Átszerelek. Egy nagyobb bója és ólom kerül fel, de a súlyozást könnyűre állítom be, hogy az úszó ne bukjon le, hanem át tudja emelni a köveken a súlyt. Amolyan úszós görgetés ez. Nem igazán bízom benne, mert szerintem még mindig túl gyors ez a mozgó csali a téli halaknak, ha itt vannak egyáltalán...
Szomorúan hajtottam át asztalomon a naptárt a következő oldalra: Március. Az időszámítás mit sem törődik a rablóhalazók vágyaival, és nem kémleli az időjárást sem. Nem érdekli őt, hogy a visszaköszönő télben még a csukaívásnak is kevés nyomát látjuk, és hogy az alig 2 fokos vízben még mindig jó eséllyel süllőzhetnénk. Nem érdekli őt a mélyben járőröző balinok gumihalainkra éhes csapata sem. Úgy gondolja, hogy idén, a szökőévben amúgy is kaptunk egy napot ajándékba... érjük be ennyivel.
Maradnak a keserű tények: a naptári tavasz első napjától a csukán kívül már balinra, süllőre és kősüllőre sem horgászhatunk. A frissen megjelent horgász-újságokban pedig lépten-nyomon "szabadságra" meg vásárolni küldenek bennünket, mondván ilyenkor foglalkozzunk inkább a felkészüléssel és a karbantartással. Hogy rosszkedvem teljes legyen, az égiek tíz centis hótakaróval és kemény hideggel leptek meg minket a tél utolsó napján.
A kopogós tavasz első napján üveges, távolba meredő tekintettel nyomtam homlokom a jéghideg ablaknak, eltűnődve azon, hogyan harcolhatnék sorsom ellen. Dacosan pakoltam össze egy matchbotot egy könnyű kis orsóval és némi úsztatáshoz való kiegészítővel. Gondoltam, ha már halfogási esélyeim minimálisak, amolyan idénykezdő gyakorló úszózást csapok a budapesti Dunán. Helyi horgászboltosunknál viszont már érzékelhetően tavasz van: friss csonti és giliszta is kapható nála! Engem azonban ez sem dob fel, mert tekintetem az üzlet sarkában üresen tátongó kishalas medencére téved, és ezzel megint eszembe ötlik a sanyarú tilalmi időszak. Beszerzek néhány apróságot még nála, aztán dél-Buda felé veszem az irányt.
A Hengermalom utca végében ismerek egy igen népszerű helyet. Sokszor pergettem már arra, de szerény eredménnyel. Kora ősszel azonban szép jászokat, márnákat láttam foglyul esni néhány úszós és feederező horgásznál. Két kifolyó is található itt egymás mellett. A dél felé eső csatornából, meghatározhatatlan időközönként ömleni kezd a víz. Ez a rohanó beöntés állítólag pavlovi reflexeket vált ki a környék halainál. Azt nem tudom, miért ugyanis a bezúduló vízben hordalékot nem látni és hőfoka ilyenkor télen is csak kis mértékben melegebb a Dunánál. Állítólag a hengermalom gabonaöblítője ez, így vélhetőleg azért némi oldatlan vagy oldott tápanyagot magával hoz a halak számára. Az északi kifolyó felett 30-40 méter széles homokos plató, mely késő ősszel 250-es víznél kisebb süllőket rejt, de most gyorsan kiverem a fejemből. A kifolyó alatt egy hasonló méretű kőkemény agyagos, palás enyhén mélyülő lap terül el, a parttól 20-25 méternyire egy határozott, nem túl mély töréssel, melyben alacsony vízálláskor szintén süllőket kutattam ősszel. A déli kifolyó alatt kisebb ruganyok terelik a beömlő vizet. Ezek mögött határozott mélyülések találhatók, melyek szélein nyáron, esténként magabiztosan pergethettem balinra, süllőre. De, hát most ugye március van!
Egy sétával kezdek és a part mentén, lefelé andalgok. Talán 400 métert tehetek meg, mikor észreveszem, hogy a víz beindult. Sietős léptekkel iramodok vissza és látom, ahogyan éppen lecsillapodik a híres zúgó. A megcsillanó reménytől izgalom lesz rajtam úrrá. Egy jó állást keresek a mini-ruganyon és már lendítem is a zsinórt. A rövid bot és a túl könnyű úszó miatt nem tudom teljesen visszatartani a szereléket, így az folyamatosan és túl gyorsan sodródik lefelé és a part irányába. Az ereszték kissé hosszú, ezért az úszó gyakran alábukik. Nem az igazi. Átszerelek. Egy nagyobb bója és ólom kerül fel, de a súlyozást könnyűre állítom be, hogy az úszó ne bukjon le, hanem át tudja emelni a köveken a súlyt. Amolyan úszós görgetés ez. Nem igazán bízom benne, mert szerintem még mindig túl gyors ez a mozgó csali a téli halaknak, ha vannak itt egyáltalán... Kétkedésemre, válaszul pár méterre tőlem csobban valami. Talán egy jász vagy kisebb márna lehetett... Bizakodva lendítek egy újat. Most sikerül eltalálni egy lassabb sávot. Szimpatikusan mozog a montázs, majd hirtelen eltűnik. Szinte felkiáltok örömömben, amikor a megemelt matchbot hidat formál, és remegni kezd. Megvan! Megvan! De szép is ez a március! A márna - mert bizonyosan az - nem lehet túl nagy, mert fürgéket rúg a farkával, de fajtáját igazolva, méretét meghazudtolva küzd az életéért. A könnyűszerelékes fárasztás minden cseppjét kiélvezem, mire partra tudom terelni.
Merevre fagyott kézzel, de sietve nyúlok a csontis dobozért, hogy "utántöltsek" de a nem várt izgalmak közepette a köveken tipegve sikerült berúgnom a vízbe. Így muszájból a gilisztát fűzöm fel és közben bosszankodom ügyetlenségemen. Nem kéne, ugyanis a következő úsztatás is kapást hoz. Itt a raj! Nem számítottam ilyen pompás fogadtatásra. Ismét tobzódhatok a rugalmas pálca játékában. Elbűvöl a kis halacska ereje. Méretes is megvan. Kirohanásait a bot gumiként hárítja el, de a finom kis elsőfékes orsó is megzizzen, ha kell. Bizony azért ez más, mint a pergető, fonott zsinóros fárasztás! Hej, ha a kettőt ötvözni lehetne!
A következő két-három sodortatás üres, de aztán a lefelé vándorló antenna furcsán viselkedik. Nem merül el, de dőlésszöge hirtelen megváltozik, és az áramlattal szembe mutat! Beemelek... és ó! Boldog, havas, csikorgó tavasz! Ismét küzdhetek egy márnával. Hamar legyőzöm. Ő a legkisebb. Fotózok egy keveset, majd folytatom, de a számomra küldött ajándék úgy tűnik, ennyi volt. Lecsengett a roham. Talán, ha egy kis etetőanyaggal helyben tarthattam volna őket..., de sebaj, ez így volt szép! A természet újra üzent, hogy a vízparton a helyem és megkezdődött a csodás békéshalas idény... májusig meg kit érdekelnek már azok a vén ragadozók!
Endrődy Jóvér Balázs
