2012. 07. 18-án a Nagykállói Kis-tavon horgásztunk. A férjem régóta horgászik, és az idei évben a kisfiam kezdte is megszeretni a horgászatot. Imádok kint lenni a horgásztavon, szeretem a nyugalmat, a jó levegőt…
Korábban csak spiccbottal próbálkoztam, de mindig is kíváncsi voltam milyen lehet fenekező módszerrel horgászni. A kisfiamat (6 éves) kértem, tanítson már meg…
Férjem és kisfiam tanácsaira figyeltem: „anya, a fejed fölé emeled a botot és nagy lendülettel meglendíted”… és SIKERÜLT! :)
Türelmesen vártam, hátha megmozdul a kapásjelző.
Nem is olyan sokára felemelkedett a karika… Gondoltam magamban: „Úristen, kapásom van…” Berántottam és éreztem, hogy hal van a horgon, és meg van! Fárasztottam, kitekertem, segítettek kimeríteni a szép, 1,5 kg-os pontyot. Még soha nem volt ilyen élményem, nagyon jó volt, és bár közben a karom fáradt, nem adtam fel.
Megkértem a kisfiamat, csalizza fel nekem a horgot. Tett fel nekem gilisztát és jól megtömte az etetőkosarat. Ismét sikerült jól dobnom, és nem olyan sokára újabb pontyot fogtam! A kisfiam már olyan ügyes, hogy ő merítette meg a halat! Ilyet…?! Nagyon örültem, mert meg akartam tapasztalni, hogy milyen lehet halat fogni, hogy úszik a hal ide-oda, és tekerem, de nem akar jönni…
Megdicsért a férjem és a kisfiam is (nincs ennél jobb érzés!): „anya ügyes vagy!”…
Már hajtott a buzgóság, hátha fogok még egy halat… és fogtam… egy szép kárászt. Aznap összesen 4 db 1,5-2 kg-os pontyot és két szép kárászt fogtam. El sem hiszem… :)
