Vannak az életünknek olyan eseményei, amiről sokáig és sokat beszélnek, vannak, amelyekről még írnak is, sokan, sokat, így sokáig szóbeszéd tárgyát képezik. Van olyan is, amelyikről soha senki nem beszél, nem ír többé az életben. Ez nyilván vagy hétpecsétes titok, vagy olyan rossz élmények jártak vele, hogy félve vagy akár sehogy sem lesz soha történelem. Van egy horgásztalálkozó, amellyel az aktuális szezont igyekszünk hivatalosan megnyitni magunknak, a magunk örömére. A neve HNHT kulcs, és az utóbbi években mindig ugyanott és ugyanakkor, március közepén és Kunadacson, a Horgászcentrum és Pihenőparkban tartjuk. Erről beszélek most el pár sztorit, hogy szóbeszéd tárgya legyen, sőt, talán történelem is!
Egy kis aktív pihenés, egy kis fáradtság, egy kis versengés, sok kis zabálás, kis italozás, széles jókedv, nagy barátság, határtalan szeretet, kellemes környezet, heves halak és kedves emberek. Azt hiszem, ennél többet nem is írok, hiszen mindent leírtam az idei találkozóról. Sziasztok, viszont látásra!
Nono, nem szabadultok meg tőlem ilyen könnyen, az igazi tortúra ezután jön! Most lássuk részletesen a tavasz tizenhét pillanatát, három nap történetét percről-percre! Nyugodtan hátradőlhettek, egy laza kétórás olvasás következik! Lássuk előbb a helyet!
A Kunadacsi Horgászcentrum és Pihenőpark gazdájával – e rendezvényünk kapcsán – többéves barátság alakult ki, amiről remélem, hogy kölcsönös. Ez kellett ahhoz, hogy a kezdetben csak egy délelőttös találkozó mostanra egy hosszú hétvégés nagy eseménnyé nőhette ki magát. Egy nagyon szépen gondozott területen, a Kiskunsági Nemzeti Parkban, egy aranyos kis tó ölelésében, takaros faházak védelmében, tágas étteremben, hangulatos italozóban töltheti a napjait, éjszakáit, aki eltalál ebbe a földi paradicsomba. Nincs túlzott luxus, de ide nem is kellene, minden van, amire szükség lehet, és semmi sincs, amire egyébként se lenne létszükséglet. Sőt, tekintve, hogy fürdőmedence is van, így kicsit az extraélményeknek is teret enged a hely, igaz, csak a kánikula idejére. Röviden: a fűtött, összkomfortos faházakban, a házias ételeket, italokat kínáló vendéglátóhelyen, a jó halakat rejtő horgásztó partján nem hinném, hogy bárki kifogást emelhetne a körülményekre. Tehát mi ott voltunk… ez már önmagában is emeli a fényét egy ilyen helynek!
Időpontot mindig úgy választjuk – és ezzel idén sem voltunk másképp –, hogy lehetőség szerint a márciusi ifjak ünnepe környékén, az ünnepnapokat is feláldozva, kihasználva tudjunk aktívan pihenni. Természetesen, a horgászszezonnak legyen még az elején, vagy mondjuk úgy inkább, hogy sokaknak ez lehessen a legeleje, mégis csak szebb lesz az emléke az év hátralévő részében. Szóval, március 15. nekünk duplán is ünnepnap. És ünneplünk is… Sokan és nagy örömünkre többen újak is! Hiszem, hogy új arcok megjelenése egy-egy ilyen rendezvényen kell a frissítéshez is, és az egyre nagyobb érdeklődés, tehát a munkánk pozitív értékelése, visszaigazolása végett is.
Persze, nem feledkezem meg az őskövületekről sem. Mert nélkülük újak sem jönnének, hiszen nem lenne mire, hova, nem lenne apropó, ha néhányan nem tartanánk a parazsat állandóan izzásban… Nem sorolom most a neveket, aki ott volt, kimondatlanul tudja, aki nem ismeri a találkozóinkat, az ottani hangulatot, embereket, azoknak meg csak betűhalmazokba burkolt ismeretlen nevek lennének. Aki meg kíváncsi, az jöjjön el a jövő évire! Csak halkan jegyzem meg, mert félek, öntömjénezésnek hathatna, de rekord létszám jött össze, és nem csak a környékről!
A keménymaggal két éjszakát bemelegítést tartottunk, igaz, a tó vize inkább hűlt, de a halakat előetettük, kóstolót adtunk nekik a szombati versenyen várhatóan behulló elemózsiákból, megkóstolgattuk a röviditalokat és a hosszúkat is, nehogy a tömeget valami baj érje majd egy esetleges romlott pálinkától! Még Nagy-I 3,4 lei-es címkével ellátott, Pitralonra hajazó, vélhetően petróleumos tőzegből lepárolt „valamije” is fogyott. Viszont a gyomorbántalmakat kárpótolta azzal a fél – szalonnának, kolbásznak feldolgozott – disznóval, amit a közös sütögetésre hozott. Ja, és Sorit is a két tálca sörrel, igaz, Sori is hasonló mennyiséget hozott, de hazavinni nem láttam kereskedelmi mennyiséget az árpaszörpökből senkit. Legalábbis nem a fémdobozokban…
Sori ismét redőnygurtnit használt kapásjelzőnek, de – nem is tudom, hogy sajnos, vagy hál’ Istennek – nem „szólalt” meg egyszer sem! Mondjuk, a 8 méteres spiccbot a rod-podon sokáig „szóbeszéd tárgya lesz!”
Titusz is ismét komolyan vette a dolgot, radarszemekkel figyelte a tavat és kitartóan etette az előtte éppen nem tartózkodó halakat. Azért szerencsés volt, mert hazafelé menetben tudtunk mutatni neki pár pontyot is… rosszkor volt rossz helyen, a többi körülménnyel gond sem lehetett! Sinkó Józsi (néni) megérkezése felcsavarta a virtuális hangerő gombot, de ettől senki sem lett szomorúbb, sőt… ráadásul hozott magával két „frisshúst”, amiért tisztelettel kell adóznunk előtte! A Harsányi házaspárban kellemes barátokat ismerhettünk meg.
A túlparton a Kálmánpapi, Kriszti, a Kósa Pali, Eszti és a Csóri, Danna, majd a később hozzájuk csatlakozó Kicsicsóri, „Tigrás” Szilvi, Simon Feri, Kati és a „gyerekek”, Kecsa és Szilvi és velük is a gyerekek, immár kettő is hozták a tőlük elvárhatót, szóval minden olyat, amitől szem és torok nem marad szárazon. Sőt, még a merítő sem… mert nemcsak a poéngyártás, a sütemények, pogácsák majszolása, a nem forró, torkot mégis égető italok kortyolása zajlott, hanem kőkemény és profi horgászat is. Remélem, értékelik majd a nevezettek, hogy csak a szépeket és a jót írom le… majd eljön az ideje, amikor én várok el hasonlót tőlük!
Aztán ott volt Bolvári Mesterhentes Gabi, akinek a legfrissebb disznó remekeit kóstolhattuk és zabálhattuk meg és fel, és ez nem vicc, főleg nem disznó vicc! Köszönjük, Gabi, Isten tartsa meg szokásod!
S, ha már a kajánál járok, pár szóban az élelmezésünkről. Az idén először tartottunk „félpanziós” ellátású találkozót. Közös reggelivel kezdtünk, aminek összetevőit mi magunk hordtuk össze hangyaszorgalommal, ki mit tudott, azt hozott. Szuper svédasztal jött össze, majd fogyott le alaposan. Ráadásul előtte este már gyakorolhattuk a közös kajapartit egy jó füstös sütögetés keretein belül. Nagy-I egy szatyor szalonnát és kolbászt hozott, de mások is bemutatták szalonnaimádatukat – pirított kenyérrel, sülthagymával ettünk két pofára. Ezekre a sültekre egészen gyorsan és könnyen csúsztak az étvágyhozó pálinkák és a finom borok, persze, csak pár korty erejéig!
A szombati közös reggelit a verseny követte, a versenyt pedig egy finom marhapörkölt Molnár Zsolték konyhájáról. Gyomor nem maradt üresen, éhesen. Szombaton este még egy közös vacsorára, morzsapartira összejöttünk, akik maradtunk még vasárnapig. Nagyon emelkedett hangulatban telt el az esti kaja, hiába volt a hőmérséklet fagyos, a hangulat forró lett.
A verseny problémamentesen lezajlott, hacsak a közben folyamatosan szemetelő esőt és a hideg, arcmetsző szelet nem vesszük problémának. Halfogásból nem volt hiány, amit mi sem jelez hitelesebben, minthogy Sori is fogott halakat, pontyot is, többet is! Ez azért nem jellemző…
Közös megegyezés alapján egy órával meghosszabbítottuk a versenyt és ezzel együtt többeknek a szenvedést. Persze Kálmánék folyamatosan tették a dolgukat, tekerték a balkezes orsóikat és fogták is a halakat, legalábbis Krisztinek mérlegeltünk több mint 1,5 kilónyit…
Délután egy órakor ért véget a szezonkezdet, amikorra a kitartók – némelyikük kívül-belül – ázott verébként várták a mérlegelést és az eredményhirdetést.
Pár szóban az eredmények: első lett Tolnai István (Titusz) 10.260 g-os összfogással, amiben nem volt ponty, csak apróhal. Második Csergő Vencel (Sori) 8.300 g-os eredménnyel, 2 db ponttyal, míg harmadik Keller Csaba (Kecsa) lett 7.470 grammnyi hallal, köztük 3 db ponty rejtőzött. Az eredményhirdetésen a 3 db kupa mellett Bolvári Mesterhentes Gabi felajánlásának köszönhetően szalámi-malacot, a mi felajánlásunkból 3 üveg bort vihettek haza a szerencsések. A díjkiosztó után a már említett marhapörkölttel vigasztalódhattunk.
Összegezve a hosszú hétvége eseményeit bátran megállapíthatjuk, hogy a hangulat és a résztvevők létszáma, jókedve egyértelműen bebizonyította, már nem csak múltja, de jövője is kell, hogy legyen ennek a szezonnyitó rendezvénynek. Mi igyekszünk is eleget tenni az igényeknek, és amíg kérik az érdeklődők, addig szervezni is fogjuk! Ezúton hívom fel azok figyelmét, akik eddig még nem voltak, de éreznek magukban megfelelő vágyat, hogy egyszer eljöjjenek, hogy nézegethetik a jövő évi naptárat és akár ceruzával be is karikázhatják 2018. március 17. szombat körüli napokat!
Mert barátokkal több napot együtt eltöltve, jókedvben horgász szezont megnyitni jó!
Jeszy
