A horgászat örök tanulásról szól. Amikor már úgy tűnik, hogy sok mindent tud valaki, akkor érkezik az újabb lecke. Jó néhány éve már annak, hogy részletesebben is foglalkozom a busa horgászatával, de nemrégiben megint bebizonyosodott, hogy, ha 10-szer ennyit lennék vízparton, erre a halra horgászva, akkor is csak töredékét tudnám a planktonevők eredményes horgászatáról. Ezúttal a Hárosi-öbölbe mentem a leckéért!
Helyszín
Többször horgásztam már régen ebben az öbölben, sőt, közelsége miatt néha-néha sétálni is eljövünk ide a családdal. Tekintélyes busaállományáról azonban csak tavasszal értesültem a közösségi médiából. Egyéb munkáim miatt csak nyár derekán tudtam ide eljönni célzottan busázni.
Mikor első ízben voltam itt, természetesen megúsztam kapás nélkül a napot, pedig próbáltam 10-50 méterig, fenéken, vízközt, mindenhol. Bosszantott a dolog, de nem első ízben fordul ez elő, így belenyugodtam. Annál is inkább, mert láttam sok busát mozdulni. Bíztam benne, hogy a következő jobb lesz. Nem lett! Még több busát láttam, és egy kapásig is eljutottam, de nem fogtam semmit.
Na, ez már kicsit bosszantott, ám ekkor hozott össze a horgászszerencse az öböl busaspecialistájával, Oláh Norberttel, aki már busafogó versenyt is rendezett ezen a vízterületen, és több nagytestű planktonevőt fogott már itt. Ő beavatott a titkokba, abba, hogy hol rontottam el eddig!
Helyválasztás
Eddig azt hittem, hogy ahol a busát látni, ott meg is lehet fogni. Legalábbis eddig úgy tapasztaltam. Azonban elmondása szerint a Hárosi-öbölben, hiába van mindenhol nagy mennyiségben ez a hal, megfogni csak néhány álláson lehet, ahol megfelelőek a mederviszonyok, és ahová az állandónak mondható áramlás folyamatosan beviszi a táplálékot, és ott terített asztalt biztosít a planktonevőknek. Készséggel meg is mutatta a megfelelő helyeket, és a meghorgászandó távolságokba is beavatott, ahol az összetorlódott busákat a legkönnyebb horogra csalni.
Technika
A következő horgászatra már Norbival együtt érkeztem. Reggeltől estig próbálkoztunk 4 bottal, de rontott kapásokon kívül nem tudtunk semmit sem felmutatni. Illetve valamit azért mégis. Norbi Deeper szonárja olyan mennyiségű halat mutatott, amely már-már felfoghatatlan! És ennek ellenére nem volt akciónk. Miért? Mit ronthattunk el ennyire? Nos, ekkor már eléggé frusztrált voltam, de idegenvezetőmmel konzultálva azért szép lassan kizártunk mindent, ami hiba lehetett. Elhatároztam, hogy másnap visszatérek, de mindent máshogy fogok csinálni. MINDENT!
Az ÚJ módszer
Nos, másnap már célzottan átalakítottam a végszerelékem és a csalogatóanyagom, valamint a stratégiámat. Hogyan? Nézzük át részletesen, hogy min kellett változtatni!
Végszerelék
Ebben kellett először változtatnom. A horgászhelyen a víz 6 méter körüli, így a vízközti úszót alulról már képtelenség fixálni. Más megoldás kellett. A helyiek ezt úgy oldják meg, hogy az úszó fölé tesznek egy karabinert, amelyen egy kisebb ólomnehezék van, és ez valamennyire lassítja az úszó mozgását, sőt, szélmentes napokon meg is állítja.
Én is ezt alkalmaztam, azonban kiegészítettem egy cérnaütközővel a dolgot, amely meggátolja, hogy az ólom túlságosan hátracsússzon a főzsinóron. Ezt 8 méterre húzva alkalmaztam az úszótól. Ugye, a cérnaütköző azért praktikus, mert átszalad a gyűrűkön is, így akár az orsó dobjára is feltekerhető anélkül, hogy akadályozná a bedobást.
A végszerelék elkészítésének mozzanatai:
A meghorgászandó mélység 2-2,5 méter, amit onnan tudok, hogy a helyi specialisták szinte mindig ezt alkalmazzák. Hiába van fent a víz tetején busa, hiába lehet elérni 1-2 kapást fenéken, akkor is a legtöbben ezt a mélységet választják. Biztos vagyok benne, hogy a plankton eloszlása miatt van ez így, és nem a csalogatóanyagra mozdul oda a hal. És ez a következő lényeges pont!
Etetés
Azt már említettem, hogy a megelőző horgászatokon etettem. Az lett az eredménye, hogy hegyekben állt a hal előttünk, de a kosarat és vele együtt a horgot véletlenül sem találta meg egy sem. Így aztán elhatároztam, hogy nem etetek. Olyan ez itt most, mint a methodozás pontyra. Ott azt feltételezzük, hogy nem kell etetni, mert annyi hal van a vízben, hogy akárhová dobunk, előbb-utóbb úszik arra hal. Nos, ebben az esetben én is így vagyok ezzel. hiszen a hely jó, a mélység jó, a kaja jó, mi lehet még a probléma?
Egyetlen épkézláb módját találtam annak, hogy felhívjam a halak figyelmét a gombócomra, és táplálkozásra ösztönözzem őket, az kis mennyiségű, vízközti etetés, felhősítés. Ehhez kell egy kevés túlvizezett kaja meg egy csúzli. Annyi vizet kell hozzátenni az etetőanyaghoz, hogy még éppen összeálljon a gombóc. Ezt kell az úszók közelébe lőni, de csak ritkán, és akkor sem sokat!
Etetőanyag
Etetőanyag terén nem kell túlvariálni a dolgot, ugyanis a Big River - Busa jól felhőző, könnyű kaja, azonban bontása gyors. Ezen lassítani kellett azért, mert a cél az volt, hogy akár 20-25 percig is maradjon valami a kosárban, ami folyamatosan dolgozik. Önmagában az etetőanyag 15 perc körül már kiürül, ami nem feltétlenül baj, de ennél a módszernél kell a 20 perc nyugalom. Az etetőanyag tapadóképességét egy adalékanyaggal lehet lassítani, amelynek neve PV1. Ezt mindössze az etetőanyag 10-20%-ának megfelelő mennyiségben adagoljuk! Ez biztosítja az extra tapadóképességet, amire szükség van.
Horgászat
Első eredményes busázásomat nagyrészt annak köszönhetem, hogy Norbi beavatott az öböl titkaiba, amelyhez hozzátettem a saját gondolataimat, és végül összeállt az általam jónak vélt taktika. Mióta így próbálkozom, nem volt eredménytelen egyetlen busázó horgászat sem itt.
Nagyon nehezen állt nekem össze a dolog, mert kiindulási alapnak a többi vízterületen szerzett tapasztalataimat próbáltam alapként használni. Ezek ebben az esetben csak félrevittek. Lépésről lépésre kellett újraépíteni a módszeremet, mégpedig a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva és a helyi pecásoktól tanultakat felhasználva.
Az az igazság, hogy az a fajta vagyok, aki nem csak szereti a „tutit” bedobni, és úgy megfogni a halat, hanem mindenképp érteni akarom, hogy mi miért történik. Miért fogok, miért nem fogok? Talán ezért is haladtam ennyire lassan ezzel az öböllel.
A Hárosi-öböl azért is különleges, mert az itt horogra akadó busák lényegesen nagyobbak, mint az általam eddig látogatott öblökben. Hatalmas jószágokat látni, úszkálni is, ugyanakkor rengeteg növendékbusa is van a vízben. Amikor Norbival szonároztunk, meglepően sok kistestű halat is mutatott a készülék. Keszegekre gyanakodtam, de mondta a házigazdám, hogy ezek 2-3 kilós busák. Vonakodva, de azért elhittem, hisz ilyen kicsi planktonevőket még nem fogtam. Később aztán beigazolódott a dolog, hiszen még kisebb, kilós példány is akadt már a horgomra.
Nagyon remélem, hogy az írásban és a filmben is találtok hasznos dolgokat, és nektek nem kerül majd több nullázós napba, hogy megismerjétek az öböl titkát. Én végigjártam az utat, nektek már nem kell, csak alkalmazni a fent látottakat.
Írta: Sipos Gábor
Képek: Bank Bálint
Videó: Bank Bálint
