Január első napjaiban mutattuk be a Haldorádó Fogási naplójának bejegyzései közül kiemelt 2011. évi legszebb nemes halakat. Szavazataitokkal ti választottátok ki azt a horgászt és fogását, aki végül megkaphatta a „2011. év fogása - nemes hal kategóriában” díjat. A válogatott fogásokat szavazásra bocsátó írásban ígéretet tettünk rá, hogy egy cikk keretében bemutatjuk magát a horgászt, kedvenc módszerét és horgászhelyét is. Nézzük hát, mit tudhatunk meg Horváth Andrásról, aki megfogta a győzelmet jelentő 23,2 kg-os amurt!
Mióta horgászol? Ki fertőzött meg a horgászat szeretetével?
Első emlékeim a horgászatról a 70-es évek elejéhez köthetők. A kertünk végénél volt egy tó - sajnos azóta kiszáradt -, mára csak egy óriási nádas maradt belőle. Itt próbálkoztam először a horgászattal. Első botom természetesen egy nádszál volt, rajta 2 m „Silon” zsinór, egy édesapám segítségével alkotott libatoll + borosüveg-dugó összeállítású úszó, valamint egy horog alakúra meghajlított gombostű. Ezzel próbáltam halat fogni több-kevesebb sikerrel. A csali paprikás kenyér és természetesen giliszta volt. Ezzel a szereléssel sikerült megfogni az első keszegeket, kárászokat, compókat. Mindenesetre elmondhatom magamról, mint bölcs jövőbelátó, hogy én már akkor szakáll nélküli horoggal pecáztam…
Horgászat szempontjából is szerencsés helyre születtem. Rengeteg csatorna, a magas talajvíz következtében nagyon sok öntözésre mesterségesen kialakított gödör, a Duna közelsége miatt sok holtág és a gátépítés maradványaként rengeteg ún. „kubikgödör” kínálta a sikeres horgászat lehetőségeit. Amikor a Duna visszahúzódott egy-egy többnapos áradás után, a „kubikgödrökben” rengeteg hal maradt - volt, hogy kézzel fogtuk a csukákat, kárászokat az egyre kisebb vízben. Mivel az akkori időben még nem volt számítógép, Internet, mobiltelefon, maradt számomra a horgászat és a foci, mint a legtöbb fiatalnak a 70-es években. Ez a két dolog azóta is végigkíséri az életemet, és ezt egy percig sem bánom…
1977-ben kaptam meg az ifjúsági engedélyemet, előtte két évig gyermekjeggyel horgászhattam, természetesen felnőtt felügyelete mellett. Most is szeretettel gondolok vissza egyik közeli rokonomra, Strómajer Józsefre, akivel először horgászhattam az RSD-n. T5-ös Pannónia motorkerékpárjának oldalkocsijában a botok mellett én is ott kuporogtam, és mivel szomszédok voltunk, hetente többször is meglátogattuk kedvenc vizünket.
Akkor és azon élmények hatására csapott meg az RSD „szele”. Azóta amikor csak szabadidőm engedi, a parton vagyok. Mivel a nővéremék a parton laknak, az amurhorgászatot állandó etetett helyen űzhetem immár negyedik éve. Ezúton is köszönöm nekik a lehetőséget.
Hol laksz? Mivel foglalkozol?
A Csepel-sziget végében, egy zsákfaluban (Rió de) Makádon lakom születésem óta, csak középiskolai tanulmányaim idején laktam Budapesten négy évig mint kollégista. A faluból az út szemléletesen a tassi zsiliphez vezet. Az odavezető út mentén található a makádi ezüstpart, amelyet 1978-ban alakítottak ki oly módon, hogy a parton lévő szürke kövekre egy kotrógép segítségével kb. 30 méter szélesen sódert terítettek kialakítva egy ideális horgászhelyet, nem is beszélve egy új meder létrejöttéről.
Nekem még megadatott, hogy a szürke kövekről horgászhattam és láthattam a nád és a kövek között kergetőző óriási pontyokat májusban, ívásuk idején. Ideális horgászhelyeket találhatunk még a parkerdőnél is, noha az elbontott, már életveszélyes stégeket nem építették újra, valamint nagyon népszerű az ismerősök között a csak „gázként” emlegetett rész. Nevét a Duna alatt áthúzódó gázvezetékekről kapta. Itt húzódnak a fenéken a régi vezetékek árkai, amelyek radarral a mai napig megtalálhatók. Ha egy kicsit „vadabb” vízre vágyom, akkor az öreg Dunát választhatom, ahol öt kiépített kőgátat nyújt ideális helyet pergetni, vagy áradás után meglátogatom a „Rókást”.
1994-óta hivatásos tűzoltó vagyok, a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság Hírközpontjában dolgozom mint ügyeletvezető. Munkaköri feladataimhoz tartozik, hogy a hozzánk érkező segélyhívásokat fogadjuk, és ha tűzoltói segítségre van szüksége a telefonálónak - legyen az tűzeset, vagy műszaki mentés -, haladéktalanul intézkedjünk a beavatkozás minél előbbi megkezdéséről. Ennek értelmében a helyszínhez legközelebbi tűzoltóságon - az eset jellegétől függően - „leriasztjuk” a kiválasztott beavatkozó egységeket egy számítógépes rendszer segítségével. Elmondhatom, hogy nagyon sok tűzoltó kolléga szeret horgászni, ezt bizonyítja, hogy évente több tűzoltó horgászversenyt is meghirdetnek ország különböző részein.
Melyek a kedvenc horgászmódszereid?
Bármilyen meglepő, nincs kedvenc horgászmódszerem. Az igaz, hogy legeredményesebben az amurhorgászatot űzöm, de tavasszal és ősszel az etetőkosaras „finomabb” horgászatot is nagyon kedvelem. Az is igaz, hogy nincs feederbotom - ez a tény ezen az oldalon picit eretnekségnek tűnik -, ezért egy Fox 2,5 Lbs Warrior ES bottal horgászom a „finomabb” időkben. Én azt szeretem, akkor dobog a torkomban a szívem, amikor a kapásjelzőm - amit a bot vége és a víz közé helyezek - emelkedik-süllyed vagy a vízbe zuhan, ahogy a zsinór megfeszül.
Nem tartom kizártnak, hogy a jövőben a feederes módszerrel is próbálkozzam. Gyakran horgászom a csónakomból is bolognai bottal. Ennek használatára az évek óta itt horgászó gönyűi horgászkollégák „beszéltek rá”. Persze ezzel nem volt nehéz dolguk, és tényleg óriási élmény egy nyolcméteres bottal hat méter mélységből vékony zsinórral egy méretes pontyot merítőbe kormányozni.
Úgy gondolom, itt az RSD-n a pillanatnyi halfogási lehetőségek határozzák meg azt a horgászmódszert, amivel eredményes lehetek. Épp ezért ebben a témában én abszolút befolyásolható vagyok - az a lényeg, hogy görbüljön…
Melyek a kedvenc horgászhelyeid?
Kedvenc horgászhelyem természetesen az RSD, itt lakom, „kéznél” van és szerencsére elég sokszínű, hogy ne legyen unalmas. Mivel itt nőttem fel, ismerem azokat az időszakokat, amikor eredményesen lehet egy-egy halfajra horgászni.
Maga a vízterület is óriási, szélessége itt kb. 250 méter, mélysége átlagosan 5 méter, de a parkerdőnél vannak 7 méteres részek is. A víz mozgása függ a tassi zsilip állapotától, de ha nyitva is van a zsilip, a víz sebessége akkor is maximum 3 méter/ perc. Természetesen már elég sok helyen megfordultam mint horgász, így volt szerencsén pecázni a Balatonon, a Tiszán, a Hetesi-víztározón, de fogtam már süllőt és pontyot a Pó folyón is.
Milyen nagy fogásokkal dicsekedhetsz?
Első nagy fogásom még 29 évvel ezelőtt történt, ami rendkívül érdekes volt, és már az is amurhoz köthető. Egy meleg júliusi reggelen fogtam a halat úgy, hogy valószínűleg az éjszaka valakinek elvitte a felszerelését botostól, és szerencsétlen az alá a stég alá menekült, ahol én reggel elkezdtem horgászni. Úszós keszegezés közben a horgom beleakadt a stég alól kivezető kb. 40-es zsinórba, amelynek az egyik végén volt a hal, a másik végén pedig feltehetően a pecabot. Pácban is voltam, amikor megláttam a horgomba akadt zsinórt és pár pillanat múlva a vízben tőlem jobbra a méltóságteljesen mozgó, hullafáradtnak tűnő halat. A zsinórt megfogva próbáltam a halat közelebb húzni, de az maradék erejét összeszedve utoljára még kitört, majd kb. három méterre tőlem felfeküdt a víz tetejére, mint egy fadarab. A zsinór természetesen elvágta a kezemet, de ez akkor nem számított. A keszegező merítőm az amur fejére mint valami sapka volt csak elég, így a hallal a hónom alatt megpróbáltam a stégről kimenni, amit nehezített a kijáró kb. 40 cm-es keskenysége és a hiányos deszkaborítás… mindez a parttól kb. 4 méterre. Ráadásul a zsinór sem akart engedni, amit nemes egyszerűséggel elharaptam, így valahogy kiértem a hallal a partra és ott feküdt előttem egy 15 kilós, 93 cm hosszú, gyönyörű amur. Már csak a hazamenetel volt problémás, mivel a segédmotoros kerékpáromat - Simson - hazáig tolni kellett az ülésen fekvő óriási hallal. Természetesen nem a legrövidebb úton mentem haza, ügyeltem arra, hogy mindenki lássa a faluban, hogy mekkora halat fogtam. Mindez 1983-ban történt, és még fénykép is van róla…
Legnagyobb amuromat 2009. 07. 29-én fogtam: 27,7 kg.-os volt. A tavalyi legnagyobb szeptember 20-án egy 27,5 kg-os példány volt, kukoricával sikerült horogra csábítanom. Ezekről a fogásokról nem írok, mert a Fogási naplóban megtalálhatók. Meggyőződésem, hogy az RSD-n van 40 kg feletti példány is, csak találkozna már valaki vele… Talán nem alaptalanul mondom ezt, hiszen 1993-ban Széles úr 40,6 kg-os amurt fogott, azóta pedig eltelt néhány év.
Meglepődtél, amikor a 2011. évi jelöltek között láttad magad?
Természetesen meglepődtem és óriási megtiszteltetésnek éreztem, hogy 2011-ben is a jelöltek között találtam magam. Már a 2010-es második helynek is nagyon örültem és minden várakozásomat felülmúlta az, hogy ez a szavazás ennyi embert megmozgatott pro és kontra.
Úgy gondolom, szükség van a vélemények ütköztetésére kulturált kereteken belül, és úgy látom, ez a Haldorádó oldalán biztosított. Természetesen ehhez kellenek megfelelően tájékozott és kellő intelligenciával rendelkező fórumozók is.
Büszke vagy rá, hogy a legtöbb szavazatot kapva nyerted e megtisztelő címet?
Igen, büszke vagyok az eredményre és itt szeretném megköszönni a rám szavazóknak a voksokat, hiszen csak így lehettem a 2011. év legszebb fogásának kiválasztásra hirdetett versengés győztese a nemes hal kategóriában. Vasárnap reggel az időjárás engem is válaszút elé állított, hiszen nálunk még javában esett a hó amikor már indulni kellett volna Kiskunhalasra. Végül barátommal az expedíció megkezdése mellett döntöttünk, meleg teával és különböző túlélő felszerelésekkel nekivágtunk az útnak.
Szerencsésen megjártuk a 240 kilométernyi utat és új élményekkel gazdagodva érkeztünk haza. Még egyszer köszönöm a szavazatokat és remélem, idén is jelentkezhetem egy-egy nagyobb példány kifogásának és visszaengedésének krónikájával a Fogási naplóban.
Esetleg vannak-e még a tarsolyodban a nem hétköznapi fogásról egyéb felvételek, információk, amelyeket megosztanál velünk?
Talán meglepő, de amurozás közben sikerült fognom egy 12 kilós harcsát is - „természetesen” kukoricával. Mindketten nagyon meglepődtünk, amikor egymás szemébe néztünk… Valamint megosztanám idei első halam - egy 1,8 kg-os süllő - fényképét, amit pergetés közben fogtam az egyik makádi kőgátnál és egy-két eddig még nem publikált amuros képet, tekintettel a téli zord napokra.
Mit jelent számodra a horgászat?
A horgászat számomra életformává vált. Definíciója talán úgy hangzik: pihenés, feltöltődés, kikapcsolódás, felüdülés, a természet szeretete… Tavaly 63 alkalommal horgásztam csak amurra, ez azt jelenti, hogy ennyi éjszakát töltöttem a Duna-parton, és minden nap úgy indultam, hogy éreztem azt a megmagyarázhatatlan bizsergést, ami a horgászoknál jelentkezik, amikor a pecázásra terelődik a szó… ugye ezt nem kell tovább magyarázni, tudjuk, miről van szó…
Pedig volt olyan periódus, amikor 13 alkalommal nem volt még kapásom se, aztán június 10-én nem aludtam, mert a halak nem engedtek… úgy érezték, most nem alhatok, ha ennyi ideig nem jelentkeztek, most bepótolják. Na, ez a szép a horgászatban…
Ha rajtad múlna, mit tennél azért, hogy az új, felnövekvő horgásznemzedék is olyan mentalitású legyen, mint te?
Azt gondolom, hogy példamutatással és meggyőző, logikus gondolatokkal kell elmondani nekik, mennyire fontos az, hogy a jövőre is gondoljanak. Ha csak egy keszeget is visszaengednek, azzal több ezer vagy százezer új ivadék életlehetőségét teremtik meg. Örömmel tölt el, hogy az itt megforduló vendéghorgászok gyermekei között sok olyannal találkozom, akik rendkívül tájékozottak, akik mentalitása és hozzáállása is a fent leírtakkal megegyező. Már két éve minden nyáron találkozom Ádámmal és öccsével, akik itt nyaralnak két hétig a szomszédban. Bámulatos, hogy fiatal kora ellenére milyen profi módon fogja meg a halakat, engedi vissza és mennyire segítőkész, ha bármilyen pecával kapcsolatos dologról van szó. Remélem, idén is találkozom velük…
Mit „üzensz” a horgászoknak?
A horgászoknak azt üzenem, hogy mint sok mindent az életben, ezt sem szabad feladni. Horgászosan: ha ma nem volt kapásom, majd akkor holnap vagy holnapután biztosan lesz. Holnap újra megpróbálom, kicsit másképp.
Talán csak ezen a pici, apró dolgon múlik - egy másik csalival, egy másik ízzel, kicsit meglebegtetve… A horgászatban ne mondd, hogy soha, és azt se, hogy mindörökké.
