A nyár végén, egyik hétvégén a fényképeim birodalmába kalandoztam. A kipecázott fotók kellemessé varázsolták a hétvégét és ekkor döbbentem rá - hogy bár még mesze az év vége, de mégis - milyen tartalmas 8 hónapon vagyok már túl! Néha el is mosolyodtam, hiszen ismételten rádöbbentem, milyen jó is horgásznak lenni. Ezúttal egy válogatott fényképcsokorral kívánok könnyed szórakozást a Haldorádó látogatóinak.
Magam is csak olyan vagyok, mint a többi horgász, kik szívesen töltik szabadidejüket a horgászbotok mellett, és élvezik a vízparti kalandozásokat éppúgy, mint a természet őszinteségét és annak apróbb-nagyobb csodáit. Míg e sorokat írom, ólmos esőt csapdos szanaszét a viharos erejű szél, és ablakomon keresztül látom, ahogyan a kifakult szürkeségben a dühöngő kossava könyörtelenül kerget egy valahonnan letépett, összeaszalódott falevelet, miközben a fakoronákra és a háztetőkre ráfagyott hótakarót is idegbajosan tépázza. Persze ilyen időben az előre tervezett évnyitó horgászkalandból nem lett semmi, szobafogságban ragadtam. Mégis kellemes a közérzetem, hiszen belelapoztam a fényképalbumba, és a fotóknak köszönhetően elkalandoztam kedvenc horgászvizeimre. Ismételten átéreztem a horgászélet gazdagságát, varázsát, és a horgászvilág hiteles mondanivalóját, amely ki tudja, már hányadszor bizonyítja, hogy maga a természet nyújtja a legnagyobb örömöket. A lencsevégre kapott szépségmorzsák - legyen az akár susogó nádas, avagy hajnali tiszai ködfátyol, szemezés a vadon lakóival, vagy a horgászbotvég bólintása alkonyatkor - a szobába zárva is kellemes melegséggel töltik teli az ember szívét.
Lássuk hát, miről is árulkodnak az előkerített fotók!
Horgásztársaimnak sok szép élményt kívánok!
