Hat nap eseményei 52 képben. Akár ezt az alcímet is adhattam legfrissebb írásomnak, amelynek eseményei augusztus 22 és 27 között játszódtak le. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy pontosan hogyan is zajlottak le a III. IHP Bojlisuli és Horgásztábor napjai, akkor a most következő írás keretében választ kaphattok a kérdésre…
Bonyodalmas múlt előzte meg az idei Bojlisulit, már ami az időpontot illeti. Sok lehetséges variáció versengett a végleges verzió elfogadásáig, volt szó arról is, hogy júniusban lesz, arról is, hogy júliusban, sőt arról is, hogy az idei évben teljesen kimarad az IHP eseménynaptárjából. Be kell látnunk, az utóbbi nagy kár lett volna, no de ne szaladjuk ennyire előre… Lássuk hát sorban, napról napra, mi minden is történt itt valójában.
A tábor első napján reggeli 7 órás időponttal eltervezett gyülekező előtt egymás után érkeztek a négykerekű járgányok az ország minden szegletéből, sőt voltak, akik külföldről is megtisztelték a rendezvényt jelenlétükkel. Így a harmadik felvonás keretében a Bojlisuli immár nemzetközi távlatokban is elismertté, illetve színvonalassá vált a jelentkezők és családtagjaik szemében egyaránt.
Visszatérve a gyülekezőre, mivel tudtuk, hogy a srácok mihamarabb el szerették volna kezdeni a horgászatot, nem is húztuk sokáig az időt a felesleges szóbeli tudnivalókkal. Persze tudom, ez nézőpont kérdése, szinte látszott az arcokon a nyitóbeszéd alatt, hogy „Tudunk mi mindent, csak menjünk már!” :)
Magát a nyitóbeszédet a sorsolás előzte meg, itt alakultak ki az egyes csapatnevek, és itt is dőlt el az is, hogy ki kivel fog együtt horgászni a 6 nap során, no meg persze az, hogy melyik helyen. E sorsolás eredményét az alábbi ábra szemlélteti:
A horgászat kezdetét a programlista szerint hivatalosan 11 órára írtuk ki, de mindenki előbb elkészült ennél, ezért - hogy ne raboljuk feleslegesen az időt - egy határozott jelet leadva tudtára adtuk a táborlakóknak, hogy ideje bevetni a készségeket!
Nem tettem még említést arról, hogy tulajdonképpen kik is segédkeztek a Bojlisuli alatt az oktató/felügyelő munkákban. Úgy indult az egész, hogy Feri - mint táborvezető - fennhatósága alá tartozott a felső három csapat, tehát a 7-es, a 6-os és az 5-ös helyen szerencsét próbálók. Nekem mint fősegédnek a 4-es és a 3-as csapat jutott, Szente Krisztián barátomnak pedig a 2-es és az 1-es csapat maradt. Őt csütörtök este Misó mester váltotta a segédkezésben, aki erőn felül bevállalta a 3-as helyen ülő csapat számára is a (plusz) segítséget. Amolyan különálló kategóriaként tudnám még besorolni Serit, aki a tábor alatt segítőként, illetve tanoncként is részt vett. :) Emellett folyamatos aktív horgászatával sok szép halat sikerült horogra csalnia. A csapatokhoz az egyszerű és gördülékeny horgászat érdekében rendeltünk segítőket, hogy a mérlegelési, szerelékkötési, ill. egyéb műveletek során minden fiatalnak legyen kellő támogatása, így nem kellett egyetlen embernek megszakadnia a folyamatos ténykedésben. Értelemszerűen így minden segítő az általa felügyelt csapatok között telepedett le. Persze ne higgye azt, senki, hogy az egyes csapatok nem kérhettek volna segítséget az ellenfelekhez beosztott segítőktől, csupán az egyszerűség kedvéért és a szükség esetén igényelt leggyorsabb segítségnyújtás érdekében alakítottuk ki ezt a rendszert.
Ezenfelül - az utolsó kivételével - minden napon volt előadás (az elsőn egy, a többi napon kettő is!), amelyet elosztottunk még a tábor előtt annak függvényében, hogy kinek melyik téma a leginkább testhezálló. Ezen előadások segítségével igyekeztünk a rendezvény színvonalát még magasabbra emelni. Emellett volt két vendégelőadónk is, akikről bővebben az aktuális napi program keretében lesz szó.
Tudom, nem ártana már valamit írni az első napi halfogásról sem…
Hát, minden kezdet nehéz, tartja a mondás. Ez nem történt másképp itt sem. Az első pontyhoz a helyi csapatnak (Izsák Team) volt szerencséje, de sajnos limiten aluli példányról volt szó. Ezt követően hosszú óráknak kellett eltelnie a következő eseményig. Aranyszabály: ha sok horgász ül a tó egy adott szakaszán, akkor legtöbbször a szélső helyen ülőnek kedvez leghamarabb a szerencse. Ennek tükrében a délutáni első komolyabb hal a táborvezető készségén jelentkezett, aki jobb szélen ült. Természetesen az „aki kapja, marja” szabály azonnal érvénybe lépett, így Feri hamar át is adta a felszerelést a hozzá legközelebb horgászó Tranker Balázsnak. Természetesen a kiírás tükrében ez a fogás „semlegesnek” minősült, de nyilván Balázs sem sértődött meg egy versenyen kívüli, közel 10 kg-os hal fárasztásának élményétől. :)
Ezzel gyakorlatilag le is zárult az első napi halfogás, mivel a következő egyed, s egyben a verseny első mérlegelhető hala nem sokkal hajnali 3 óra előtt érkezett. Viszont a hajnal meghozta a várva várt áttörést, mivel ekkor érkeztek az első nagyobb halak is.
A folytatásban a délután is sokkal „halszagúbbnak” bizonyult, mint az előző nap során és lassacskán úgy nézett ki, hogy be fog indulni a történet.
Természetesen nem megyek el szó nélkül az étkezés mellett sem, amelyet napi szinten 3 alkalommal is (reggeli, ebéd, vacsora) biztosított a résztvevők számára a vezetőség - értelemszerűen ez is a tábor gördülékeny lebonyolításának nélkülözhetetlen része volt, de a srácok, ahogy észrevettem, inkább amolyan „szükséges rossz”-ként kezelték. Erre leginkább abból jöttem rá, hogy kísérőként majdnem mindig utolsóként léptem ki egy-egy étkezés után a csárdából. :) (Bár az igazsághoz azt is hozzá kell tennem, hogy ehhez néhány alkalommal a notebookom „cibálása” is hozzájárult.) Hiába, no, a verseny az verseny… :)
Visszatérve a második nap eseményeire, azért volt ebédidő után is itt-ott akció…
Az előadások természetesen ezen a napon sem maradtak el, de ezúttal csak futtában szedem össze, hogy miről volt szó az aznapi „oktatásban”. Mindkettőt közösen tartottuk Ferivel, csupán az egyszerűség kedvéért két részletre bontottuk a mondandót. Ebből az egyik téma az „etetési technikák” címet viselte - itt a partról használatos készségekről Ferenc tartott beszámolót, míg a behúzás során, illetve partközelbe történő szerelékleengedés esetén használatos etetési tippekről jómagam adtam tájékoztatást. Ezek után nyilván nem nehéz kitalálni, hogy a második előadás témájánál („A dobálós és a behúzós módszer közti különbségek, ill. egyes praktikáik”) ki melyik témát adta elő. :)
Lassacskán közelgett a második éjszaka és ezzel együtt a vacsora ideje is. Ezt megelőzően átgondoltam a haditervet, hogy hogyan tovább, és mégis mit tehetnénk annak érdekében, hogy a srácokkal több halat fogassunk. A csónakos beetetésig (amelyet a bójasávon ejtettünk meg végig) stimmelt minden, viszont a halakat valamiért ez sem csalta be igazán az etetésekre. A tábor előtt nem sokkal itt végzett horgászatomon (melynek egy részét egy baráti társasággal töltöttem) azt tapasztaltam, hogy jóval több kapást tudtam elérni addig, amíg a cimborák nem értek a helyszínre, ill. nem kezdték meg a horgászatot. Mielőtt félreértenétek, nem őket okolom a későbbi haltalanságért. :) Csupán egy olyan helyzet adódott, amelyet az itteni halak egyszerűen nem szívlelnek. Nevezetesen az történt, hogy annyian „ütöttük” egyszerre a vizet magunk előtt, hogy az uszonyosok ezt egyszerűen nem tolerálták és odébbálltak. Az itt megrendezett versenyeken is gyakran megfigyelhető ez a jelenség, mivel nem sok nagytestű hal szokott az ilyen eseményeken előkerülni. Éppen Zsolti mesélte nekem a tábor alatt, hogy mikor Harsányban horgászott, ott akkor fogta legjobb ütemben a halakat, ha sűrűn hajtott végre parittyás ráetetést. Ergo az ottani halak „igénylik” a csobogást, mert tudják, hogy az kaját jelent. Ezzel szemben Izsákon homlokegyenest másképp működnek a dolgok: Ha sokat csobogsz, az összes hal (főleg a nagyja) fejvesztve menekül előled. Nem véletlen működik itt a legnagyobb sikerrel a bojlival történő horgászat esetén a dobócsöves etetés, már hosszú-hosszú idők óta. „Ahány ház, annyi szokás…”
E jelenség alapvetően meghatározta a megfelelő stratégia kidolgozását. A vacsora alatt kupaktanács jelleggel szavazást indítottam, amely előtt elmondtam a srácoknak, hogy miként tudnák elkerülni a felesleges csobogást és a halak elriasztását. Ennek megfelelően a fiatalok az alábbi két lehetőség közül választhattak:
napnyugtáig mindenki válassza ki a számára legszimpatikusabb horogálló (főzött) bojlit, csalizzon fel vele, majd a teljes sötétség beállta előtt vesse be a legjobbnak látszó helyre. Ezt követően csak akkor dobjon vele újat hajnalig, hogyha muszáj, vagyis halfogás esetén
vagy
mindenki folytassa a horgászatot úgy, ahogyan azt eddig tette, a szabad akarat és variálás határtalan lehetőségei tükrében.
Hangos egyetértéssel szinte mindenki az általam felvetett (előbbi) javaslatra voksolt. Ilyen egy jól összetartó társaság: ha a cél közös, a résztvevők bizalommal kezelnek egy megfelelően alátámasztott felvetést. Miután a siker egyik alapfeltétele a hit, nem volt kérdéses, hogy működnie kellett mindennek. És láss csodát… A 7-ből 4 csapatnak is sikerült a második éjszaka folyamán nagytestű halat fogni!
A harmadik nap önmagában is egy üde színfolt volt az egész rendezvény lebonyolítása során. Ugyanis ezen a napon érkezett meg a táborba az Amatőr Bojlisok Klubja képviseletében Hudomiet János (Hudo), illetve a CarpShop képviseletében Jagnesák Tibor (Tibi), akik egy vetélkedőt bonyolítottak le az előadásuk keretén belül. Az már persze csak hab volt a tortán, hogy a legtöbb helyes találatot beikszelő résztvevőknek díjazással is készültek! Ezúton is köszönjük nekik, hogy meglátogatták rendezvényünket, valamint hogy értékes tárgynyereményekkel tovább növelték az általuk szervezett program színvonalát!
Továbbá nagy érdeklődést és még nagyobb derültséget keltett Krisztián barátom délutáni előadása, aki már jóval korábban bejelentette, hogy hellyel-közzel mókásan szeretné megtartani a mondandóját. Ezt követően még délután folyamán összepakolt, majd elindult a hazafelé vezető úton, mivel szólította a kötelesség.
Amiről még nem ejtettem szót, viszont mindenképp érdemes róla beszélni egy keveset, az a szemlélet, amelyet már a megnyitótól kezdve igyekeztünk lassan, fokozatosan, de magabiztosan átadni a táborlakóknak. Szerencsére a kíméletes bánásmódról már nem kellett ódákat zengenünk, mivel ők már ebben a világban nőttek fel, és képesek voltak kulturáltan, sporthorgászokhoz méltóan bánni a kifogott halakkal. A szemlélet alatt inkább azt a rendszert értem, ami a módszer, illetve a bojlival történő pontyhorgászat őshazájából, Angliából származik. Ugyanis ott nem ismerik azokat a magyar horgászok által használt kifejezéseket, mint a „bojlis”, vagy mint a „bojlizás”, ők csak simán a „carpfishing” vagyis a „pontyhorgászat” szót használják. Ezért is kínálják pl. az angol webáruházak a nálunk „bojlis” jelzővel illetett botokat „Carp Rods” néven, vagyis ők pontyozó botokkal horgásznak. A hazai nagy többség szemlélete olyan tekintetben is eltér (sajnos!) az övékétől, hogy náluk még a teszthorgászok megbízói sem várják el, hogy egy kukoricával fogott halat valamelyik bojli neve alatt adjanak el. Ők mindig az adott helyzethez mérten próbálják a halfogást megoldani, ezért ők szemrebbenés nélkül csaliznak maggal, ha a siker érdekében ez bizonyul a legmegfelelőbb választásnak, és nem azon gondolkodnak előre, hogy majd mit hazudjanak helyette össze. És mivel én is ezt a szemléletet tartom egészségesnek, fontosnak tartottam, hogy erről a nyitóbeszéd során pár mondatot összegezzek.
Ennek a kis kitérőnek most csupán azért volt jelentősége, mert a tábor időtartamának kb. e szakára látszott eldőlni, hogy mi lesz a hét legfogósabb csalija. Ha hiszitek, ha nem - mindenki, aki ott volt, tanúsíthatja -, a májas kutyatáp adta a legtöbb halat! És miután ez kitudódott, nem is utasította el senki, hogy ezt kipróbálja, illetve megerősítse.
Közben beleszaladtunk már a harmadik éjszakába is… és bár ez az est nem sok halat tartogatott, azok kapitális egyedek voltak. A tábor legnagyobb hala, „Scooby” is ezen az éjjelen tette tiszteletét.
A negyedik nap - az előző kettőhöz képest - valamelyest „lazább” volt, emiatt több idő jutott például olyan plusz programokra, mint a strandolás az IHP medencéjében… és a hűsítő mártózás után ki tudott volna nemet mondani egy spontán csocsózásra?!
Persze a horgászat közben is aktívan folyt, hiszen azért vannak a csapattársak, hogy felügyeljék a felszerelést, amíg a másik elmegy csobbanni egyet. :) Míg a „kutyatápbajnok” csapat a 7-esen magabiztos horgászattal húzott el a többiek elől, addig a Carp Hunter csapat (ugyan akaratuktól függetlenül, de) átkeresztelkedett Pike Hunter-re… :))
Ezen a napon tartotta meg Feri nagysikerű előadását a bojlik összetevőinek jelentőségéről, amely szintén tartogatott érdekes információkat a figyelmesek számára.
A nap folyamán történt egy további érdekesség is. Az 1-es helyen ülő csapatot (Kondor Team) a tábor alatt szinte egészen idáig elkerülték a halak, viszont aznap nagyon eltaláltak valamit, mert több pontyot is sikerült fogniuk (sajnos volt közöttük limiten aluli is), ennek köszönhetően egy helyezéssel előrébb ugrottak a versenyben.
Kora este csatlakozott hozzánk Misó mester, aki rögvest felügyelete alá vonta az alsó három csapatot. Közben természetesen összeszedelőzködött és bevetette a készségeit is. Ezalatt lassan be is sötétedett, így elérkezett a negyedik éjszaka ideje is, amely szintén tartogatott meglepetéseket. Erről az alábbi képek is tanúskodhatnak:
Az utolsó előtti napon újabb vendégelőadóval gyarapodott a Bojlisuli egyébként is színes programlistája. Albert György látogatott meg minket, akivel még a nyár folyamán egyeztettünk, hogy tartani fog a tábor valamely napján egy előadást az etetőhajók használatáról. Ez már a felvetés pillanatában is elsöprően jól hangzott, mivel ilyen szerkezettel nem sok horgász rendelkezik, így a téma számos új információt hordoz(hat) az érdeklődők számára. A pár perces szóbeli tájékoztatást követően mindenkinek volt lehetősége kipróbálni a szerkezet működését, illetve irányítani azt.
A délután folyamán pedig Misó lépett porondra, hiszen ő is készült egy testhezálló produkcióval, melynek témája a markerozás volt. Az elméleti eligazítást a gyakorlatban is bemutatott akció követte, ezért a program végére már teljesen feltérképeződtek az „L” alakú tó mederviszontagságai, illetve mélységei. :)
A finisre mindenki nagyon szerette volna felpörgetni a halfogást, ami részben sikerült is, viszont ennek eredményeként (a csobogás miatt) a nagyobb halak az utolsó éjszakára ismét eltűntek a pálya középső szakaszáról. Ebből adódóan nem is volt túlságosan halszagú az utolsó éjszaka, viszont teljesen haltalan sem.
A hajnali időszak viszont ismét erősnek bizonyult. Ekkor a csapatokat már annyira elfogta a versenyláz, hogy már az utolsó előadás megtartásától is eltekintettünk. :) A verseny utolsó óráiból láthattok most néhány jelenetet:
VÉGE! E szó hangos kiáltása jelezte a résztvevők számára, hogy elérkezett az idő, hogy „letegyék a lantot”. Ezután egy alapos számítási, illetve összegzési művelet következett, melynek keretében eldőlt, hogy ki hányadik helyen végzett. Persze ezt akkor még nem árultuk el senkinek, ezzel is fokozva az izgalmakat az eredményhirdetés megkezdéséig.
Miután túl volt mindenki az utolsó ebéden, elérkezett a várva várt eredményhirdetés ideje is. A bevezetés keretében Jankovics István (a tógazda) megköszönte a szülők bizalmát, hogy elengedték gyermekeiket a rendezvényre, illetve megköszönte a tábor alatt segédkezők aktív részvételét. Ezt követően a táborvezető ismertette a verseny pontos végeredményét…
Reméljük, mindannyian nagyon jól éreztétek magatokat az itt eltöltött 6 nap során, és kellően sikerült feltöltődnötök ahhoz, hogy az előttetek álló akadályokkal (iskola) gond nélkül megbirkózzatok! Köszönünk még egyszer mindent mindenkinek, találkozunk legközelebb!
Sziasztok!
Írta: Jávorka Dániel (jdcm333)
Fotók: A táborban résztvevőktől
