A feketesügér-horgászok nagyon gyakran alkalmazzák a Carolina-szereléket. Én mindig is nyitott voltam az újra, így átültettem az eredeti Carolina-szereléket a saját gyakorlatomba egy kis módosítással. A lényeges dolgokhoz természetesen nem nyúltam hozzá, így a szerelék továbbra is alkalmas maradt a víz alatti buja növényzet és kisebb tartások meghorgászására. Számomra is ez a tény volt a legfontosabb, amikor elkezdtem alkalmazni saját szerelékemet.
A szerelék anyagszükséglete:
- 1 db csúszó cseppólom, tojásólom vagy bullet ólom
- 1 db gyöngy (az eredeti szereléken ez üveg, nálam gumi)
- 1 db forgó
- 1 db ún. worm horog
- 1 db megfelelő plasztikcsali
Az ólom alakja fontos, mert a medret borító növényzet fölött-között mozgatjuk a szereléket. Fontos, hogy könnyen hatoljon a növények közé, ezért gömbölyded vagy hegyes legyen az orrkiképzése. Az eredeti szereléken úgynevezett bullet ólmot alkalmaznak, amelyik leginkább egy puskalövedékre hasonlít. Én nem láttam számottevő különbséget eredményesség tekintetében az eredeti és a csúszó cseppólom között. Talán csak az árában, hiszen az előbbi sokkal magasabb árfekvésű. Ha arra gondolunk, hogy akadók között mozgatjuk a szereléket és elég jelentős az elakadás és szakadás veszélye, akkor pénztárcánkat jobban kíméli a cseppólom használata.
A szerelék elsősorban (fekete)sügér és süllő horgászatára alkalmas, de számos csuka is rajtaveszett már ezen a kombináción.
A sikert hozó szerelékmozgatás változó, nem mindig az előző horgászat alkalmával már „bevált” csalivezetés a nyerő. Általánosan elmondható, hogy a bottal végzett lassú mozgatás a legcélravezetőbb. Ilyenkor érezzük majd botunk spiccén, ahogy a szerelék a meder egyenetlenségein, illetve a növényzet között bukdácsol. Én soha sem emelem a bot spiccét, midig oldalirányba mozgatom a botot kb. 30-50 centiméteres mozdításokkal. A kapás hátulról érkező támadás esetén ránehezedés, illetve erős ütés, amikor a műcsalit oldalról kapja el a hal.
A cím nem véletlenül hangsúlyozza, hogy itt az általam módosított szerelék leírását találja meg az olvasó: így tán nem okoz fejtörést senkinek, hogy egyes szakkönyvek másként írják le a „klasszikus” Carolina-szereléket.
