A horogra nyugodtan rakhattam egyszerre három-négy szem csontit is. Egymás után sorakoztak a rövid, éles rántások, amelyek a távolra bevetett úszón, a kissé örvénylő Duna vizében sokszor alig voltak kivehetők. Beleéltem magam és, kontrázgattam…
A nyár multával, először október 10-én szabadult ránk a fogvacogtatós, viharos erejű Kosava. Egy hétig süvöltözött, csak azért, hogy bemutatkozzon, had tudjuk meg, mi vár ránk nemsokára. Tépdeste a rozsdásodó fakoronákat, cibálta a járókelők öltözékét és arcukba csapkodta a felkorbácsolt avart. Szinte valamennyien beszorultunk a négy fal közé, a széltől óvó szobánk melegét nem szívesen hagytuk el. Eszi a rosseb! Tudtuk, ennek még múlnia kell, majd kivárjuk. Így is lett. A két napig tartó eső zuhogása vetett véget a tombolásának, majd a kilencedik napra a sötétszürke felhők szétfoszlottak, a hűvös hajnal gyönyörű színekben pompázó, enyhe őszi napot ajándékozott.
Ez az, irány a Duna!
Munkanap révén, a délelőttöm már bizsergős volt, egyre a Dunára gondoltam, de mivel, csak a munka után indulhattam a vízre, döntő szerepűvé vált a feleségemmel megejtett előzetes tárgyalás. Úgy kell nekem, ez alkalommal a családi béke érdekében választottam célhelyet. Feladattal indultam a vízre, nem tudom más horgászoknál megtörténik-e az ilyesmi, hát velem igen.
A valamikori Zezelj-híd környéke, lenyűgöző telelő, hiszen szinte a városban hömpölygő újvidéki Duna-szakaszon, a víz meredeken mélyül, a mederfenék helyenként több tíz méter távolságban, a parttól nagy kődarabokkal telített. Nagy csapatokba verődve érkeznek erre a helyre a tél beállta előtt a fehérhalak, szinte forr a víz tőlük. Október elejétől november végéig a Dunának ez a része, igazi úszózó horgászparadicsom. Mindenekelőtt a karikakeszeg dominál.
Az Újvidékiek nemcsak a horgászatát, de a karikakeszeg húsát is kedvelik. Nem csoda, hogy a város horgászbotos apraja-nagyja, ilyenkor ősszel, amikor az időjárás megengedi, itt gyülekezik.
200 méternyire a Zezelj-híd roncsaitól, az úgynevezett “utolsó lépcsőfoknál” kötöttem ki én is. Tőlem karközelben jobbról is, balról is önfeledten karikakeszegeztek. Nem mindenki szereti a tumultust, én sem, itt pedig csak úgy álldogálva, csendben, egy bottal, méternyi távolságra egymástól, furcsa összehangoltságban sürög-forog a pecásoknak több tucatja. Csak úgy csattognak a vízfelszínen a 25-30 m távolságba bevetett úszók. Többször keresztezik is egymást, amit már megszoktak, és e miatt senki sem izgult.
Azért egy-két óráig tartó, cselekedettel teli halfogási technikát, néha a fenekező remete horgász is magára vállalhat, vigasztaltam magamat. Különösen akkor, ha az élettárs megkívánja vacsorára a karikakeszeget. Nos hát pontyozás helyett keszegeztem.
Míg a gyenge délnyugati szél az alig áradó nagy folyó újra kéklő víztükrével játszadozott, a benépesedett Duna-parton a szép idő, a vízpart, a folyó illata teremtette jókedvet megosztottam a horgásztársakkal. (Meglehet, hogy közöttük is volt olyan horgász, akit a családi béke vezérelt ide.)
A gilisztás és csontis dobozon kívül, a part felé fordult tapasztaltabb horgászok itt-ott fityókos üvegecskéket is emelgettek, kínálgatták egymást egy kis szíverősítővel. Viccelődtek, élményeiket mesélték. Csak úgy villogott a Duna fölött a levegő, a horgászbotokba ütköző napfény csillogásától és a kevésbé óvatos, könnyen kapásra bírható, kiemelt karikakeszegek fehér hasától.
A horgászat és felszerelés rendkívül egyszerű: elegendő egy 6 méteres bolognai (vagy normál gyűrűzött teleszkópos bot, az erősebb fizikumúaknak), egy könnycsepp alakú 6-10 gr-os folyóvízi úszó (a meghorgászandó távolságtól függően), 0,14-0,16-os zsinór könnyű peremfutó orsóra felcsévélve, 12-14-es horog, és csontkukac csali.
Már a bevetés előtt, habár a karikakeszeg lassú növekedésű hal, látszott, ezúttal szép példányok mutatkoznak. A horogra nyugodtan rakhattam egyszerre három-négy csontit is. Egymás után sorakoztak a rövid, éles rántások, amelyek a távolra bevetett úszón, a kissé örvénylő Duna vizében sokszor alig voltak kivehetők. Mindenesetre beleéltem magam, kontrázgattam, de bevallom, néha célhalaim önmaguktól is felakadtak a horogra. „Fárasztgattam” is, a leggyakoribb zsákmány nagysága 18-20 cm-es volt, ami bizony 6-8 éves halat jelent. Merítőszákra persze nem volt szükségem.
Mindössze egy órányit úszóztam, és 16 darab karikakeszeggel indultam a vacsora elé. Pont elegendő. Habár a karikakeszegnek az a híre járja, hogy silány minőségű, szálkás a húsa, a dunai pecások receptje ennek ellenkezőjét bizonyítja. A karikakeszeget tisztítás után két-három milliméterenként éles késsel be kell vagdosni, sós, ecetes, fokhagymás pácban legalább 3-4 órát kell áztatni, és csak utána kisütni. Akinek ez nem ízlik…?!
Persze, hogy nincs elfogadható ok arra, hogy ebben az időben valaki ne menjen a Dunára. Csakhogy van, aki süllőt keres, van, aki pontyra vár, mások meg karikakeszegeznek.
A vacsora nagyon finom volt. A családi est szép hangulatban telt el. Legközelebb gond nélkül mehetek horgászni!
