Nagy örömömre szolgál a lehetőség, hogy a Haldorádó szerzőgárdájához csatlakozva, írásaimmal hozzájárulhassak a portál olvasóinak szórakozásához, kikapcsolódásához. Bevallom, nem kis izgalommal kezdtem neki ennek a bemutatkozónak szánt írásnak, mivel jó ideje én is rendszeres látogatója vagyok a portálnak és látom, tapasztalom az itt jellemző színvonalat, amit a szerzők, valamint az igényességet, melyet az olvasók képviselnek. Nem csekély tehát az a kihívás, mellyel szembesülnöm kell a portál szerzőinek sorába állva, de remélem, nem fogok csalódást okozni senki számára.
Annak ellenére, hogy a publikálással nem most kezdtem el foglalkozni, igencsak sokat kellett gondolkoznom, hogy vajon hogyan is nézzen ki ez a bemutatkozás. Kezdjem a gyermekkori, izgalomtól reszkető kézzel fogott vörösszárnyúaktól, vagy netalántán az utóbbi időben szerencsésen zsákmányolt süllőktől, harcsáktól? Az előbbi túl szentimentális, az utóbbi túlontúl nagyképű lenne. Egyik sem én vagyok. Olyan horgász vagyok, mint amilyen szerintem a legtöbb olvasó. Nem vagyok túl ügyelten, de nem is vagyok a vizek "halfarkasa". Időnként csúfosan felsülök, esetenként sikerül belenyúlnom, de általában sikerül több-kevesebb hallal "összekoszolnom" a kezem.
A horgászattal idestova 16 éve ismerkedtem meg. Családom kezdetben csodálkozott is kissé érdeklődésemen, mivel se a távoli, se a közeli rokonságban nem akadt horgászember, de aztán szépen belenyugodtak "fejlövésembe". Azóta "tudásomat" autodidakta módon, saját tapasztalataimból, valamint könyvekből, folyóiratokból és sok gyakorlott horgász tanácsaiból építgettem, építgetem a mai napig. Valahogy úgy alakult, hogy sosem ragadtam le egy víznél, vagy halfajnál, hanem mindig újabb és újabb helyeket és módszereket megismerve tanulgattam a fortélyokat, melynek eredményeképp amolyan univerzális horgásszá kupálódtam.
Ha egyet kellene kiemelnem a kedvenc módszereim közül, igencsak zavarba jönnék. Talán a pergetés az, ami a legközelebb áll a szívemhez, de emellett szívesen úszózom, alkalomadtán fenekezek, vagy akár tapogatok is. Ha a helyzet úgy kívánja, nem jövök zavarba egy dunai ruganyon, tiszai akadóban, vagy egy nagyobb állóvízen. Ezzel együtt persze jócskán akadnak még fehér foltok ismereteimben, de az vesse rám az első követ, aki ki meri jelenteni, hogy ő minden körülmények közt, mindent tud a halfogásról...
Mindamellett néhány állandó vezérfonal megmaradt a hosszú évek során: a finomszerelékek szeretete, az aktív, sportos módszerek preferálása és az újdonságokra való fogékonyság.
Úgy érzem, hogy a portál és az olvasók szellemisége is ezt a vonulatot követi és írásaimban elsősorban én is ezt a szemléletet szeretném közvetíteni.
Amellett, hogy megpróbálok gyakorlatiasan megközelíteni egy-egy témát, igyekszem majd visszaadni azt a hangulatot, mely a horgászatok légköre teremt. Magamról tudom, hogy mindez nagyon sokat jelent, különösen azok számára, akik nem tudják minden szabadidejüket a vízparton tölteni (ahogy sajnos én sem) és némi feltöltődést jelent számukra, legalább elméletben foglalkoznak a horgászattal.
A halfogásra különösképpen igaz, hogy minél többet tapasztal az ember, annál többet kell még tanulnia, ezért eddig kerültem és ezután is kerülni fogom az "ex-catedra" kijelentéseket. Én maximum az óvatos "érdemes kipróbálni,", vagy "ezen a vízen működött" érvelésig szoktam elmerészkedni, hiszen akik - hozzám hasonlóan - nem ma kezdték a mesterséget, tudják, hogy ha valamiben, akkor a horgászatban nincsenek márványba vésett szabályok.
Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a horgászat legtöbbünk számára több mint hobbi, inkább szenvedély, még inkább életforma. Mi más lenne, hiszen, ha jól sejtem, mindannyiunkban megmozdul valami, mikor a víz közelében tartózkodunk. Én személy szerint még egy patakon sem bírok átlépni anélkül, hogy ne villanna át az agyamon, hogy rejtőznek-e benne halak? Ha igen, hol és hogyan lehetne rájuk horgászni? De vajon honnan és miből táplálkozik ez az érzés?
Mint minden önszántunkból választott tevékenységet, a horgászatot is a siker jóleső érzéséért végzi az ember. Mindenkinek mást és mást jelent ez a siker. Van, aki számára a legtöbb, vagy legnagyobb hal megfogását, esetleg a vasárnapi ebéd beszerzését.
Szerintem azonban hobbink több, kilókban mért halfogásnál, sokkal inkább egy manapság egyre inkább feledésbe merülő igényt elégít ki: a természet közelségének szeretetét, megismerésének vágyát. Elődeinknek életbennmaradása még a vadászat, halászat sikerétől függött. Ehhez temérdek megfigyelés és sok-sok tapasztalat megszerzése vezetett. Ugyanezen kíváncsiságvágy, a tudás megszerzésének igénye munkálkodik bennünk a mai napig, melyhez minden egyes hal megfogásával egyre közelebb kerülünk, s közben olyan élményeket tapasztalunk meg, melyeket csak a "magunkfajta bolondok" élnek és értenek meg igazán. Hogyan is lehetne elmagyarázni egy laikusnak az alkonyati wobblerezés, vagy egy csillagos éjszaka beeső, felfektetős kapás hangulatát.
Számomra az ilyen és ehhez hasonló, a halfogáshoz kapcsolódó élmények jelentik a horgászat sikerét és megszerzésük pedig az igazi kikapcsolódást és örömet.
Ezt próbálom majd megosztani a kedves olvasókkal remélve, hogy írásaimmal közvetve, vagy közvetlenül sokaknak hozzájárulhatok majd élményeik gazdagításához.
