Amikor ennek az írásnak az alapötlete megfogalmazódott bennünk, tudtuk, ha ez nyilvánosságra kerül, ismét belenyúlunk a méhkasba… Anélkül, hogy eltúloznánk szerepünket, tisztában vagyunk azzal, hogy Haldorádó Horgászportál az egyik olyan meghatározó Horgász Média, amely komoly közösségformáló szerepe mellett gyakorta nyújt követendő példát a felnövekvő nemzedéknek, a jövő nagy horgászainak (is). Felelősségünk óriási, ezért különösen nagy hangsúlyt helyezünk a tartalombővítés során a fotókon megjelenő halakra. Azok az írások, beszámolók és fotók (származzanak bárkitől!), amelyek nem a természet szeretetét, valamint a halakkal való kultúrált bánásmódot sugallják, NEM jelenhetnek meg!
Mielőtt belemélyednénk a dologba, sietve szeretnénk tisztázni, hogy nem akarunk a halevésről lebeszélni senkit! A Haldorádó Team majd minden tagja imádja a halat, és senki nem vonja kétségbe eme remek élőlény gasztronómiai értékét, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint az oldalon megjelenő kiváló halétel-receptek sokasága.
De… és itt jön a de!
Bizonyára sokan tudják, hogy a Haldorádó Fogási Naplójába felkerülő képeket az oldal Adminisztrátorai jóváhagyás előtt ellenőrzik. Ez a kontroll elsősorban az alapvető hibákra koncentrál, hogy értékes és érdekes adatbázis jöhessen létre. A legfontosabb ellenőrzött dolgok például a helyesírás, halfaj, fogási módszer, időpont stb..
A halak súlyára most direkt nem térünk ki, mert ez egy olyan kérdés, amit egy-két fotó alapján igen nehéz egyértelműen megállapítani… Bár a „nagyotmondó” horgászokat így is ki tudjuk szűrni.
Ami a szerkesztőkben elindította ennek az írásnak a gondolatmenetét az volt, hogy az utóbbi időben egyre több olyan bejegyzés került felvitelre a felhasználók által, ami már a fénykép miatt is azonnal törlésre került volna, de mégsem ezzel volt a legnagyobb probléma!
A fényképek rendszerint a lakásban, szemeteszsákon, ruhaszárító előtt, fellógatva, halhoz és horgászhoz méltatlan körülmények között készültek, ami miatt már - az országos nyomtatott sajtótól eltérően… - itt eleve meg sem jelenhetnek. Erről a témáról már egy másik fontos írásban (A Fogási napló margójára) részletesen írtunk…
A legfőbb probléma a fogási módszerrel van. Gondolom, senkiben nincs kétség afelől, hogy egy garázs előtt fotózott halnak mi a sorsa… És ez az a sors, ami igencsak eltér az alkalmazott módszer eszméjétől, ez az, ami elgondolkoztatott minket:
Alkalmazott Módszer: bojlis
Felkínált Csali: bojli
(Az oldal teljes mértékben elzárkózik az ilyen jellegű fényképek propagálásától és ezeket kizárólag mint negatív példákat kívánja ebben az írásban bemutatni!)
Akkor most hogyan is állunk? Hol a C&R? Hol az eszme, hogy fogd meg és engedd vissza?
De hogy ne álljon meg itt az adatok sora, rendszeresen a fogás helye valamilyen nagy „természetes” vízterület, mint például a Tisza-tó, Balaton, XXX. csatorna.
Sokan szidják az intenzíven telepített tavakat, hogy ott könnyű megfogni a nagy halakat, viszont azt már kevesen veszik figyelembe, hogy azoknak a tavaknak van gazdája, míg a természetesnek tűnő vizek napjainkra a „szabad rablás” színterévé váltak. Nem véletlen az idézőjel a két szó körül, hiszen semmilyen szabály nem tiltja azt, hogy a fogott halat bárki elvigye. Viszont az már komoly erkölcsi kérdéseket feszeget, ha egy olyan csalival és módszerrel fogták meg a halakat, amivel egy tó törzsállománya igen rövid idő alatt lerendezhető, akkor valóban mindet el lehet vinni? A bojli csali olyan „csodaszer”, amely remek szelektáló hatásának köszönhetően, gyakorta hihetetlen méretű halak megfogásához segít hozzá, ezzel azonban nagyon sokan visszaélnek! Gyilkos fegyver lesz belőle, ha rossz kezekbe kerül!!! A mohó, felelőtlen emberek gátlástalan módon minden nagytestű halat hazavisznek, nagyon sok bizonyítékunk és fotónak van róla…
Méret: Tömeg: 19,55 kg, Hossz: 95 cm, Kerület: 87cm
Hely: Balaton
Módszer: bojlis
Csali: bojli
Fogás körülményei: „Erős, húzós kapással jelentkezet a hal! Majd haverom segítségével indultunk utána csónakkal! Úgy 2-300 méterre járhattunk a parttól, amikor 1,5 óra után megadta magát! Nagy élmény volt.”
Tudjuk jól, hogy a bojlival vagy a bojlis technikával együtt (sajnos) nem kötelező „megvásárolni” a módszer lényegét, a halakkal való kultúrált bánásmódot és a kapitális halak magától értetődő, ezért szinte „kötelező” visszaengedését. Éppen ezért nagyon szomorúan nézzük azokat a fotókat, ahol matuzsálemi kort megért öreg pontyokat és amurokat hazavonszolva, a fuldokló, elgyötört, haláltusáját vívó hallakkal büszkén pózolnak az emberek. Miközben a gasztronómiai értéket ritkán hordozó kapitális (zsíros, gyakorta ehetetlen) halak jelentős része nem is a tepsiben, hanem a macskák, kutyák vagy disznók előtt végzi be földi pályafutását.
Valóban büszke egy ilyen fogásra és otthoni fotóra a gazdája?
Valószínűleg igen, hiszen nem küldte volna el hozzánk, és nem akarta volna mindenki számára láthatóvá tenni! Ezektől a képektől nem csak a megrögzött bojlisoknak, hanem a legtöbb jó érzésű horgásznak - akik azt sem tudják, hogy mit jelent a Catch & Release (fogd meg és engedd vissza) - is felkeveredik a gyomra!
A másik érdekessége ezeknek a fényképeknek, hogy a képeken főként nem a sokat emlegetett és hibáztatott középkorú vagy idősebb korosztály szerepel!!!
A képek nagyon nagy százaléka még a tizenéves, feltűnően fiatal horgászokat ábrázolja.
Vajon mivel lehet meggyőzni a még fiatal „sporthorgászokat”, hogy nem kell minden halat hazavinni és megölni?! Hogyan lehetne őket rádöbbenteni, hogy a bojlihoz egy „elv” is társul, amelyet be kellene tartani?!
Sokan vallják azt az elvet, hogy „ha nem viszem el én, elviszi a következő”. Mégis az lenne a szerencsés, ha az ilyen gondolatok gyakorisága a „természetes” vizeken is lecsökkenne.
Ami nagy és az „államé”, ott mindent szabad?
A legtöbb természetes vízen éppen a nagy területből adódóan nem tudják megoldani azt a szintű őrzést, amit a magántavak biztosítanak értékük, és halállományuk védelmében.
Sok kérdés, amire száz és százféle válasz létezik.
Mi csak egyféle megoldását kínálunk: betartjuk és betartatjuk a halakkal való kultúrált bánásmódot, védjük a halakat és a természetet, és aki ellene vét, azt elrettentő példaként mutatjuk be. Tisztában vagyunk azzal, hogy lesznek olyanok, akik ezzel nem értenek egyet, talán még meg is utálnak minket. Rövid távon mindez lehet, hogy szélmalomharcnak tűnik, látva a nyomtatott sajtóban megjelenő fotókat, de hosszú távon biztosak vagyunk benne, hogy a velünk azonos módon gondolkodók lesznek egyre többen!
Fogási Napló bejegyzés:
http://www.haldorado.hu/diary.php?todo=showblog&id=1351
Számos szép Fogási Napló bejegyzés a bizonyíték arra, hogy egyre többen vallják ezt az elvet, és a természetes vizeken is el tudnak engedni egy-egy fajában rendkívüli halat, legyen az amur, ponty vagy éppen feketesügér. Az biztos, hogy a falon egy szép fotó több emléket, büszkeséget idézhet fel a horgászban, mint az a halászlé, amit még el is sóztak a készítői, vagy épp túl csípős lett…
Fogási Napló bejegyzés:
http://www.haldorado.hu/diary.php?todo=showblog&id=2186
Tisztelettel megkérünk mindenkit, hogy a kifogott halat - legyen az bármekkora -, ha lehet, természetes közegben, vízparton fényképezze le. Akinek van Internet hozzáférése és számítógépe (és éppen ezeket a sorokat olvassa), nehezen hihető, hogy nincs 10-20.000 forintja egy egyszerűbb digitális fényképezőgépre, amely egy vízhatlan tokban mindig ott van vele a horgászata során is. Ezek a képek, ha még oly „bénák” is, mégis jobbak és szívderítőbbek, mint az otthoni „profi” fotók.
Fogási Napló bejegyzés:
http://www.haldorado.hu/diary.php?todo=showblog&id=2153
No és végül, de nem utolsósorban, aki bojlit és bojlis technikát használ, NE FELEDKEZZEN meg róla, hogy egy olyan „fegyver” van a kezében, amellyel felelőtlenül bánva óriási károkat okozhat! A bojlis horgászat alapelve a „Fogd meg és engedd vissza!”. Aki ennek ellenére a természetes vizeken vagy a súlykorlátozással nem védett tavakból az így kifogott kapitális halakat haza viszi, az vét a bojlizás alapelvei ellen!!!
Hogy az írás végén alternatívát is kínáljunk, a teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk pár kíméletes bánásmódot segítő kiegészítőt, bizonyításképp, hogy ezek nem megfizethetetlenül drágák.
Pontyzsák, hogy az éjszaka fogott halat reggelig a legkíméletesebb módon tartsuk életben. A pontyzsák nem kizárólag ponty tárolására alkalmas. Nagy mérete miatt az amurt is kényelmesen tárolhatjuk benne a fényképezésig, ebben garantáltan nem töri össze magát, nem kell belepréselni egy kisméretű haltartóba. A pontyzsák alkalmas a belerakott hal mérlegelésére is. Kereskedelmi ára: 1 m x 1,5 m méretben 1500 Ft.
Fertőtlenítő, hogy a horgunk, damilunk által okozott sérüléseket lefertőtlenítsük vele. A halak testfelületén található sebeket, fekélyeket is lekezelhetjük vele, hogy azok ne fertőződjenek tovább. Kereskedelmi ára: 1650 Ft.
Pontymatrac, a horogszabadítás idejére ezen tároljuk a megfogott halunkat, hogy ne törje össze magát a kemény talajon, köveken. Kereskedelmi ára: 5.490 Ft-tól.
Végezetül, ami a legfontosabb:
Szemléletmód, nem megvásárolható, viszont alakítható, tanulható, továbbadható…
Haldorádó Team
