Ebben az évben ismételten az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem az Élményfalu gyermek horgásztáborának vezetésében, mely a megszokotthoz hűen Sarudon került megrendezésre. Ez a már évek óta tartó táborozási forma több horgászati szekciót tartalmaz, mint a „nagyhal-vadász”, pergető és finomszerelékes (elsősorban úszós) módszerek. Jómagam az utóbbi halfogási módot szerető gyermekeket tanítgattam és vezettem be a horgászat szépségeibe. Erről szeretnék most pár sorban beszámolni.
Az idén 65-70 gyermek döntött úgy, hogy belekóstol a finomszerelékes pecába. A fiatalok 6 és 14 év közöttiek voltak, az ország különböző részeiről, illetve külhonból (Belgium, Ausztria Németország, Egyesült Államok). Sokan voltak közöttük, akiket visszatérő vendégként üdvözölhettünk újra. Mivel a gyermekek között nagy volt a kor- és tudásbeli különbség, kissé feladta a leckét, hogy miként oktassuk őket… Volt olyan nebuló, aki életében először fogott horgászbotot a kezébe, és volt, aki már korábban többkilós pontyokat fogott más vízterületeken. Végül sikerült megoldanunk, hogy mindenkinek érdekessé tegyük a tudásanyagot. A lányokkal és srácokkal azt próbáltam megértetni, hogy kellő ügyességgel és gyakorlással a finomra hangolt horgászkészségekkel is meg lehet fogni a nagy halakat – ez többé-kevésbé sikerült is. Természetesen az Élményfaluban rengeteg egyéb program, szórakozási lehetőség is várta a gyermekeket a horgászat mellett. Népszerű volt például a motorcsónakázás, kenuzás, kajakozás, fürdés, de olyan érdekességeket is kipróbálhattak, mint a SUP (állva evezés), az aquaglide (vízi-játszótér) és a „banánozás”, de nagyon örültek a kirándulásoknak is, főleg, amikor Poroszlóra, a Tisza-tavi Ökocentrumba mentünk. Egyszóval nem unatkozott senki! :-) Az egy hét alatt a gyermekeknek meg kellett ismerkedniük a finomszerelékes parti úszós horgászat alapjaival, ezen belül pedig az ehhez szükséges rövid spiccbot használatával, a vékony zsinórral és kisméretű horgokkal. Eleinte azok a fiatalok, akik már megízlelték egy-egy nagyobb hal fogását, húzták a szájukat, de mikor megígértem nekik, hogy finomszerelékkel is nagy élmény lesz a sportszerű halfogás, sikerült felkelteni az érdeklődésüket.
A táborban – a rövid idő miatt – nem az volt a célom, hogy a gyerekeket leterheljem a különböző csomók, horogkötések megtanulásával, hiszen ezek elsajátítása hosszabb időt vesz igénybe (erre valók a szakkörök), hanem az, hogy különböző segédeszközök használatával együtt készítsünk készségeket, majd megtanulják ezeket használni. Az első nap az ismerkedésen túl egy 3 méteres spiccbotos szerelés elkészítésével telt. A zsinór mérete 0,12-0,14 mm volt, az úszó 1-1,5 grammos, a horog pedig 12-14-16-os. A horgok esetében hagyományos és szakáll nélküli horgokat is használtunk. Az úszók helyes kisúlyozását a parton, egy vízzel teli csőben végeztük el. Miután a felszerelésünk elkészült, megtanultuk a spiccbot helyes sorrendű kinyitását, illetve összecsukását. Következett a vízmélység meghatározása, amit egy mélységmérő „békával” végeztünk el. Ezek után szinte percenként az volt a kérdés, hogy „Mikor horgászunk, mikor horgászunk?”… A válasz – mivel horgászok vagyunk –: „Türelem, türelem… A következő teendő az etetőanyag helyes bekeverése és a csalik előkészítése volt. Ezek végeztével több kis pecásnak el kellett sajátítania a készség vízbe juttatását, illetve az etetőgombócok pontos bedobásának technikáját. Megbeszéltük, mire kell figyelnünk a vízparton, hogyan viselkedjünk a horgászhelyünkön, hogy ne zavarjuk egymást, a halakat és más horgászokat. A gyerekek hamar megértették, hogy vigyázniuk kell a felszerelésekre és nem utolsósorban a tisztaságra. Jöhet a HORGÁSZAT!
A második nap már intenzív horgászattal telt. Milyen halakra lehetett számítani? Elsősorban keszegfélék, sügérek, snecik, bodorkák, kárászok, compók, pontyok és iszonyatos mennyiségű törpeharcsa megfogása kínálkozott. Ezek közül sok hal horogvégre is került, így peca közben a srácok megismerkedtek a különböző halfajokkal, megtanulták megkülönböztetni az őshonos és az idegenhonos halakat. Az utóbbiakat kíméletesen külön gyűjtöttük és a horgászat végével konyhai célokra adományoztuk őket, míg az előbbi, őshonos fajok fogásakor lefotóztuk a zsákmányt, majd visszaengedtük a vízbe. Itt jegyzem meg, természetesen nem maradhatott el a horgászengedéllyel való ismerkedés sem, illetve a fogási napló szabályos kitöltése, vezetése.
A törpeharcsa megfogása nem jelentett gondot, viszont a horogról való leszedése annál nagyobbat. Külön hangsúlyt fektettem arra, hogy a gyerekek keze ne nézzen ki úgy, mint a szita, ezért elsőként megtanítottam nekik a hal megfogásának módját. Gyorsan beletanultak a horgászpalánták, kis idő múlva már nem okoztak gondot a mohó törpeharcsák tüskéi. Végtelenül büszke vagyok arra, hogy volt egy csapatom, akik egyetlen szúrás nélkül megúszták a törpeinváziót.
Harmadik napon a rendszeres etetés hatására megjelentek a törpéken kívül más fajok is. Ez idő tájt ismerkedtünk meg a különböző csalik horogra tűzésével, valamint azok más-más mélységben való felkínálásával. Mivel a finomszerelékes horgászat technikái közé tartoznak a match-, picker-, feeder-, bolognai és rakós botos módszerek is, e készségeket is bemutattuk, egy-egy bot teljes felszerelésére is sor került.
A tábor programjába beiktattunk számtalan vetélkedőt és versenyt, volt itt célba dobás, kvíz, törpeleszedő verseny, halfogó verseny, miegymás. Ezeknek a rendezvényeknek mindig nagy sikere volt, mert minden esetben a Haldorádó által felajánlott ajándékokat lehetett megnyerni.
A negyedik napon a gyerekekkel megismertettem a szakáll nélküli horgokkal való halfogást. Ez több célt is szolgált. Először is a halak kevésbé sérülnek (kisebb a szájukon keletkező seb), másodszor, mivel tömeges volt a törpeharcsa, a horog kiszedése könnyebbé volt, s nem utolsósorban kis horgászaink megtanulták a helyes fárasztást (a zsinór folyamatos feszesen tartását) is. Ahogy teltek a napok, egyre több nagyobb testű és méretű halat sikerült zsákmányolni. Öröm volt látni a megdöbbent arcokat, csillogó szemeket és az izgalomtól percekig remegő kezeket, miután sikerült szákba terelni egy-egy szép, termetes dévért, compót vagy pontyot. A tábor ideje alatt vezetett rekordlistánk (3 méteres spiccbottal, 12-es zsinórral és 16-os horoggal) a következőképpen alakult: ponty 1,82 kg, compó 1,28 kg, dévérkeszeg 1,76 kg. Fiataljaink megtanulták sportszerűen elviselni azt is, hogy nem minden esetben a horgász győz, hiszen számtalan szakítás is volt.
A horgásztáborban rengeteg fotó készült az emlékezetes pillanatainkról, ezeket mindenki megtekintheti személyes Facebook albumomban a következő linkre kattintva: https://www.facebook.com/gyula.temesvary/media_set?
Írta és fényképezte: Temesváry Gyula
