Ma már nem egy extra dologról beszélünk, ha a halradart említjük. A legtöbb horgásznak hasznos segédeszköz, ráadásul manapság már a partról használható radarok is óriási fejlődésen mentek át. De mit is látunk a radaron, mire érdemes használnunk? Erre a kérdésre keressük most a választ, bemutatva az egyik legújabb partról is használható radart, a Vexilar Smart Phone modellt.
A halradar egy picit téves elnevezés, mert igazából arra utal, hogy a halat keressük vele, pedig e készülékkel leginkább a lehetőségeket, a jó horgászhelyet érdemes keresni. Lehet, hogy segítségével egy új, eddig számunkra ismeretlen helyen olyan információkra tudunk szert tenni a meder feltérképezése során, amely nagyban megnöveli a halfogás esélyeit, azonban a halak étvágyát ezzel nem tudjuk befolyásolni.
Mint említettem, a Vexilar márkájú halradart szeretném bemutatni. A márkáról tudni kell, hogy a lékhorgász radarok között első számú gyártó az amerikai piacon, sőt az egész világon. A radarok terén tehát ott van a topon, ráadásul a Vexilar volt az első a piacon, aki bevezette a radarok terén az LCD kijelzőt.
A Smart Phone radar igazából csak egy adó, ami a nyers jelet továbbítja. A vevőkészülék pedig manapság minden ember kezében ott van, mégpedig egy „okostelefon” vagy egy tablet. Az adó egységről érdemes tudni, hogy WIFI-n keresztül kommunikál, ami sokkal hatékonyabb a Bluetooth-nál, nagyobb a hatótávolsága, valamint az adatátvitel is gyorsabb. Az utóbbi eredményeképpen már a mederfenék struktúráját is láthatjuk, ami igen fontos, ugyanis nem mindegy, hogy iszapos, köves vagy éppen agyagos részen vetjük be a horgunkat. Az eltérő mederanyagokat némi gyakorlás után könnyedén felismerhetjük a radarunk, vagyis a telefonkészülékünk képernyőjén.
Mielőtt még valaki megijedne, ezek az applikációk teljesen ingyenesek, Androidra és IOS telefonokra egyaránt. Természetesen az alkalmazás segítségével rengeteg beállítási opciót elérhetünk, állíthatunk az érzékenységen, a megjelenítés színén, valamint - nem mellékesen - a víz hőmérsékletét is leolvashatjuk. Látjuk a jeladó töltöttségi szintjét, belenagyíthatunk a részletekbe és számos olyan opciót elérünk, amelyek a komoly radarokra jellemző.
Térjünk most rá a radar igazi arcára: hogyan is működik egy ilyen radar, és mik is azok a sarlójelek? A radar jeladója ultrahang hullámokat bocsájt ki meghatározott ütemben, és mivel pontosan ismerjük a hang terjedési sebességét a vízben, a visszaverődő hang alapján könnyedén kiszámítható a távolság. Ehhez az kell mérni, hogy a kibocsájtott hang mennyi idő alatt verődik vissza és milyen intenzitással. A visszaverődő hangokat elemzi a program, ennek alapján áll össze az a kép, amit a kijelző megjelenít. Lényeges, hogy egy adott pillanatban készült kép csak egy függőleges pixelsor a képernyőn. Tehát egy pontban mutatja, hogy hol a mederfenék és hol van vízközt valami olyan, ami visszaveri a jelet - ez lehet például egy hal is -, majd jön a következő jel, abból is kialakít az elemző program egy függőleges pixelsor-képet, ami megjelenik a korábbi mellett. Ez folytatódik egymás után, így szorítják a kijelzőn balra a régebbi sorokat az újabbak. A jobb oldalon mindig a legújabb sor - a legfrissebb pillanatfelvétel függőleges pixelsora - tűnik fel.
A halakat általában sarlóként látjuk, kivéve persze, ha bekapcsoljuk a halszimbólum funkciót, ami annyit jelent, hogy a szoftver maga azonosítja, hogy szerinte egy halról verődik vissza a jel vagy egy tereptárgyról. Ezt a funkciót nem ajánlom, sokkal jobb, ha mi azonosítjuk be a dolgokat. A sarlójel egyébként rendkívül egyszerűen jön létre. A radarnak van egy bizonyos „látószöge”, a vízfelszínhez képest a pontosan alatta lévő tárgyakról visszaverődő ultrahang adja a legerősebb jelet, ezek távolságát tudjuk a legpontosabban megmérni. A „látószög” szélén már más a helyzet: a hal ugyanolyan mélységben van, csakhogy a radarkúp szélén ez a mélység a jeladótól már nagyobb távolságot és természetesen gyengébb jelet is jelent. Mozgó jeladó és álló hal, vagy álló jeladó és alatta mozgó hal esetén tehát a szoftver a radarkúpba belépő hal gyenge jele alapján kezdi le a pixelsorokkal megrajzolni a vízközt érzékelt visszaverődést. Ahogy egyre jobban a hal fölé érünk (vagy ahogy a hal úszik be az álló jeladó alá), a jel egyre erősebbé válik, miközben a jeladótól mérhető távolsága is csökken, ezért a radarképen ez a felszínhez közelebbi és erősebb (vastagabb, több pixelt kitöltő) jelként látható. Azután ahogy a hal távolodik a radarkúp közepétől, a jel egyre gyengül, a távolság a jeladóhoz képest pedig ismét nő, amit gyengébb (vékonyabb) és mélyebbre rajzolt pixelek formájában láthatunk a kijelzőn. Mindez az időben egymást követő, függőleges pixelsorokban képernyőre rajzolt pillanatfelvételek sorozatában egy tipikus, lefelé hajló sarlóformát alakít ki - így jön létre a sarlójel. Érdemes megjegyezni, hogy a folyamatosan alattunk lévő dolgokat (tehát ami a jeladó radarkúpjához képest nem mozdul el), például kuttyogatáskor a csalinkat vagy akár az azt követő harcsát a radarok nem sarlóként, hanem folyamatos vastag jelként mutatják.
A komolyabb radarok színes kijelzőkkel rendelkeznek, így színekkel is megjeleníthetjük azt, hogy az alattunk megfigyelt dolgok mennyire verik vissza a radar jeleit, így a különböző színek különböző mederanyagot és mederszerkezetet jelentenek.
Visszatérve a Vexilar Sonar Phone radarra, nagyon hasznos eszköz lehet több helyzetben is, akár a parti horgászok is használhatják, egyszerűsége miatt akár a zsebünkben is hordhatjuk és akár egy etetőhajóhoz is rögzíthetjük, vagy egy kajak mellé köthetjük… felhasználásának lehetőségeit csak a képzeletünk korlátozza.
Magyar nyelvű használati útmutató a Vexilar Sonar Phone radarhoz: [pdf]
