Ez az írás egy reklám. Nem úgy, ahogy megszoktátok, de lényegében mégiscsak az. Nincs a végén (X), hisz senki nem fizetett érte, mégis vásárlásra buzdít. Nem baj, kell ilyen is… Nem tudom, megvan-e nektek az a jelenet, amikor az egységnyi vásárló áll a szupermarket zöldség-gyümölcs osztályán, kezében két csomag paradicsommal. Az egyiken az áll, hogy származási hely: Magyarország, a másikon pedig egy másik európai ország neve szerepel. A vásárlók egy része észre sem veszi ezen apró, mégis fontos különbséget. Mások mérlegelnek. Melyik olcsóbb, melyik szebb, érettebb, illatosabb? Melyik tetszik, melyik kevésbé? És megint mások számára nagyon satnyának kell lennie a hazai árunak ahhoz, hogy ne azt tegyék a kosárba. Hogy miért beszélek én most erről? Mutatom!
Nemrég érkeztem haza az egyik, ha nem a legnagyobb hazai horgászcikk kiállításról. Egy délelőttöt sétáltam végig kedvenc hobbim eszközei, relikviái között. Ahogy Csabi barátom horgászcuccaim számosságát látva némi éllel megjegyezte anno, én amolyan halászó-vadászó, de leginkább gyűjtögető fajta vagyok. Kétségtelen, ha holnap valamilyen gonosz varázslat folytán bezárna az összes horgászbolt, a következő 40-50 évet meg tudnám oldani a meglévő cuccaimmal. Nos, így fordulhatott az elő, hogy mindenféle feszültség, vásárlási kényszer nélkül jártam végig a kiállítást. Na, jó… néhány apróságot azért vettem, de nem ez a lényeg. Azt figyeltem, vajon a hazai gyártók, a hazai termékek feltűnnek-e, láthatóak-e a bemutatott áruk között.
Magyarország nem horgászati nagyhatalom, sem a horgászok, sem az itt horgásztermékeket előállító vállalkozások számát tekintve. A leginkább kézenfekvő és jellemző termékek, melyek itthon készülnek, azok az etetőanyagok, csaliféleségek. És valóban, jártamban-keltemben magyar gyártók termékei köszönnek vissza a polcokról:
Amit még tudunk szinte mindannyian - mint horgászok -, hogy Magyarország úszóban is komoly tényező. Ez amolyan történelmi ténynek tűnik, hisz már jóval a rendszerváltás előtt is készítettek hazánkban a kor színvonalán jó minőségű úszókat az egykori Horgászcikk Készítő Vállalatnál. Aztán ez a fontos instrumentum kicsit mindig megmaradt magyarnak, hisz a Cralusso, a Dínó vagy az Exner neve szerte Európában egyet jelent a minőségi úszókkal. Králik Károly egyedi folyóvízi úszóiról szinte minden meghatározó versenyző szuperlatívuszokban beszél. Ha igazi testes wagglerről van szó, ami jól dobható, érzékeny, Lőrincz Dénes úszói ott lesznek a top 3-ban, és nem csak itthon. Amilyen úszófajta nincs Nagy Attilaáék kínálatában, az valószínűleg még nem létezik. És azt se higgyük, hogy amennyiben egy neves európai horgászmárka úszóját vesszük, az nem valamelyik hazai üzemben készült…
Azt gondolná az ember, ha remek úszókat tudunk csinálni, onnan már csak egy ugrás a műcsalik világa, hisz fát formálni tudunk, szépen le is festjük, kis drót, néhány horog, súlyozás, lapka és kész a remek halfogó instrumentum Made in Hungary. (Tudom, ha ez tényleg ennyire egyszerű lenne, talán a Rapala sem lenne finn, kifaragtuk volna mi az Originalt, de ennyi egyszerűsítést engedjetek meg nekem.) Nos, ahogy neves úszógyártónk van néhány, úgy látszik a wobblerkészítés mégis megmaradt a finneknek, meg mostanság lengyel barátainknak. Van azért néhány próbálkozás (Cservenyák Péter az egyetlen itthon, aki wobblereivel már túlvan a „próbálkozás” kategórián, de az ő termékeivel nemigen találkozunk az ilyen bemutatókon), egyet láttam is a kiállításon:
Apropó, műcsali! Ottó bácsi támolygói számomra nem teljesen ismeretlenek, hisz nekem korábban volt szerencsém kézbe venni klasszikus formájú kanalainak egy-két korai darabját, a nagyközönség számára azonban valószínűleg újdonságként hatott megjelenése a kiállításon. A dolog abból a csökönyös akarásból születhetett, miszerint lehet, hogy egy dolog (például egy támolygó kanál) jó, de ezt én is meg tudom csinálni! Sőt, jobbat is tudnék! Ezerből egy van olyan, aki a gondolatnál tovább jut, s még kevesebben azok, akik tényleg meg is csinálják. Ottó (bácsi) ilyen, és ezért nagyon tisztelem.
Beszéltünk etetőanyagokról, csalikról, úszókról és műcsalikról. Merre tovább? Sajnos az említetteken kívül nagyon szűk azon termékek köre, melyek magyar üzemekben készülnek. Hogy pontosabb legyek, van azért még pár olyan dolog, melyet összefoglalóan aprócikkeknek hívunk, és amelyek hazai kezek közt nyernek végső formát. Etetőkosarak, ólmok, tároló dobozok és hasonlók. Haldorádó, Cralusso, Horváth, Deáky és néhány más márkanév alatt magyar termékeket vásárolhatunk ezekből is. Aztán? Botjainkhoz, orsóinkhoz, horgokhoz, damilokhoz olyan ipari háttér és olyan volumen szükségeltetik, mely itthon nem áll rendelkezésre. Mi maradt még?
Az első horgászládám egy Multifish láda volt évekkel ezelőtt. A második Benke Zsolt keze munkáját dicséri. Ez a vállalkozás, ha nem is központi helyen, de képviseltette magát a kiállításon az én és számos más látogató nagy örömére. Szépen megmunkált, tartós cuccok, megbízható szerviz- és alkatrész-háttér. S mindez itthon készül, versenyképes áron.
S hogy mi végre ez az egész? Térjünk vissza az elejére, vegyük csak megint kezünkbe azt a két csomag paradicsomot! Ha a hazai termék ára vállalható, ha minősége megfelelő számunkra, hát vegyük meg azt! Miért ne segítenénk? Magunkon? Igen, magunkon! A kereskedő azt a terméket veszi, ami fogy. Az a termelő marad talpon, amelyik az áruját el tudja adni. A hazai termékre kifizetett pénz nagy része bizonnyal itthon marad. Az itthon maradt pénz itthon teremt megélhetést, munkahelyet, kórházat, iskolát. Nekünk, mindnyájunknak.
A horgászcikkekkel sincs ez másként. Nem gondolom azt, hogy az itthon gyártott horgászfelszerelések vásárlása fogja hazánk szekerét kirángatni abból a slamasztikából, amiben manapság vagyunk. Abban azonban biztos vagyok, hogy egyre inkább vigyáznunk kell mindenkire, aki ebben az országban valami kézzelfogható dolgot előállít. Nem azt kérem, hogy bárki mondjon le arról a márkáról, termékről, amit szeret, ami céljainak legjobban megfelel. Csak azt, hogy amikor dönt arról, hogy mit vásárol, akkor a funkcionalitás mellett ez is legyen egy szempont, és ha a hazai termék árban és minőségben is tudja azt, amit elvár, akkor válassza azt!
Czender Miklós (bogyo)
A fotók a HIT-csarnokbeli Horgászkiállításon, 2012. március 10-én készültek
