Egy nyári napon jött az ötlet, ha már van szép új csónak, no meg hal a Tisza vizében, miért ne alhatnánk kinn az éj leplében. Rég volt már erre példa, hogy apa és fia a halakat éjjel borzongassa.Jött is a nagy ötlet, gyerünk halat fogni rögvest! Láttunk vadat, halat, madarat, bemutatom őket alant. Tartsatok hát velem, nézzük együtt nyári élményemet!
A parton horgász van már elég, a vízen viszont nem sok vendég.
Kínálja őket a folyó halkan, kapnak tőle vizet hallal.
partot mosó komótos hullámok hátán törnek a mélyből.
Csónakunk lassan szeli a vizet, ráfutni egy ilyenre szörnyű s rettenet.
mert esetleg magasabb víznél már nem is látható.
Pedig ott van az, de vigyázni kell,
mert az aljzatba maró uszadékfa nem viccel!
ám a kócsagot, sirályt is odaeszi a fene.
Viszont nem is az vonzza őket oda, hanem a könnyűszerrel megszerezhető lakoma.
Van ott keszeg, küsz is a szélvízen, már röpül is a jégmadár türkizkék pompázó színében.
Mi azonban nem állunk le, estére laposabb helyet kívántunk meg.
Célunk valami kemény, sekély meder, ahol majd a süllő rág az éjjel.
Lapul nálunk sneci, kárász a vödörben, készülnek a szerelékek menet közben.
fenséges, kecses testével megszégyenít minden akrobatát.
Ritkuló fajunk ez a fránya, röpülj csak te csodás barna kánya.
A parton billegetőcankó jelez, vigyázz, mert a kánya fürge, s megesz!
Semmi baj, mert fúj a szél, gondoltam, ettől megy majd a sok szúnyog arrébb.
Igen ám, de a szél elállt, s zeng is már a fülünk körül a sok vérszívó jómadár.
Gondoltam, bedobok majd oldalt, ott ahol a parti akadót lefedi az alkonyat.
Mondanom sem kell, gyorsan rávert valami ott lenn, botom fogtam én, süllő volt a másik végén.
Aznapra elég volt a peca, késő is volt, mint a nyavalya.
Mese nincsen, aludni kell mára, hiszen holnap új nap virrad, be kell vetni a horgokat.
Aludni, jaj, de nehéz most, ráadásul kell a kabát, mert nyakunkon a hidegfront.
Felöltöttük hát a kacabájt, s következett a jól megérdemelt, de gyötrelmesen nehéz alvás.
Le a ponyvát, be a horgot, hisz a hal már nem horkol!
Van is csuda sok izgalom, mi lesz majd a horgomon.
Előző nap kevéske kukoricát, búzát ugyan beáztattam, de mindet be nem szórtam.
Gondolni kell ám arra, mi lesz, ha a hal faképnél hagyna.
Gyerünk át a túloldali mélybe, ott leljük meg a halakat, remélem.
Új helyünk sok jóval kecsegtet, lehet itt ponty, harcsa, kecsege…
Apa főzte jó pár éve, érik azóta egy üvegben.
Sok szép halam s emlékem fűződik már hozzá, tettem is fel belőle a horgomra, hoppá!
Forrázott kukoricadara a titok nyitja, készül is belőle a finom hallakoma.
A cájg már repül is a helyre, hol a pontyokat remélem én egyben.
Halam másként gondolja viszont, heves kirohanással jelzi az iszonyt.
Tör a mélynek, feszülne a fának, de megadja magát lassan Dani komának. :)
Sajnos aznap több már nem jött, de idén tiszai pontytalanságom megtört.
Eredj, komám, menj csak a vízbe, de legyen keszeg bőven, legkésőbb tízre!
Rázza a spiccet, cincálja a csalit, én meg nem győzök a botom után kapni!
Jó móka ez, főleg ha nincs ponty, ha ügyes az ember, összejön ez hipp-hopp.
s közben szépséges nyári élményeimet vissza-visszasírtam.
No de nem csüggedek, van még időm hátra
az idei csónakos szezonból, mely még jut a nyárra.
Búcsúzóul itt van néhány képem,
melyet a túránk során itt is, ott is készítettem.
Szili Dániel, (Danius)