Kimondva vagy kimondatlanul, biztos, hogy a legtöbb szülő szeretné, ha gyermeke az általa fontosnak tartott munkában (vállalkozásban) vagy éppen kedvenc hobbijában követné őt.
Én úgy lettem horgász, hogy a családomban nem horgászott senki, sőt később apám pont általam lett horgász, nem pedig én őáltala, tehát nem a családi hagyományt követtem. Amikor megszülettek gyermekeim, mondták nekem, hogy megvannak az utódok, akik majd továbbviszik a hobbimat, amely egyben a munkám is. Biztos, hogy ezt „kell” nekik majd csinálni? Szüleimtől egy nagyon, de nagyon fontos örökséget kaptam, amely egész életemre kihat. Mindig abban támogattak, ami nekem fontos volt. Ha lepkét akartam gyűjteni, akkor vettek nekem lepkehálót, ha bélyeget akartam gyűjteni, akkor vettek bélyegalbumot, amikor kitaláltam, hogy horgászni szeretnék, vettek horgászbotot. Ugyanígy nevelem én is gyermekeimet, nem „kényszerítem” bele őket a horgászatba. Lehet, hogy fiam YouTuberként sokkal sikeresebb lesz, mint én a horgászatban, miért ne csinálhatná? Persze ez nem jelenti azt, hogy nem horgászunk közösen, de nem viszem túlzásba, nem erőltetem rájuk.
Az már látszik, hogy a lányomból nem lesz horgász, de a fiam még lelkesen érdeklődik. Főként a nyári időszakban minden adódó alkalmat megragadunk, hogy közösen horgásszunk, amelybe bevonjuk a papát, azaz édesapámat is. Talán 2 évesek voltak a gyermekeim, amikor először elkísértek a vízpartra, ekkor spiccbottal üldözték a kis halakat, majd hamar eljött az ideje annak is, amikor a nagyobb halak lettek a célpontok. Ehhez a feederezés volt a legjobb alternatíva. Azonban mindkét gyermekemnél megtapasztaltam, hogy a legnagyobb problémát a botok hosszú nyele okozta. Nem tudták azt hová tenni a fárasztások során. Ezért elsőként a legrövidebb orsós botokat, a lékhorgász botokat adtam a kezükbe. Majd ahogy nőttek, a rövid, 2,7 m-es, de erős „boat”, azaz csónakos feederbotokkal horgásztak, ezeket tudták a legkönnyebben kezelni.
Ezek ideálisak a testalkatukhoz dobásnál és fárasztásnál egyaránt. Fontos erről beszélni, mert azt látom, hogy sok szülő a nehéz bojlis vagy hagyományos fenekező botjaikat nyomja a gyerekek kezébe, és „küzdjél vele fiam!”… No, ezzel biztos, hogy el lehet venni a gyerek kedvét a horgászattól. A másik, amely teljes mértékben alkalmatlan a horgászatra az úgynevezett „gyerek szettek” tartalma. Ezek 2-3.000 Ft-ba kerülő bot + orsó + kiegészítő szettek. Komolyan mondom, szégyellem magam, hogy mi is árulunk ilyet. A legtöbb az összerakás pillanatában darabjaira hullik, komoly küzdelem és szaktudás árán válik bevethetővé, de ugye egy kezdő számára ez szinte megoldhatatlan…
Az is érdekes, hogy a legtöbb újdonsült horgász honnan kapja az inspirációt? Talán nem meglepő, de a YouTube szállítja a legtöbb kezdőt. Szinte minden gyermek magabiztosan válogat a filmes tartalmak között, majd itt ráakadnak valamelyik filmünkre és olyan szinten szívják magukba az infót, hogy némi túlzással szóról szóra visszamondják azt. Elképesztő elméleti tudásra tesznek szert, tökéletesen meg tudnak kötni bármilyen bonyolult horogelőkét és nagyon céltudatosan jönnek be a boltba, hogy milyen botot, orsót, kiegészítőt szeretnének. Gyakorta a szülők is elképednek gyermekük új „hóbortján”, de többségük támogatja ezt és megveszi, amire gyermeke vágyik, mondván „ez egy tök jó dolog, kint van a gyerek a természetben, végre nem csak gépezik”. És valóban, a horgászat egy „tök jó dolog”!
Évekkel ezelőtt komoly utánpótláshiánnyal küzdött a horgászat, de a közösségi médiákban fellelhető sok horgásztartalomnak is köszönhetően a gyerekek körében is egyre felkapottabb, egyre népszerűbb a horgászat, így nincs már gond az utánpótlással sem.
Azoknál a gyerekeknél, akik megfertőződtek, egy idő után azért hagy alább a lelkesedés, mert megrekednek egy szinten. A nem horgászó szülő vagy családtag nem tud segíteni és egy idő után az internet is kevés. A továbblépéshez mindenképpen kell egy olyan közösség, ahol tudnak segíteni, ahol tudnak új tudásanyagot adni.
A legtöbb horgászegyesületben működik horgászszakkör, nyáron pedig horgásztábor. Érdemes ide a gyermekeket beíratni, mert nagyon sokat fejlődnek és új lendületet kapnak.
De már itt kopogtat az új MOHOSZ vezérkar egyre megalapozottabb terve, amely során a horgászat mint választható, fakultatív tantárgy jelenne meg az iskolákban. Most még sokan mosolyognak talán ezen a mondaton, de ha szétnézünk Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon, akkor bizony ez mégsem olyan vicces. A világ sok országában nem fakultatív, hanem kötelező tantárgy a horgászat!
Egy biztos, felelősségteljesen gondolkodó szülőként úgy gondolom, hogy kötelességünk támogatni a gyermekeinket MINDEN olyan szabadidős tevékenységben, amely közelebb viszi természethez őket. Ha ez túrázás, sárkányeregetés, hegymászás vagy éppen horgászat, akkor ne a kifogásokat keressük, hogy miért ne, hanem jusson majd eszükbe szlogenünk: „Mert horgászni jó!”. Ráadásul itt a nyári szünet, itt a jó idő, gyerünk hát horgászni!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly, Kis Csaba
