A mai modern kor rohanó világában gyermekeinket nagyon nehéz kimozdítani a számítógépek, videojátékok és okostelefonok elől, melyektől sajnos sokan függővé válnak. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy a Haldorádó segítségével azt a régi álmom váltom valóra, hogy néhány gyermeket megpróbálok a horgászat világába csábítani, és segítek számukra elsajátítani a szükséges kezdő lépéseket. Erre a 2016. évi homokmégyi falunap kiváló lehetőség volt, melynek során számos gyermek léphetett be a horgászok népes táborába.
A Haldorádó csapata mindig is kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a kezdőket és a gyermekhorgászokat támogassa, tovább segítse a fejlődésüket, illetve hogy gondoskodjanak az utánpótlásról. Országszerte különféle rendezvényeken próbálják a gyermekekkel megismertetni a horgászat kultúráját, a rutinosabbak számára pedig számos versenyt is szerveznek. Döme Gábor, a Haldorádó Team első embere több filmjében is rávilágít arra, hogy mennyire szereti a gyermekeket, és türelemmel, segítőkész munkával igyekszik megismertetni velük a horgászat alapjait, kultúráját. Kitörő örömmel fogadják munkáját a gyermekhorgászok és hatalmas lelkesedéssel töltik el az időt a vízparton, cseppet sem éreztetve azt, hogy ez egy kötelező program lenne számukra, amit nagyon hamar megunnának. Nagyon sokan elkövetik azt a hibát, hogy a vízpartra érve gyakorlatilag ráerőltetik gyermekeikre a horgászatot, mindezt olyan eszközökkel, felszerelésekkel, melyekről a gyermeknek fogalma sincs, hogy hogyan használja. Így persze sikerélménye sem lesz, amitől egy életre elmehet a kedve a horgászattól. A kezdő gyermekek vágya véleményem szerint az, hogy gyorsan és nagy sikert érjenek el. Ehhez természetesen olyan alapvető horgászeszközök kellenek, melyekkel gyorsan és könnyedén sajátíthatják el a legfontosabb teendőket, illetve minél hamarabb megfoghatják első halaikat, átélhetik első horgászélményeiket, ahol nem feltétlen a méret számít.
Régi álmom megvalósult, és a Haldorádó inspirálása, önzetlen segítsége lehetővé tette, hogy a gyermekek részére horgászkuckót szervezzek kicsiny falumban, ahol élek. Az előkészületeket már több héttel a rendezvény előtt megkezdtem. Folyamatosan szerveztem, mit lehet a néhány órás programba besűríteni, ami felkelti a gyermekek és a kezdő horgászok érdeklődését, amik révén mindenképpen hasznos tanácsokkal, élményekkel gazdagodva térhetnek haza. Természetesen az ajándékok sem maradhattak el, melyben a Haldorádó Team önzetlen segítségének is elévülhetetlen érdeme volt. Többnapos, gyakorlatilag folyamatos ébrenlét mellett sikerült végül egyedül mindent előkészítenem, és bár nagyon fáradtan, de annál nagyobb örömmel és izgatottan vártam az első jelentkezőket.
Meglehetősen nehéz dolgom volt, hiszen a rendezvény alatt számos más gyermekprogram is zajlott, így az első órákban nem volt könnyű a sátorba invitálni őket. Bálint, az első jelentkező azért nem sokkal a nyitás után megérkezett, és rövid bemutatkozás után, máris nekiláttunk a teendőknek. Elsőként az egyik legfontosabb, legalapvetőbb feladatot csináltuk meg, ez pedig a horogkötés. Emlékszem, nekem még nagyapám tanította meg egy darab cérnával és egy szál gyufával. Elsőre persze nehézségekbe ütköztem, ám az ebéd után gyakorolva rövidesen sikerrel jártam, és mire nagyapám felébredt, addigra a dobozban lévő összes gyufaszál fel volt kötve, nem kis meglepetésére… Mi azért maradtunk a modern eszközöknél, így egy viszonylag vastagabb horgászzsinórral, illetve egy nagyobb méretű horoggal kezdtük el a gyakorlást. A vastagabb zsinórt, illetve a nagyobb méretű horgot az indokolta, hogy az első lépéseket a jobb láthatóság érdekében ezekkel tegyük meg, és majd a kellő rutin után már egyre kisebb horgokkal, vékonyabb zsinórokkal is próbálkozhassunk.
Bálint keze először nagyon remegett, próbáltam nyugtatni és folyamatosan biztatni, hogy ez nem verseny, én is így kezdtem valamikor. Néhány perc után nagy örömömre már sikerrel vette az első akadályt, és egyedül felkötötte a horgot.
Természetesen ezzel nem ért véget a feladatsor, ezután egy spiccbotra való úszós szereléket készítettünk el, miközben újabb látogatóim érkeztek. Nem volt könnyű mindenkinek feladatot adni, mindenkire folyamatosan figyelni, hiszen egyedül voltam, és nem egy adott időpontra érkeztek a látogatók, mint mondjuk egy tanórára. Természetesen az új látogatóimmal is a horogkötést gyakoroltuk elsőként, miközben Bálinttal egy úszós készséget is szép lassan összeállítottunk. A nap folyamán először nagyon kevesen, majd később egyre többen látogattak el a sátorba, köztük már rutinosabb ifjú horgászok is. Különféle kérdésekkel, tanácsokkal fordultak hozzám, melyekre készséggel és türelemmel igyekeztem válaszolni, illetve igyekeztem újdonságokat bemutatni, például a modern pontyhorgászat eszközeit, különböző szerelékeket, csalizási technikákat, a legfontosabb kötéseket. A rendezvényen látogatását tette községünk polgármestere, Krisztina, akiről talán a helyiek közül sem sokan tudják, hogy már rutinos horgász. Családjával rendszeresen látogatják a vízpartot, amikor ideje engedi. Gyermekei is betértek hozzám egy-két jó tanácsra, illetve eltanulni néhány hasznos praktikát. Természetesen a szokásos teendőkkel, lépésről lépésre haladva sajátítottuk el együtt a legfontosabbakat, Dorottya nagyon lelkes volt és hihetetlen gyorsan tanult, így Bálinttal együtt hamar nekiláttunk egy újabb feladatnak, mégpedig egy csalitüskés végszerelék elkészítésének.
Ezután jött a „piszkos munka”, hozzáfogtunk az etetőanyagok keveréséhez, összeállításához, melyben továbbra is lelkes segítőim akadtak. Talán ez az egyik legkönnyebbnek tűnő feladat, ám egy jól működő és fogós etetőanyag összeállítása bizony komoly odafigyelést és precizitást igényel. A gyermekek később láthatták a különféle csalogatóanyagok víz alatti viselkedését a hibás, illetve a helyes összeállításnál egyaránt.
Annyira sikerült belemerülni a beszélgetésekbe, szerelékek készítésébe, hogy az ebédről kis híján lemaradtam. Végül azért maradt nekem is, de amikor éppen befejeztem, akkor jutott eszembe, hogy egy nagyon fontos kötelesség is hív. Sem fáradtság, sem kimerültség nem lehet elegendő indok arra, hogy a rászorulókon ne segítsek, így sprintelve igyekeztem a néhány száz méterre lévő helyi községházba a véradásra, ahová az utolsó pillanatban értem oda, szinte könyörögtem, hogy hadd adjak vért. Persze örömmel fogadták igyekezetemet, ugyanakkor aggodalommal is, mert látták rajtam a kimerültség jeleit. Mint rendszeres véradó, kötelességemnek éreztem, hogy ezt megtegyem, hiszen akár életet vagy életeket is megmenthetünk azzal, ami nekünk csupán egy apró szúrás.
Visszatérve a sátorba a rendezvény vége felé természetesen az ajándékokat is kiosztottam. Mindenkinek igyekeztem egy kis meglepetéssel kedveskedni, melyekkel a gyermek- és kezdő horgászoknak lehetősége nyílik majd elkezdeni horgászkarrierjüket vagy pótolni a hiányosságokat.
Egy nagyszerű és élményekben gazdag napot töltöttünk együtt, mely biztosan feledhetetlen és szép emléket hagyott mindazokban, akik ellátogattak a horgászkuckóba. Bízom benne, hogy e kezdeményezés hatására egyre többen kapnak majd kedvet hasonló rendezvények szervezéséhez, hiszen minden jóérzésű horgász érdeke, hogy gondoskodjunk az utánpótlásról, a sportszerű horgászat kultúrájának megőrzéséről. Ezúton is szeretném megköszönni a Haldorádó Team önzetlen segítségét és támogatását, mely nélkül ez a rendezvény nem jöhetett volna létre. Horgásszunk együtt! Mert horgászni jó!
Holler Imre (Imre0615)
