10 fokkal is hidegebb lehet, mint a városban. Nem egyszer jártam úgy, hogy egy-egy áprilisi hajnalon a folyó árnyékos oldalán lestem a harcsát sapkában, thermoruhában, míg a napos oldalon már póló nélkül eveztek a kajakosok. Ruházatunk külső rétege célszerűen vízlepergető anyagú legyen, erre a célra egy farmer és egy széldzseki is tökéletesen megfelel. Nem csak a víz ellen véd meg minket, hanem a növények ragadós terméseitől is. Nem kellemes, amikor kedvenc polárpulóverünk az ártéri dzsungel áldozatává válik. Szériatartozéknak javaslom a gumicsizmát, hiszen tökéletesen megvédi a lábunkat a víztől, sártól, nem szúrja át az ösvényen heverő hegyes fadarab, és bármibe is lépünk, könnyen tisztíthatjuk. Persze nem ebben kell vezetnünk, egy váltócipővel kíméljük autónk belsejét, és ha társasházban lakunk, akkor a lakók is jobban szeretnek majd minket, ha nem saras bakancsban megyünk fel az emeletre.
Felszerelésünket úgy állítsuk össze, és úgy szállítsuk, hogy ne jöjjünk zavarba több száz méteres gyaloglás esetén se. Jó szolgálatot tesz egy kétrekeszes bottartó tok, amelynek oldalain egy vagy több zseb is található. E zsebekben helyezhetjük el azokat az apróságokat, amelyekre feltétlenül szükségünk van. A botzsákon felül csak egy etetőanyag keverő alkalmatosságra és valamilyen ülőkére lesz szükségünk. Ülhetünk akár a földre vagy a parti kövekre is, de ezt egészségügyi és kényelmi szempontból sem javaslom, viszont a botok melletti ácsorgást végképp nem, hiszen a keszegfélék gyors kapásaira akkor is nehéz reagálni, ha kezünk ügyében vannak a botok. Két eszközt javaslok még, amelyet célszerűnek tartok magunkkal vinni, az egyik egy kisméretű gyalogsági ásó, a másik pedig egy metszőolló, vagy egy erős pengéjű kés. A part nagyon ritkán egyenes és nagyon ritkán van úgy kialakítva, hogy mindenünket sík felületre tudjuk helyezni, másrészt a meredek agyagos partoldalon is jól jön egy-egy lépcsőfok segítsége. Ugyanígy szükséges lehet a behajló gallyak, friss hajtások, az ösvényen keresztülkúszó szederinda megrendszabályozása is. Nem baltát, fűrészt vagy ásólapátot javaslok, vegyük tudomásul, hogy nem urai, hanem partnerei vagyunk a természetnek, csak a legszükségesebb alakításokat végezzük el. Ha sokat lesztek a folyóparton, egyszer csak megértitek, mennyire más egy meghitt kis zugban üldögélni, ahol szinte körülölelnek a fák, bokrok…
Horgászeszközök
Szintén a minimalista stílust követve 4 db horgászbottal tökéletesen el tudunk boldogulni a Tiszán, akár tavaszi áradásban, akár téli vermelőhelyen horgászunk.
Mindössze két rezgőspicces botra és két úszós kézségre van szükségünk.
Mielőtt felhördülnének a folyóvízi horgászok, visszautalok írásom legelejére, most kezdünk a Tiszán horgászni, nem ismerjük még a tavaszi harcsázást, a pergetést, a süllőfenekezést, a folyóvízi rakós botos horgászatot meg sem merem említeni. Ne ezekkel kezdjük a folyóvízi
horgászatot, lehet persze, de könnyen úgy járhatunk, mint egy távoli ismerősöm, aki néhány folyóvízi horgászat után kerek perec kijelentette: „Márpedig folyó vízen halat fogni nem lehet!”
Egy 4 m-es spiccbot az apróhalazás, csalihalfogás eszköze, lehetne snecizni rövidebb bottal is, ám az már rövid ahhoz, hogy a tavaszi áradások idején a partszél 2-3 m-es vizében keszegezzünk, no meg a snecit is gyorsabban összeszedjük nagyobb távolságból, különösen ősszel. Egy erősebb 4-4,5 m-es telematch szintén áradó víznél, darabosabb halakra számítva lesz segítségünkre. Míg a spiccboton 12-es főzsinórt, 10-es előkét és maximum 1,5 g-os úszót javaslok, addig a telematch-en nyugodtan feltehetjük a 20-as főzsinórt, 16-os előkét, 3 g-os úszót. Szeretném kiemelni, hogy ez nem a klasszikus folyóvízi úsztatás, a Tiszán úsztatni a matchbot rövidsége miatt általában alkalmatlan.
A mindennapi kenyérkereső szerszámaink a rezgőspicces botjaink lesznek. A magam részéről egy finomabb 3 m-es botot és egy erősebb 3,3-3,6 m-es botot javaslok. Nem kívánok belemenni a feeder- és pickerbotok utóbbi évben bekövetkezett dobósúly és méretforradalmába, inkább leírom, hogy mire kell használni, és látni fogjátok, milyen botra van szükségetek.
Annál is inkább, mert nem szükséges, sőt kifejezetten hátrányos egy drága bot a Tisza-parton, arra ugyanis vigyázni kell, én viszont horgászni szeretnék. A finomabb botunknak alkalmasnak kell lennie egy megtöltött, 30 g-os féderkosár eldobására, ugyanakkor nem árt, ha vele a 10-es előkét se szakítjuk el bevágáskor. Nem erősnek kell lennie, inkább szívósnak fogalmaznám ezt a kategóriát. Feederbotunk lehet hosszabb, hiszen alkalomadtán távolabbi dobásokra is szükségünk lehet, teherbírását tekintve egy megtöltött 50-60 g-os feederkosár súlyát kell elbírnia. A finomabb felszerelésünket 16-os főzsinórral, 10-es, 12-es előkével alkalmazzuk akkor, amikor a halakat partközelben sejtjük, és amikor a halak mérete vagy a kapások óvatossága miatt szükségünk lehet rá. Az erősebb felszerelést 20-as főzsinórral, 16-os előkével a termetesebb halakhoz vagy a távolabbi horgászathoz használjuk.
Az orsókról nem tudok és nem is akarok sokat mondani, hiszen céljainknak bármilyen 40-es méretű, jó fékű orsó megfelel. Ha szeretnénk divatosak lenni, nyugodtan használjunk nyeletőfékes orsót, amennyiben a meglévő készletből válogatunk, akkor megteszi akár egy match orsó, akár egy olcsóbb pergető orsó is. Mindössze egy jó tanács, magunkhoz mérten ne legyen drága a felszerelés, a terep nehézségei miatt a legnagyobb óvatosság mellett is sérülni fognak. Én is estem már le 3 m-es partfal tetejéről teljes felszereléssel, borult már bele motorcsónak hullámaitól botom a vízbe, estem már a botzsákra, amikor az ösvényen egy álnok szederinda hurkot vetett nekem.
A kövezésen vagy a homokon letett bot, az áztató esőben felcsapódó masszív sár szintén nem tesz jót felszerelésünknek, sajnos tudomásul kell vennünk, hogy fogyóeszközök, ne bánjuk, 3 év alatt úgyis kimegy a divatból. :-)
A fenekező felszerelésünk végszerelékénél is az egyszerűség és a pénztárcakímélés az elsődleges szempont. A Tisza medre napról napra változik, és bizony akad. Jó ha nem veszítünk több száz forintot egy beszakadás alkalmával, és az sem baj, ha 2 perc alatt újraszerelhetünk. Én alapvetően két végszereléket használok, az elsőt általánosságban keszegezésre. Ez az általam kéthurkosnak ismert módszer, én Erdei Attilától láttam, és azóta is így használom. Attila újabban erőgumiból kötve állóvízen is ezzel horgászik. Elkészítése nagyon egyszerű és gyors:
Fő előnyének azt tartom, hogy egyesíti a csúszó és az ütköztetett végszerelékek előnyeit, hiszen egy darabig csúszik, ezért az óvatosan kapó halakat is megfoghatjuk, de ha elbambulunk és a halunk éhes, akkor az ütköző megakadásakor akár fel is akasztja magát.
A másik végszereléket kifejezetten nagytestű halak horgászatára használom, bár ősszel a 30 dekás keszeg is szívesebben felveszi, mint a másik végszereléket.
Ez sem az én találmányom, Zoli barátom osztotta meg velem ezt a titkát, és csak remélni tudom, hogy nem haragszik meg nagyon, amiért leírtam, bár az utóbbi években már kereskedelmi forgalomban is kapható ilyen kosár. Fő erőssége az erőgumi nyúlásából adódó rugalmassága, hiszen a rövid fonott előkén olykor kisméretű horgot kell használnunk, ilyenkor bármilyen rugalmas a botunk, sok hal lemarad, ha nem iktatunk be valami plusz lökésgátlót.
Sikerült bő lére eresztenem mondandómat, ezért horgászni megint nem kezdtünk el, de ugye a botok azért előkerültek? :-)
Kiss Gábor (kissgabor)
Fotók: Kiss Gábor
