Január első napjaiban mutattuk be a Haldorádó Fogási naplójának bejegyzései közül kiemelt 2010. évi legszebb „egyéb” halakat. Szavazataitokkal ti választottátok ki azt a horgászt és fogását, aki végül megkaphatta a „2010. év fogása - egyéb hal kategóriában” díjat. A válogatott fogásokat szavazásra bocsátó írásban ígéretet tettünk rá, hogy egy cikk keretében bemutatjuk magát a horgászt, kedvenc módszerét és horgászhelyét is. Nézzük hát, mit tudhatunk meg Jávorka Dánielről, aki megfogta a győzelmet jelentő 3,12 kg-os, nem hétköznapi méretű compót.
Mióta horgászol? Ki fertőzött meg a horgászat szeretetével?
Ez egy igen hosszú, történet, és - hogy őszinte legyek - komoly fejtörést okozott számomra, hogy fel tudjam idézni, mi is volt nálam az egész „őrület” előzménye. Ami mind a mai napig felfoghatatlan számomra, hogy a családomban előttem köszönő viszonyban sem állt senki horgászattal, így szinte „fekete bárányként”, egymagam, saját hibáimból tanulva vágtam bele az ismeretlen, de számomra új és változatos, meglepetéseket tartogató világba. De pontosan hogyan is és mikor?!...
A válasz valahol a 90-es évek végén keresendő. Általános iskolás koromban - mint ennyi idősen oly sokaknak - mániám volt, hogy legyen szó bármilyen tárgyról, kiadványról stb., fanatikus gyűjtőként igyekeztem belőle mindent megszerezni. Ez alól nem volt kivétel az akkoriban megjelenő „Színes Horgász Kalauz” névre hallgató, sorozatjellegű kiadvány sem. Sokáig gyűjtöttem, a benne lévő képek nagyon tetszettek, de eleinte valamiért lusta voltam elolvasni, így ekkor még maga a horgászat sem érdekelt istenigazából. Aztán felfüggesztettem a gyűjtését, és jó ideig csak ott hevert használatlanul az egyik polcomon. Aztán a későbbiekben, amikor a szép napsütéses időkben otthon csücsültem a digitális technológia „rabságában”, rájöttem, hogy ez a bezártság nem nekem való. Mindig is szerettem a friss levegőn tartózkodni, de a legtöbb nyári sport, szabadidős tevékenység valamiért egyszerűen nem fogott meg, így kétségbeejtően közel kerültem a napjainkban egyre nagyobb teret hódító, korosztályomban manapság igencsak gyakori elfoglaltságként megjelenő virtuális világhoz…
Ekkor szinte egy kulcsként villant fel a szemem előtt az előzőkben megnevezett sorozatos kiadvány, melybe ezúttal beleolvastam, és érdeklődést váltottak ki belőlem az ott leírt gondolatok. Elhatároztam, hogy ki fogom próbálni az ott olvasottakat és elkezdek horgászni! Az ezredforduló márciusában, születésnapom alkalmából kaptam meg ajándékba pályafutásom első, de akkoriban számomra nagy örömet jelentő horgászfelszerelését, melyet a lehető leghamarabb be is szerettem volna vetni valahol. Ennek helyszínéül Székesfehérváron egy kisméretű, de rendkívül mély bányató szolgált, ahol naphalakkal, illetve törpeharcsákkal sikerült az új felszerelésemet felavatni. Nagyon boldog voltam. Ahogy teltek-múltak az évek, egyre nagyobb érdeklődéssel vágtam bele a leendő kedvenc hobbimba. Engedélyt váltottam egy helyi egyesületi tórendszerre, ahol az első pontyom kifogását kivetően kezdtem beleesni egy menthetetlenül ragályos „függőségbe”…
Hol laksz? Mivel foglalkozol?
Hivatalosan Székesfehérváron, de családi okok miatt már nagyon régóta az említett település és Izsák között „ingázom”. Jelenleg a gödöllői Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának vadgazda mérnöki szakos hallgatója vagyok, mely esetemben egy olyan képzés, illetve „szükséges plusz”, melyet el kell végeznem ahhoz, hogy a továbbiakban halászati szakmérnöki, esetleg hidrobiológiai tanulmányaimat folytathassam. Mióta ideköltöztem (Gödöllőre), immár 3 település között csaknem heti rendszerességgel utazom át a „fél országot”, de sajnos ez ilyen, ezt kell szeretni…
Melyek a kedvenc horgászmódszereid?
Bármennyire is úszózással kezdtem egykor, az a technika valamiért nem igazán fogott meg. Egy-két alkalommal persze próbálkozom eme metódussal is a halakat becserkészni, több-kevesebb sikerrel, de - mint említettem - ez a technika nálam kiesett a nagy kedvencek közül. A hagyományos fenekezésnek rengeteg szép eredményt köszönhettem, s mint megszállott pontyhorgász, mondhatni ezen belül alapoztam meg számos, mind a mai napig is rendkívül jól használható praktikámat. Emellett hébe-hóba időnként vittem magammal egy feederbotot is, s bár ilyen felszereléssel is sikerült már termetes pontyot fognom, valamiért mégis a kifejezetten nagyhalas műfaj, a bojlis pontyhorgászat vált a legnagyobb kedvenccé, amit mind a mai napig totál fanatikus módon űzök.
Melyek a kedvenc horgászhelyeid?
Őszintén? MINDEN OLYAN HELY, AHOL HORGÁSZNI LEHET! Hiszen jogosítvány nélkül sajnos egyelőre nagyon behatároltak a lehetőségeim, így örülni tudok annak, ha kijutok valahova lógatni, legyen az a víz bármilyen típusú. De, hogy szűkítsem a kört, azok a vizek állnak legközelebb a szívemhez, melyek reális feltételeket, illetve lehetőségeket biztosítanak ahhoz, hogy kedvenc módszeremmel üldözőbe vehessem az ottani halakat, majd a tapasztalatokat leszűrve segíthetnek abban, hogy fejlődhessek, s a jelenlegi szintet mindig egyre magasabbra emelhessem. E vizek elsősorban a különböző tavak, víztározók, illetve a holtágak.
Az Izsáki-tó ilyen szempontból nálam egy külön kategóriát képvisel, ezen a vízen horgásztam a legtöbbet, de még a mai napig sem sikerült teljesen kiismernem. E víz kis mérete ellenére elképesztően szeszélyes, termetes lakói pedig rendkívül rafináltak. Ezt mi bizonyítaná jobban, mint szájuk épsége, melyből sok esetben ki lehet következtetni, hogy még nem vagy nagyon ritkán voltak kifogva. Ez nálam mindenképp jó pont egy víznél, nem lelkesedem különösebben azért a jelenségért, ha valahol azért jelentős a halvesztésem, mert szét van szaggatva az uszonyosok szája. Ilyen esettel Miszlán találkoztam, de véleményem szerint (legalábbis nagyon remélem!) az ottani „állapotok” nem a horgászok hibáiból erednek, hanem abból, hogy az ott élő halak ereje szokatlanul nagy a szájuk keménységéhez, illetve helyesbítenék, puhaságához képest. Így a hosszas (nem ritkán 15 percet is meghaladó) fárasztások után a halak száján sajnos okozhatnak a horgok csúnyább sebeket is.
Milyen nagy fogásokkal dicsekedhetsz?
Az abszolút rekordomat jelenleg egy tőponttyal tartom, melynek súlya kereken 16 kg volt. Ha tovább „boncoljuk” a pontyot az egyes változataira, akkor tükörből 13,3 kg, nyurgából (amelyről tényleg, szemrebbenés nélkül ki merem jelenteni, hogy nyurga volt) 9,8 kg, spanyolpikkelyesből 4,5 kg-os, fajtán belül koiból pedig 5,5 kg-os volt a legnagyobb fogásom.
A további halfajokat tekintve amurból 11,78 kg, csukából 7,85 kg, ezüstkárászból 1,35 kg, illetve compóból a már ismert 3,12 kg-os példány jelenti egyéni rekordomat. További halfajaink többségéből is szerencsére egy-két (némelyikből több) példánnyal összefutottam már, de kiemelkedő méretűt közülük még nem sikerült fognom.
Melyek voltak azok a mérföldkövek pályafutásod során, amelyek nagy előrelépést jelentettek számodra?
A 2006-os évben kezdtem el komolyabban is érdeklődni a pontyhorgászat iránt, s bár a felszerelésem nagy része már lehetővé tette volna, hogy - a ma „divatos” értelemben véve - „bojlizzak”, ekkor még kitartottam az egyszerűbb csalik (pl. különböző magvak) mellett. De az akkori felszerelésem már reális lehetőségeket nyújtott ahhoz, hogy megfelelően kihasználva a nagy halak ellen (is) bevethessem, így az első áttörést és egyben a végleges, visszafordíthatatlan folyamatot :), pályafutásom első 10 kg feletti pontya jelentette, melyet a bekezdés elején említett év júniusában sikerült matracra fektetnem.
Ekkor aztán végérvényesen elkapott a „gépszíj”, az élmény annyira meghatározó volt számomra, hogy eldöntöttem: a korábbiaktól eltérően, illetve a lehetőségekhez képest igyekszem ráállni a vizek nagyobb testű lakóira.
Párhuzamosan futottak ezzel az eseménysorok Izsákon, ahol személyes ismeretségem, illetve a tulajdonos által kijelentett megbízhatóságom jóvoltából már jóval a nyitás előtt is lehetőséget kaptam arra, hogy amikor csak időm engedi, horgászhassak náluk. Ezzel tulajdonképpen el is érkeztünk egy fontosabb állomáshoz, hiszen „golyóbis hivatásom” gyökerei valahol ezen a ponton erednek. Tudniillik, az akkori nyugalom, illetve a csaknem zéró értékű horgászati nyomás eredményeképpen a tó lakói nagyon sikeresen le tudtak ívni, így az apróhalak mennyisége rendkívül nagy volt. Mivel kukoricával rendszeresen csak az apró példányokat sikerült horogra csalnom, új megoldáson kezdtem el agyalni. Legyúrtam saját kezűleg az első „bojli(jai)mat” (melyről utólagosan elmondanám, hogy a nokedlihez több köze lett volna :)) kimondottan szelektálási célból. A horgászatot megelőző napon beetettem velük, különböző magvakkal keverve, majd másnap ráültem az etetésre. Leírhatatlan volt az az érzés, mikor először volt kapásom „bojlira”! A mai napig tisztán emlékszem, hogy az első ilyen (csupán 12 órás) próbálkozásomon számos ottani, számomra egészen addig a pillanatig elérhetetlennek látszó „súlycsoportba” tartozó pontyot sikerült horogra csalnom. A pontot az „i”-re a nap késő délutánján kifogott 9,5 kg-os tőpontya tette fel. Ettől a pillanattól kezdve számít a „bojlis” pontyhorgászat mind a mai napig a számomra legkedvesebb módszernek.
Aztán újabb mérföldkőként jellemezhető maga a Haldorádó - mint az oldal gyakori látogatója, idővel rászántam magam a regisztrációra, mivel a Horgászportált azelőtt éveken át csupán „külső szemlélődőként” olvasgattam. Turkáltam a számomra érdekes írások között, illetve gyakran tapasztalatot cseréltünk a fórumos cimborákkal, hol az oldalon keresztül, hol a vizek partján, így egyre inkább kezdett kialakulni számomra egy kép az egészről, amit a sok begyűjtött információ, illetve a saját tapasztalatok alapján évről évre módosítgattam, fejlesztgettem. De akárhogy is nézem, mindennemű elfogultságtól eltekintve, a legtöbbet a Haldorádó Horgászportálnak köszönhetem! Ugyanis itt indultam el először egy olyan úton, melyről sokaknak még elméleti elképzelése sincs - itt tapasztaltam meg, hogy olykor mekkora nehézségekbe ütközik egy-egy olyan komoly munka kiváló minőségben történő „legyártása”, mint amilyen az oldal színvonalát biztosító cikkek megírásához szükségeltetik.
De nem akarok túlságosan elkanyarodni a témától, inkább folytatnám a számomra emlékezetes, következő állomással. Mindig is érdekelt a teszthorgászat - szerettem volna tudni, miről is szól, bár volt fogalmam arról, hogy e „műsorszám” az esetek 99%-ában nem az „önként és dalolva” jelentkező egyének „kívánságműsoráról” szól, ezért eleinte nem is fűztem nagy reményeket hozzá. De 2009-ben minden várakozásomat felülmúlta az a telefonhívás, melynek keretében a Master Carp Baits cégalapítója, Szeglet Zoltán - hozzátenném, az utalásából akkor még csak nem is sejtettem, de - tesztelési lehetőséggel keresett fel. A „turpisságra” csak a hívást követő napon jöttem rá, amikor a telefonon említett „pár apróság” helyett vödörszámra pakolta ki elém a nevéhez fűződő termékeket. Miután a kapzsiságot sosem tartottam a személyemhez passzoló tulajdonságnak, eleinte nem akartam ennyi mindent elfogadni. „Dani, használd egészséggel, és majd telefonon értekezünk, hol és mit sikerült alkotnod a használatukkal!” Ennyi volt a válasz. Mint számomra elsőként lehetőséget biztosító személynek, Szeginek azóta is köszönettel tartozom!
Ami további öröm volt számomra, hogy - miután etető pelletekről volt szó - az addigi kedvenc bojlijaimról nem kellett a tesztelendő termék miatt lemondanom, ezért csaliként továbbra is kitartottam egy másik, általam szintén nagyra becsült gyártó, nevezetesen a Miśel Zadravec Carp Baits termékei mellett. Ez nem csupán a véletlen műve, hiszen azon túl, hogy termékeik elképesztően fogósak, egy olyan személy vette át a cég termékeinek hazai forgalmazását, akinek puszta barátságunk miatt is szívesen segítettem a bojlik több horgászvízen történő „felavatásában”. Ő pedig nem más, mint az Izsáki-tó egyik tulajdonosa, Jankovics Zoltán. A későbbiekben mint termékeik rendszeres felhasználója végérvényesen tagja lettem a „Team”-nek, így a 2010-es évet már teljes mértékben a Zadravec Baits színeiben horgásztam végig, és nyugodtan ki merem jelenteni, hogy nem egy szokványos szezont zártam! Köszönet érte Zolinak és a cég alapítójának, Miśel Zadravecnek! (A tisztelt olvasók félrevezetésének elkerülése érdekében megemlítem, hogy a „váltás” nem egy konfliktusból eredő esemény volt, ennek megfelelően az elsőként említett gyártó egyes termékeit a mai napig használom.)
További megtiszteltetés volt számomra a tavalyi évben, hogy cikkírói készségem további fejlesztésére kaptam lehetőséget egy olyan nyomtatott sajtó alapítójának köszönhetően, akivel az általuk szervezett horgászversenyen kötöttünk barátságot. Ő pedig nem más, mint a Körös Horgász Magazin lapalapítója, Tószögi György.
A halfajokon belüli tavalyi rekorddöntéseimet itt nem részletezem, azokat az oldalon korábban megjelent cikkeimben már összegeztem. Ezt átugorva elérkeztünk a jelenhez. Nem tudom, hogy az eddig elérteket tudnám-e még fokozni, ezt nyilván nem is én döntöm el, hanem a sors, mégpedig azzal, hogy mennyire tart rátermettnek ahhoz, hogy egy-egy kitűzött célomat megvalósíthassam, elérhessem. Azt viszont így, előzetesben is megígérhetem mindenkinek, hogy továbbra is igyekszem a nívót egyre magasabb szintre emelni, legyen szó akár a horgászatról, akár a cikkírásról!
Végezetül szeretném elmondani, hogy azzal, hogy ezt az egyetlen kérdést ilyen részletesen kifejtettem, nem magam „sztárolása” volt a cél, hanem az, hogy valamennyire segítséget nyújthassak a tisztelt sporttársaimnak abban, hogy hasonló jellegű célkitűzéseiket elérhessék.
Próbálkoztál versenyzéssel? Milyen versenyeredményekkel dicsekedhetsz?
Megmondom őszintén, nem tartom magam kifejezetten versenyhorgász szellemiségűnek, sőt maga a versenyzés sem igazán az én világom. Ettől függetlenül természetesen részt szoktam venni versenyeken, melyek alkalmával előnyben részesítem a baráti jellegű rendezvényeket. Nem tartom hozzám illőnek a vérre menő hajtást/küzdelmet, és a versengést is csak akkor kezdem el komolyan venni, mikor úgy érzem, hogy van esélyem a dobogóra feljutni. Legemlékezetesebb versenyeredményeim között két harmadik helyezés szerepel, a korábbit a riport elején szereplő egyesületi tavon sikerült egyéniben elérnem, a másik pedig a tavalyi évben történt, nevezetesen a Flúgos Futam Amatőr Bojlis Kupán, ahol csapattársammal sikerült a bronzérmes helyezést megszereznünk.
Meglepődtél, amikor a 2010. évi jelöltek között láttad magad?
Természetesen! Számomra már az is óriási meglepetés volt, hogy bekerültem abba az erős mezőnybe, az pedig hogy a kifogott compómra érkezett a legtöbb szavazat, számomra várakozáson felüli volt.
Büszke vagy rá, hogy a legtöbb szavazatot kapva nyerted e megtisztelő címet?
Itt az egyetlen szereplő, aki büszke lehet magára, az a compóm, hogy a hazai körülmények között képes volt ekkora méretűre megnőni. Ami engem illet, arra a kulcsszó a kérdés második felében szerepel, tehát számomra inkább megtiszteltetés volt, hogy - mint a nem hétköznapi halat megfogónak - nekem sikerült a legtöbb szavazatot begyűjtenem. És természetesen köszönet mindenkinek, aki voksával elősegítette, hogy gondolataimat ezúttal ilyen formában is megoszthassam!
Esetleg vannak-e még a tarsolyodban a nem hétköznapi fogásról egyéb felvételek, információk, amelyeket megosztanál velünk?
Sajnos a gyönyörű halról egyetlen használható fotó készült, mivel egymagam, önkioldós megoldással tudtam elkészíteni a képet. Negyedik próbálkozásra sikerült azt a képet elkészíteni, melyen egyikünk sem lógott ki a fotóról, és amelyet már a korábbiakban láthattatok. Mivel számomra mindig a kifogott halak teljes épségben történő visszaengedése az elsődleges szempont, a megfelelőnek vélt kép elkészítését követően nem „gyötörtem” tovább és visszaengedtem éltető elemébe. Ezenkívül számos további gyönyörű compófogást sikerült átélnem a Miszlai-tavon, melyeket most képekben szintén megosztanék a tisztelt olvasókkal:
Mit jelent számodra a horgászat?
Ha pontosan szeretném definiálni, akkor azoknak az ősi vadászösztönöknek egy korszerű, technikai alternatívával történő kielégítése, mely szemlélettől függően zsákmányszerzés vagy a legyőzött ellenfél tisztelete miatti szabadon eresztés formájában valósulhat meg. Személy szerint én az utóbbi kategóriába sorolom magam. Ezen túl a horgászat számomra a kikapcsolódás fogalma, melynek során el tudom felejteni a zűrös hétköznapok gondjait, és aminek segítségével energiát tudok gyűjteni a fizikailag/szellemileg leterhelő időszakok átvészeléséhez.
Ha rajtad múlna, mit tennél azért, hogy az új, felnövekvő horgásznemzedék is olyan mentalitású legyen, mint te?
Folytatnám azt, amit itt a korábbiakban elkezdtem. Ugyanis manapság a Világháló segítségével lehet a célközösséggel a leghatásosabban megismertetni azt a szemléletet, melynek elsajátításával a saját öregkori, illetve leszármazottaik gyermekkori meghatározó élményeiket alapozhatják meg.
Mit „üzensz” a horgászoknak?
Ha valaki bármit is el szeretne érni az életben, nagyon fontos, hogy higgyen abban, amit elképzelt, amit szeretne megvalósítani. Ez elengedhetetlen alapja annak, hogy bármiben is eredményes lehessen az ember. Üzenem azoknak, akik nem tudnak mértéket tartani a hazahordott halak mennyiségében, hogy tevékenységükkel nem a másikkal tolnak ki, aki - véleményük szerint - „úgyis elviszi, ha én visszaengedem”, hanem saját magukkal! Ha ezek az illetők több élményt szeretnének elérni a jövőben, felejtsék el a „struccpolitikát”, és ne a másikban keressék a hibát (aki lehet, hogy éppen visszaengedné a kifogott halat), hanem saját magukban! Most még nem késő változtatni a szemléleten, és aki önzetlennek tartja magát, gondoljon a gyermekeire, unokáira egy-egy hal sorsának eldöntése alkalmával, hiszen helytelen cselekedetével hosszú távon velük fog kiszúrni!
Végezetül szeretnék minden sporttársamnak szép élményeket és eredményes horgászatokat kívánni a továbbiakban is!
Haldorádó Team - Jávorka Dániel
