A 2017. évi homokmégyi falunap alkalmával ismét kiváló lehetőségem nyílt arra, hogy néhány kezdő és gyermek horgászt a Haldorádó horgászkuckóba invitáljak, ahol a vidám és jó hangulatú időtöltés keretein belül az alapvető horgászattal kapcsolatos praktikákat ismertethettem a látogatókkal. Természetesen az ajándékok sem maradhattak el, melyekkel máris elkezdhették horgász pályafutásukat.
Második alkalommal került megrendezésre a Haldorádó - horgászkuckó Homokmégyen. Köztudott, hogy a Haldorádó mindig is kiemelt figyelmet fordított a gyermekhorgászok, az utánpótlás segítésére, támogatására. A Haldorádó ezúttal is önzetlen támogatását biztosította, melyet a gyermekek nevében ezúton is köszönünk!
A sátor berendezését még az éjszaka folyamán elvégeztem, így minden adott volt, hogy a látogatók számára megnyissa kapuit a 2017. évi, II. Haldorádó - horgászkuckó. A nyitást megelőzően egy horgászversenyen vettem részt, majd egy számomra kötelező jellegű program, a véradás következett. Így az előzetes tervekhez képest egy kicsit csúszott a megnyitás. A falunapon a délelőtt folyamán egyébként számos gyermekprogram zajlott, így nem volt könnyű a sátorba invitálni őket, a kánikulai hőség tovább nehezítette a helyzetet. Manapság ráadásul a számítógépek, okostelefonok annyira lefoglalják a gyermekek idejét, hogy szinte lehetetlenség őket a természetbe vagy a vízpartra csábítani. Sokan azzal is óriási hibát követnek el, hogy megpróbálják „ráerőltetni” gyermekeikre a horgászatot, ráadásul a tapasztalt horgászoknak való komolyabb felszerelésekkel még igazi horgászélményeket sem tudnak szerezni. Ahhoz, hogy gyermekeink megszeressék a horgászatot, és a jövőben ezt örömmel és eredményesen folytassák, rendkívül türelmes munka és odafigyelés szükséges. A legalapvetőbb dolgok elsajátításában kell legelőször segíteni őket, mint például a horgászat célja, egyszerű kötések, különféle csalik és etetőanyagok ismertetése, illetve a horgászbot és egyéb kiegészítők használata.
Az első látogatóim Zalán és Zolna, majd rövidesen csatlakozott hozzánk Dorottya is, aki már tavaly is itt volt velünk a horgászkuckóban. Zalánnal egyébként a mai horgászversenyen is találkoztam, így bizonyára számára kevesebb volt itt az újdonság, ellenben Zolnával, aki még csak most ismerkedik a horgászattal. Elsőként néhány mondatban a horgászat célját, a szabadidő kellemes és hasznos eltöltését próbáltam elmagyarázni, majd megismertünk néhány olyan halfajt is, melyekkel a leggyakrabban találkozhatunk a hazai vizekben. Ezek életmódját, táplálkozási szokásait, élőhelyeit is megismerhettük. A gyakorlati résznél, a horogkötéssel a gyermekek némi nehézségekbe ütköztek, ám hamarosan segítőim is érkeztek.
Horgászbarátom, Zoli és párja, Saci a horgászverseny után tiszteletüket tették nálam, így ők is bekapcsolódtak a munkába, majd rövidesen Evelin is megérkezett. Ha nehezen is, de végül mindenki sikerrel járt, így a következő lépésként megpróbáltunk közösen felszerelni egy-egy spiccbotot. Éppen néhány újdonságot próbáltam bemutatni a látogatóknak, mikor a horgászkuckó „passzív” látogatói között egyszer csak megjelent korábbi tanítványom és horgászbarátom, Bálint. Ő tavaly éppen itt sajátította el a legalapvetőbb praktikákat. Alig egy év elteltével már önállóan horgászik, mi több, közös horgászataink során igencsak szép fogásokra tett szert azóta, melyet egy következő írásomban szeretnék ismertetni…
Következett a „piszkos munka”, az etetőanyagok összeállítása, bekeverése. A tapasztalataim szerint talán ez volt az egyik legizgalmasabb rész, ahol a lelkesedés legjobban megmutatkozott, itt igazán ki lehetett bontakozni!
A horgászkuckóban természetesen ezúttal sem maradhatott el a tudáspróba, ahol a mai napon elhangzott témák közül kellett 5 kérdésre felelni, melynek végén a helyesen válaszolók ajándékcsomagot kaptak. Nem kell mondani, hogy talán ez volt a nap legjobban várt pillanata. Az ajándékcsomagokban megtalálható volt minden olyan kiegészítő, mellyel a gyermekek megkezdhetik horgász karrierjüket. Az előzetes tervek szerint egyébként a vízparton folytatódott volna tovább a program, szerettem volna néhány praktikát, alapvető dolgot bemutatni, majd egy kicsit horgászni is közösen, azonban a 37 fok körüli rekkenő hőség miatt ennek mellőzése mellett döntöttem. Semmiképpen nem akartam kitenni a gyermekeket a napszúrás és a napégés veszélyeinek. A horgászkuckóban az érdeklődés – a rendkívüli hőség miatt – ugyan egy kicsit elmaradt a tavalyitól, ám így sem panaszkodhattam, hiszen jó néhány kérdésben igyekeztem segítségére lenni azoknak, akik ellátogattak a délelőtt és a kora délutáni órák folyamán, akár aktív, akár passzív résztvevőként. Bízom benne, hogy az itt megszerzett tapasztalatokkal, valamint az ajándékokkal minden gyermek gazdagodott, és a jövőben csatlakoznak majd a horgászok népes táborához.
Találkozunk jövőre!
Írta: Holler Imre
Fotók: Holler Imre, Bagó Evelin
