Nagyon sok pályázat érkezett be a Gyerekek horgásszunk együtt pályázat 2. körére. Ezeket az írásokat szépen sorban leközöljük oldalunkon! Azok, akik még így sem kerültek díjazásra, ne csüggedjenek, lesz még újabb pályázati lehetőség számukra. Addig is, horgásszanak sokat, készítsenek sok szép képet, örökítsék meg a gyerekkori horgászélményeket! Következzen tehát Szabó Zsombor írása…
Tisztelt Döme Gábor!
A PV-TV csatornát nézve az ön műsorából értesültem a „Hogyan lettem horgász” című pályázatról, amire ezúton jelentkeznék.
Szabó Zsombornak hívnak, 9-éves vagyok és Tolna megyében, Bátaszéken élek. A Bátaszéki Kanizsai Dorottya általános iskola 4. osztályos tanulója vagyok, családomban több generációra visszamenőleg minden férfi horgászott, apukám, nagyapám és dédnagyapám, aki 88 éves, a mai napig is horgászik. Horgászatom története úgy kezdődött, hogy a mamámnál találtam egy régi horgászdobozt és néhány horgászbotot, amiből egy felszerelést állítottam össze magamnak. Majd 3 évvel ezelőtt apukám, aki vadászik is, ugyanis hivatásos vadász, elvitt a közeli csatornára horgászni, ahol megmutatta a horgászat alapjait. Akkor egy 3 m-es spiccbottal horgásztam és sok apró halat fogtam. Megtanultam, hogyan kell bedobni, csalizni, és etetőanyagot bekeverni. A következő alkalommal nagyapámmal és a dédivel mentünk az Erdősmároki-tóra, ahol megmutatták, milyen is a fenekező horgászat, hogyan kell csalizni és etetőkosárral horgászni. Ott néhány pontyot fogtunk. Ezután még többször voltunk horgászni több-kevesebb sikerrel. Minden horgászat alatt tanulok valami újat, már elég jól dobok etetőkosárral is. Húsvétra a szüleimtől kaptam horgászengedélyt és 2 db teleszkópos botot, amit otthon apukámmal együtt felszereltünk. 2012 tavaszán a papám elvitt a helyi horgászversenyre, ahol a 2. helyezést értem el.
A következő alkalommal, apukámmal mentünk az Alsónánai-tóra, ahol megfogtam eddigi legnagyobb halamat, egy 4,5 kg-os amurt, aminek nagyon örültem. Az amurt etetőkosaras szerelékkel fogtam, a csali egy szem rumos-szilvás és egy házi készítésű pálinkás kukorica volt hajszálelőkére fűzve. A hal szinte védekezés nélkül jött a part felé, ahol apukám sikeresen megszákolta.
Azóta is több alkalommal voltunk a Dunán és a nánai tavon. A Dunán pergetve horgásztunk. Csónakkal jártuk be a környéket, szinte egész nap és nagyon sok helyen próbálkoztunk eredmény nélkül. Majd délután hazafelé tartottunk, amikor azt javasoltam apának, hogy álljunk meg a horgászházak előtti zátonyon és próbáljunk még egy párat dobni.
Ott egy újabb szereléket is készítettünk, amin egy pálcaólom és egy süllőző horog volt, a csali pedig egy reggel fogott sneci farka. Második dobásra a zátonyesésről egy hirtelen rávágást kaptam, majd egy 1,5 kg-os balint sikerült partra terelnünk. Szerencsésnek érzem magam, mert azóta miden alkalommal fogtunk halat. A 2012-es évben utoljára a sombereki tavon horgásztunk, ahol 5 db pontyot sikerült fognunk, abból kettőt én fogtam.
Gyakran használjuk a Haldorádó termékeket, amik általában be is jönnek. Abban az évben fogtam aranyhalat is, amit természetesen visszaengedtem a tóba.
A fogás érdekessége, hogy az egész tóban 3 db aranyhal található. Nagy szerencsém volt, hogy a három közül sikerült az egyiket kifognom. A horgászatot nemcsak a halfogás élménye miatt szeretem, hanem azért is, mert akkor kint lehetünk a természetben és kikapcsolódhatunk. Természetesen a halat nem csak megfogni szeretem, hanem a családommal együtt elfogyasztani is, ezért nem minden halat engedünk vissza a vízbe. Nagyon szeretnék önnel horgászni, mert van még mit tanulnom a horgászatban! Érdekel a finomszerelékes technika, rendszeresen nézem a PV-TV és a Fishing & Hunting műsorát, mert minden műsorból tanulhatok. Röviden ennyi a történet arról, hogy hogyan lettem horgász.
Üdvözlettel és görbüljön a bot!
Szabó Zsombor
Kedves Zsombor! A horgászathoz, mint az életben oly sok dologhoz, szerencse is kell, és mint látjuk, neked volt, hiszen sikerült megfognod az igazi „aranyhalat”. Reméljük, kívántál hármat, mielőtt az a hal visszakerült a vízbe!
