A tavalyi évben már volt lehetőségem részt venni a Sóstó Sporthorgász Egyesület által rendezett horgásztáborban, ami nagyon jól sikerült, igazi élményhorgászat volt a srácokkal még „tanítva” is. Jáger Szabolcs elnök úr és Döme Gábor világbajnok feeder-ikon meghívásának ezúttal sem mondtam nemet, így örömmel vettem részt idén is. Nézzük, hogy telt a nap a jövő nagy horgászaival!
A hét első napjaiban a helyi egyesületi tavon, a Sóstón horgásztak sokat tanulva a gyerekek, július 4-én, a tábor negyedik napján pedig egy napot velem voltak a srácok. A helyszín a megújult, Haldorádó tulajdonában levő Ezüst-tó volt. Aligha lehet jobb helyszínt keríteni egy ilyen nemes eseményre. A tó kiemelkedő infrastruktúrával és halállománnyal rendelkezik, ami nemcsak a térségben, hanem országos szinten is népszerűvé teszi.
Célom az volt, hogy minden gyermek kiválóan érezze magát és olyan napot töltsünk el együtt, amire mindig jó szívvel fogunk emlékezni. Az elméleti képzést nem akartam túlzásba vinni és világmegváltó gondolatokkal terhelni a srácokat. Körülbelül fél órát beszéltem a hajszálelőkés pontyhorgászatról, kiemelten a halvédelemről, majd következett a peca. Bemutattam a különféle csalikat, kötöttünk 2 végszereléket, kompletten, illetve beszéltünk az etetésről is.
Személyes célom az volt, hogy az átlagos méretű „method pontyokon” túl néhány testesebb hal is matracra kerüljön. Ennek érdekében durván 2 kg tigrismogyorót bespomboztam koncentráltan kevés bojlival kiegészítve. A bojli etetését dobócsővel oldottuk meg, ami a gyerekeknek nagyon tetszett.
Elkezdődött a horgászat, repültek a csalik a vízbe, és sorban jöttek a kisebb halak. Élmény volt a horgászat és az, hogy mennyire örülnek a gyerekek minden halnak. A délelőtt nekem jóformán kapás nélkül telt el, csak jöttem-mentem, segítettem szákolni, fotózni. Egyszerűen örültem, hogy a gyerekek örülnek, élvezik a napot.
Kora délután azonban úgy beindult az etetésem, hogy szinte 10 percenként jött 1-1 hal, látványos egyedsúly gyarapodással.
Nemegyszer átadtam a lehetőséget a fiúknak, hadd húzzák, ők is ismerkedjenek a nehezebb, erősebb felszereléssel is. Nagyon tetszett nekik a felszerelés, az, hogy milyen erő van a bojlis botban, ami biztonságot ad a még rutintalanabb horgásznak is.
A horgászat csattanója a végére maradt, amikor már tényleg csak 1 botom volt bent, volt még meglepetés a napban. Egy nagyon határozott kapás után egyik ifjú táborozónk, Bereczi Áron emelt be a halnak, majd átadta a botot, mondván nagyon nehéz. A fárasztás nekem is alaposan feladta a leckét, hiszen nem akartam erőltetni, mindenáron meg akartam fogni feltehetően a nap halát! A ponty a fenék felé tört le folyamatosan, mutatva közben lapátnyi farokúszóját, ami alapján Gábor azonnal megismerte, hogy a tó egyik legnagyobb és legszebb pikkelyese van a horgon. A Mester nem hibázott, Gábor elsőre azonnal szákolt, mi pedig a táborlakókkal gyönyörködhettünk a pompás példányban.
Örök igazság, hogy az élet a legnagyobb rendező. Így volt megírva, így lett kerek a tökéletes nap. Boldogan összeálltunk egy közös csapatfotóra a pompás hallal, majd mindenki boldogan kezdett el pakolni és hazaindulni a szülőkkel.
Összegezve a napot: fáradtan, de mérhetetlen örömmel a szívemben indultam haza, ha rajtam múlik, nem is kérdéses a folytatás a jövőben. Köszönöm szépen a lehetőséget Nektek!
Találkozunk jövőre…
Írta: Rokolya Péter
Fotók: Döme Gábor
