„Horgászat gyerekszemmel” - sokat mond maga a cím is… Mit tartalmaz az írás? Szerintem nem lepődik meg senki, ha azt mondom, hogy nagyjából azt próbáltam benne összefoglalni, hogy mit jelent nekem a horgászat, mit gondolok 13 évesen erről a nemes sportról, hogyan élem meg a sikert, a kudarcot. Mi az, amire büszke vagyok, mi az, amin, ha tehetném, egy csettintéssel változtatnék. Ezenkívül persze még jó sok dolog előkerül, de mindenki megtud mindent, ha elszánja magát és végiggörgeti a sorokat. Szerintem sokan fognak benne olyasmit is találni, amire nem is gondoltak volna, még ha ezt nem is egy felnőtt foglalta össze… De épp ez a lényeg!
A horgászat számomra nem csupán egy hobbi. Gyakran hallom szüleimtől, hogy szenvedélybeteg vagyok (persze a horgászatra gondolnak). Talán meglepő, de igenis nagyon sok olyan gyerek van Magyarországon, akinek ez az egyik legfontosabb dolog az életében, csak azon jár az agya, hogy éppen mit vessen be a következő pecán, mi legyen az, amivel tisztelt ellenfeleiket becsaphatják. Pedig mi „csak” gyerekek vagyunk, és mégis próbálunk mi magunk is kitervelni valami okosságot. Én maximum egy hetet bírok horgászat nélkül, gyakorta már (hogy idézzem apukámat) „elvonási tüneteim vannak”, és már minden csak a horgászatról szól. Ilyenkor van az a hihetetlen, szavakkal leírhatatlan, boldog érzés, ami egy hosszabb kihagyás után támad ránk a vízparton.
Szeretünk mi magunk is kitalálni valamit, amire amint tehetjük, rá is próbálunk. Nagyon nagy elszántsággal állunk neki az ilyen horgászatoknak és szinte biztosak vagyunk a sikerben, ami vagy eljön, vagy nem. Van, hogy elsőre csalódnunk kell és a napok óta áttervezett, átgondolt taktika kudarcot vall, nem működik, de nem szabad feladni! Ez akár ráfogható bármilyen környezeti tényezőre is. Az első próba után sosem szabad feladni! Ha egyszer csalódtunk, nem jött össze? Meg kell próbálni még egyszer, mert lehet, hogy később éppen ennek köszönhetjük életünk halát. Viszont, ha a sokadik próba után sem mutat semmit az, amit kitaláltunk, felesleges erőltetni, el kell fogadni, hogy ez hiába tűnik ilyen-olyan megközelítés mentén logikusnak, a halak sajnos nem így gondolják, egyszerűen nem tetszik nekik. Ennek ellentéte - amikor már elsőre hihetetlen nagy sikert arat az az akármi kis apróság, amit kipróbáltunk - hatalmas örömmel tölt el szerintem nemcsak minden gyereket, hanem minden horgászt, legyen szó felnőttről vagy gyerekről.
Az egyik legjobb érzés és egyben legnagyobb megtiszteltetés is számomra, amikor a sokadik hal után a nálam öregebb horgászok jönnek oda és kérdezik, hogy mi a búbánatot csinálok, hogy ilyen ütemben tudom fogni a halat. Bár még ennél is jobb az, ha látom, hogy azzal, amit mondtam nekik, ők is tud halat fogni. Saját sikeremnek is vallom az ilyesmit, mivel mégiscsak hozzájárultam az eredményeikhez, még ha egy olyan aprósággal is, ami két mondatba belefér. A lényeg, hogy egy megosztott ötlettel nemcsak magamnak okoztam örömet és nemcsak az én horgászatom végződött sikeresen, hanem másoké is. Imádok társaságban horgászni, mert nagyon szeretem, ha van mellettem még egy-két barát vagy rokon, akivel együtt örülünk, együtt törjük az agyunkat, segítjük egymást stb… Mindenki tudja jól, milyen is az, amikor nem egyedül dekkol a parton, hanem van még valaki. Így megoszlik a siker, a kudarc.
Szeretek kipróbálni új módszereket! Tavaly például a method módszer segítségével hihetetlen szép fogásokat és eredményeket jegyezhettem a horgásznaplómba. Az idei első „új cucc” számomra a nemzetközi „OB-s” szerelék volt, amivel már az első próba meglepő sikert hozott.
Mi az, ami már egy gyereknek is fontos, egy gyereknek is természetes lehet? Szerintem tudja mindenki. „Catch and Release!” - „Fogd meg és engedd vissza!” Ez számomra már teljesen természetes és nagyon köszönöm a Haldorádónak, hogy rávezetett - már jó régen - erre a szokásra! Régebben sajnos még én is vittem haza halat apukámmal, de amikor megismertem 2008-ban a Haldorádót, akkor minden megváltozott. Szenvedéllyé vált a horgászat. Eszem ágában nem volt hazavinni a halat, nagyon jólesett a visszaengedésük. Sporthorgászt nevelt belőlem ez az oldal. Köszönöm! Ma már teljesen máshogy zajlik egy horgászat, mint régen. Ma már a halak védelme, tisztelete áll a középpontban. Mindennel arra törekszem, hogy a horgászat során a lehető legkevesebb sérülést okozzam ellenfeleimnek. Szeretem, megbecsülöm és védem őket, mert semmivel nem ér kevesebbet az ő életük az emberénél!
Egyetlen dolog zavar, amin, ha tehetném, változtatnék tüstént. Nagyon sokan vannak olyanok, akik lenézik a gyerekhorgászokat. Kérem, ne! Mindenkinek el kell indulni valahonnan, és azt is tudom, hogy ez a cikk sem olyan minőségű, mint egy felnőtt írása, de legalább próbálkozunk, szeretünk horgászni, és ki tudja, lehetséges, hogy később nagyon magas minőségű cikkeket tudunk elkészíteni mi is. Egy icipicit több megértés kérnék a gyerekeknek, mert inkább támogatással űzze mindenki kedvenc sportunkat, minthogy a támadások hatására nagyon elkeseredjen, ami miatt akár el is mehet a kedve az egésztől. Erre is figyeljünk oda! Meg hát mégiscsak dolgozunk mi is ezeken a cikkeken, és aki még nem írt és nem tudja, annak mondanám, hogy egy-egy cikk mögött nem tudom kinél mennyi, de nálam minimum 5-6-7 óra folyamatos munka áll. Tiszteljük meg az emberek igyekezetét és munkáját! Hozzátenném: „Akinek nem inge, ne vegye magára!”
Gyerekeknek egy jó tanács: MINDIG tartsuk be a szülök kérését, öltözzünk be még akkor is, ha semmi szükségét sem látjuk, de legalább így ők nyugodtak, hogy nem fázunk meg és nem jön félóránként a telefonhívás: „Nem fázol?”. Én ezt nagyon nem szerettem és az első olyan horgászatnál beláttam, hogy igazuk van, amikor kimentem és kb. 1 óra múlva mentem is haza, mert teljesen átfagytam. Aztán pedig jött anyu-apu: „Nem megmondtam? Legközelebb rendesen öltözz fel!” stb. szövege. Aki járt már így, tudja, miről beszélek. De igazuk is van. Hallgassunk a jó szóra és csináljuk, amit mondanak, elvégre többet éltek, mint mi, tudják, hogy miről beszélnek.
Remélem, mindenkinek tetszett az írás és sok érdekes dolgot találtak benne a kedves olvasók. Abban is bízom, hogy talán ezt elolvasva legalább 1-2 horgásznak jobb véleménye lesz a fiatal horgászokról, mint eddig volt, ha ez sikerül, már elértem, amit akartam!
Írta: Kaufmann Domonkos
