Lendül a kulcs, kattan a zár, a téli rozsda aláhull. Mozdul a zárnyelv, nyílik az ajtó, a látvány letaglóz. Hát persze, ez az az illat, ez az a kép, ami jó ideje csak az emlékeinkben motoszkált, olvastunk róla, láttunk róla képeket, emlékeztünk a múltkorira! Tudtuk, hogy létezik, de sok napja nem találkozhattunk vele. Tél tábornok kemény parancsai és a természet rendje akadályozott meg bennünket ebben. De most már vége a szorításnak, kinyitottuk a mi kis szezonunk zárjait, idei horgászatunk kulcsfigurái, márciusi ifjak lettünk: nemzeti ünnepünkön találkoztunk Izsákon, a Park-tónál, hogy megadhassuk a módját az idei kezdetnek. Fogadjátok nagy szeretettel az idei első közös horgászatunk hangulatát, melyet megpróbálok átadni az írásommal nektek!
Sori barátom ötlete volt anno ez a kulcsolás… „nyissunk, zárjunk minden szezont közösen, lazán!”, mondta. Az ötletgazda követőkre talált, így rendeztük meg tavaly első alkalommal az első „HNHT kulcs” találkozót mint szezonnyitó, majd decemberben a menyhalas Mikulás partit mint szezonzáró, aztán idén március 15-én a 2012-es évadnyitó összejövetelt. A sors fintora, hogy az ötletgazda - mondhatnám, a kulcsfigura - most nem lehetett jelen egyéb elfoglaltságai miatt, így magamra vállaltam a szervező szerepét.
Helyszínnek most az izsáki Park-tó tűnt legalkalmasabbnak kedvező földrajzi fekvésének, ilyen találkozók, versenyek megrendezésére nagyon is megfelelő voltának, a part menti csárda nagy befogadóképességének, kényelmének és nem utolsósorban a tulajdonosok rugalmas hozzáállásának köszönhetően!
A kulcs csörgését sokan és rendkívül gyorsan vették észre, szinte még ki sem hűlt a billentyűzetem, amikor tömegével jelezték jövetelük szándékát a horgászatra, a találkozásra kiéhezett horgászok, horgászfeleségek, kicsik, nagyok, fiatalok, idősek!
A legmeglepőbb számomra az volt, hogy papírformák vesztek a semmibe, előre borítékolható törvényszerűségek buktak el, hiszen vannak törzsrésztvevői találkozóinknak, akiket rendre egyedül küldi el kedvese a harcba, eszébe nem jutna elkísérni párját, fázni, izzadni, főleg nem horgászni vele! Nos, most ezek a tézisek sorra dőltek romokba, mikor kerekre nyílt szemekkel olvastam olyan horgászbarátokról, akik kísérőként íratták fel párjaikat, hogy bár nem horgászik, de valami apropót talált, ami a megjelenésre alkalmas. Ki ismerkedni, ki szórakoztatni, ki nyüzsögni szándékozott eljönni, de voltak olyanok is, akik boldogítani, trécselni, mulatni szerettek volna. Ez számomra hihetetlen volt, de ugyanakkor nagy reményekkel töltött el, hogy végre megmozdul valami a hölgyek fejében, amivel a férjük találkozó vagy éppen verseny alibivel fedett távollétében társként mellészegődnek, ne adj’ isten aktívan részt is vegyenek abban! Örömömre szolgáltak, kedves hölgyeim, hódolatom innen, a távolból is Önöknek! Remélem, a közelgő Duna NHT mentén is hasonló hozzáállást tapasztalhatok majd!
Szóval, ami történt, megtörtént, eljött a március 15., kokárdáink alá horgászruhába öltözve araszoltunk Izsákra, ahol vártak a barátok, a halak, az élmények, a kacagás, a cinkelés, a boldogság és az öröm. Sok sztori, amit még nem volt módunkban előadni, sok olyan is, amit már sokadszor, de mégsem unalmasak, a poénok, a rég nem látott vagy talán személyesen még sosem látott barátok mind-mind emelték az egyébként is napos reggel a fényét, felvidítva mindenkit, aki részese lehetett ennek az eseménynek! Nagy mákunk volt, mert az időjárás is szebbik arcát mutatta felénk, alig volt hideg és alig volt csípős a reggeli szél, igaz, ahol megjelenek, többnyire vihar és égszakadás-földindulás a jellemző, ami most szerencsére elmaradt. Tehát az idő jó volt…
48 fő jelentkező volt a végleges listán, melyből 45 meg is jelent, csak Holi nem tudta elhozni családját, ő is - szokásához hűen - kicsit késett, de örültünk neki így is, főleg, hogy egyáltalán eljutott ide! Ezúton kérek elnézését tőle, hogy neki már csak a túlparton jutott hely, így nem tudtuk poénokkal feltölteni, csak egy-két telefonhívás és átkiabálás erejéig tartottuk a kapcsolatot! Bocs, Holi! Viszont te tapasztalhattad, hogy a vigaszság odaát van, főleg miután pár szerelékedet keresztbedobták… vagy éppen te az övékét!
Rövid hivatalos köszöntés és hosszadalmas személyes köszöntgetések után szervezetten (nagyjából, mint egy csorda) elfoglaltuk a helyeinket a vízparton és megkezdődhetett a „vérre menő” versengés a három szerény kupáért! Persze az igazság az, hogy senki sem vette komolyan és vérre menőnek a versengést, a három serleg is csak mintegy motiváló erő volt, hogy mégse legyen tét nélküli a szezonkezdet!
Nagyon kulturáltan és diszkréten folytak a poharazgatások, áldomásivások, ennek is nagyon örültem, hiszen nem jó, ha arról híresülnek el összejöveteleink, hogy alulszocializáltak vagyunk, hogy nem tudunk viselkedni! Miután megelégeltük a köszöngetést, előkerültek a tavalyi maradék etetőanyagok, csalik, és óvatosan kibújtak az idei reménységek és csodaszerek is! Repkedtek a kosarak, az ólmok, markáns gyümölcsillat lengte be a környéket, jelezve, hogy többen kísérleteznek az édes etetéssel és csalizással. Alig kellett várnunk, hogy halat lássunk: a képzeletbeli célszalagot Katona Pista kárásza szakította át elsőként. Később az addig nagyon fázó, begubódzó hitvesét engedte a trónra, hogy kicsit felügyelje a botokat, ám egy óvatlan pillanatban egy ádáz kárász olyan vehemenciával marta el a csalit, hogy a vízből kellett visszakönyörögni a pickerbotot! Örültünk, hogy nem a mi botunkkal történt az eset…
Ezután egyre-másra jöttek a harsány kurjantások a partról, miután hal került a szákba. Azt hitem, nyugodtan ülhetek a botjaim mögött és hódolhatok a szenvedélyemnek, de nem így lett, Misó barátommal talpalhattunk fotózni, mérlegelni, irigykedni!
A pálya végén Öcsi Papa hamar eloszlatta a reményeket, hogy pár apró kárászból, levespontyból álló készlettel felállhatunk a dobogóra, ugyanis kis időközzel két szép ponttyal gazdagította a repertoárját, melyből az első 8 feletti lett. Így az én idei első halam, első pontyom is csak öcsi lehetett a maga 1,6 kilójával és nem kecsegtetett nagy reményekkel! Kefete is hasonló pontyot fogott, mint az enyém, de ő küzdött tovább is, hátha jut kupa a vitrinbe! Aztán Duba hatalmas türelmet igénylő fárasztással, pickerrel megfogott 7,10-es pontya, majd Lacika 10,96-os pontya végképp eloszlatta a reményeinket! Közben azért Dvorák Lali is beleszólt egy 5 feletti szép ponttyal az eseményekbe, a sok kárászról nem is beszélve, amiket egyre-másra fogtak a parton sokan, sokat!
Táposnak most csak pár apróbb jutott, meg az otthonról hozott kenőmájas és szalonna csak úgy, tízórainak. A Komárom-Esztergom megyei különítmény azon a napon horgászat helyett inkább csak házalt, így Kvartlipi és Pecilaci is folyamatos látogatók voltak párjaikkal, Anikóval és Andival. Napközben meglepetésvendégként a Zék családot üdvözölhettük köreinkben! Örömünkre szolgált, hogy végül sokakkal sikerült azon a napon összefutnunk. Jó volt már találkozni a hosszú begubózás után…
Jó hangulatban gyorsabban telik az idő, észre sem vettük, hogy éhesek vagyunk, de szerencsénkre a személyzet a csárdában számított erre, így egy órakor bevonulhattunk - kis szünetet tartva - ebédelni. Egy kiadós gulyáslevest ehettünk meg, melyhez a tótulajdonos saját kézzel szaggatta a csipetkét, utána desszertnek a horgászfeleségek által készített süteményekkel oltottuk éhségünket. Itt jegyzem meg: túl azon, hogy a feleségek vállalták az ünnepnapi horgásztalálkozót, még pluszban is fáradtak miattunk a sütögetéssel! Személy szerint is tapasztaltam erőfeszítéseiket, hiszen az én nejem előző napon szinte egyfolytában, tálcaszámra sütötte a muffinokat, almás pitéket, amiért persze a közönség hálás is volt! Meg kell említenem még Kefeténé Hajni muffinjait, Dubáné Judit copfocskáit, Csóriné Danna fánkjait, Editmanó pogácsáit, melyekkel kisegítettek a bajból, tudniillik, hogy éhen ne haljunk! Köszönet mindenkinek!
Hámori Tomi nemzeti ünnepként tisztelt születésnapjáról is megemlékeztünk egy kis tortával, amit meglepődve és örömmel fogadott! Még egyszer boldog szülinapot, Tomi!
Az ebédből felocsúdva mindenki visszatért a frontra és tovább üldözte a halakat. Szűkebb környezetemben nagyszámú jogilag diplomás résztvevő igyekezett végre eredményt produkálni. A három ügyvéd mindent megtett a cél érdekében, nem ők tehetnek róla, hogy most a halak győztek. Fed Lacimaci egy röptetett, majd panírozott kárászig jutott, ezért később inkább bennünket szórakoztatott, míg Bogi és Zoli erejüket, tudásukat megkettőzve könyörögtek ki egy pontyot a verseny alatt, majd még egyet a verseny lefújása után! Remélem, ebből nem lesz pereskedés…
Misó barátom nem remekelt, de tőle nem is várjuk el - lévén vérbeli bojlis -, hogy gyors eredményt produkáljon… tőle egyébként sem vehető el a dicsőség, hogy ezen a tavon ő fogta tavaly a tórekorder pontyot! Pedig bevetettük az SBS All In Flumino Boxot, hátha az majd megkülönböztetett figyelmet élvez a kapitális egyedek között, de most elmaradt a nagy robbanás! A cucc azonban jó, ezt megállapítottuk, kész vegyi üzem voltunk a többféle cseppek és folyadékok kenegetése, cseppentgetése közben.
Pár pontyot és több kárászt fogtak még a mezőny tagjai délután négyig, például Editmanó, aki párja, Gyula távollétében egy szép pontyot, illetve mellette Csóriék is hasonlóan szép pontyot merítettek. Négykor lefújtuk a versenyt és egy utolsó mérlegelést tartottunk, hogy kiderülhessen, ki volt aznap a legszerencsésebb.
Az összesítés után ismét becitáltunk bandát a csárdába, hogy kioszthassuk a díjakat, amíg mindenki itt van. Utána persze még horgászhattunk estig is, de voltak, akik jelezték, hogy hazaindulnának, ezért hoztuk előre az eredményhirdetést. Putyut kicsit megijesztettem, mikor kihirdettem győztesként, hiszen halat sem látott, nemhogy fogott volna! Remélem, nem haragszik a poén miatt… bízom benne, hogy az ebédre általa elfogyasztott 6 tányér gulyásleves megnyugtatta!
Akkor jöjjenek az eredmények:
- Öcsi Papa 14,58 kg-mal;
- Duba 11,40 kg-mal;
- Lacika0411 10,96 kg-mal.
Nekik járt a kupa trófea. A többiek a tizedik helyezésig a következők voltak: - Dvorák Lali 8,16 kg-mal;
- Szaglász Feri 6,60 kg-mal;
- Csóri 4,32 kg-mal;
- Kefete 3,24 kg-mal;
- Kovi Laca 3,20 kg-mal;
- Gyulanagy 3,16 kg-mal;
- Szücsi Tomi 3,00 kg-mal.
Gratulálunk nekik és persze mindenkinek a kitartásért! Nyilvánvaló, hogy mindnyájan győztesek voltunk a társaság és a hangulat miatt is!
Nem rejtem véka alá személyes csalódásom sem: bevallom, a nap - és az utóbbi idők - legkellemesebb csalódása Dubáné Judit volt, akiről ismeretlenül azt a téves képet vizionáltam, hogy a horgászat vonatkozásában kevés rokonszenvet érez úgy a résztvevők, mint a hobbi iránt is! Nos, ez a képzetem alapjaiban megcáfolódott, mert egy rendkívül szimpatikus és a horgászat iránt is érdeklődő csinos hölgyet ismerhettünk meg személyében! Segített urának a fárasztás közbeni zrikálások elviselésében, a szákolásban és mindenkivel rendkívül barátságos volt! Gratulálok, Duba, jó munkát végeztél… ugye, ez a lendület nem áll meg itt és hamarosan, akár a Duna NHT-n folytatódik is?!
Bár fogyott a tömeg, sokan maradtunk még egészen estig. Fogtak is még pár jó halat a maradók, de voltak, akik inkább a feszültségek oldására fektették a hangsúlyt. Elfogyasztották a maradék ásványvizeket, mert bubi nélkül már nem jó, a maradék pálinkákat, söröket, mert hamar romlanak, a maradék sütiket, hogy ne kelljen a morzsákat sem a hangyáknak adnunk.
Hamarjában összehoztunk egy már-már szokássá váló izsáki távdobó versenyt az új és a szupernek hitt botjainkkal. Személy szerint sikerült egy vadonatúj Fox ólommal gazdagítani a tó ólomkészletét, így részemről be is fejeztem az „etetést”!
Lassan elcsendesült a part, elfáradtak a visszhangok is, elpihentek a kis kocsik, a halőr is felvillanyozódott, főleg, hogy látta, utolsóként közeledünk a parkoló felé és készülődünk távozni. Köszönjük a türelmét és a segítséget, amit a büfében, a horgászboltban, a pincérkedésben és a parton is megkaptunk tőle!
Jó kis nap volt, jó kis horgászat, jó kedélyű társaság, széles jó hangulat. Soha rosszabb napunk ne legyen! Már most jelzem, hogy a szezont december 8-án fogjuk lezárni, szokás szerint egy menyhalas Mikulás partival a Dunán.
Köszönöm a barátságot, köszönöm a hangulatot, kedves barátaim! Legyen szerencsés a szezonunk!
Ugye, észrevettétek, hogy többször is utaltam az idei első, tavaszi, jubileumi (10.) Duna NHT-ra?! Előre szólok, hogy nagyon nagy esemény lesz, szuper programokkal, az idén először már hivatalosan is többnaposra terveztük! Lesz ott minden, mint Karácsonykor, talán az időjárás lesz kicsit enyhébb! Tervezzetek, gyertek, mi várunk mindenkit nagy szeretettel!
Mert horgászni, kedves barátokkal találkozni jó!
Írta: Jeszy
Fotók: Gyulanagy, Fedaykin, Jeszy
