A horgásztúra során – a tökéletes időzítésnek köszönhetően – egy nemzetközi feeder versenyen is részt vehettem. Erre 5 különböző országból (Ausztrália, Dél-afrikai Köztársaság, Anglia, Hollandia és Magyarország) érkeztek. A verseny előtt mindössze egy napom volt, hogy a vízzel ismerkedjek, és hogy néhány dolgot kipróbáljak. Hogy mi lett az eredménye? A beszámolóból kiderül!
A verseny a FIPS (nemzetközi) szabályok szerint került megrendezésre, azaz minimum 50 cm-es horogelőke, csúszó kosár használata volt előírva. Az etetőanyag limit is a szabályoknak megfelelően alakult, maximum 12 liter lehetett. Szóval ezen a versenyen a method végszerelék nem játszott!
Az edzésnap tapasztalatai
A kötelező edzésnapon is sorsolták a helyeket. Én ekkor a „B” szektorban horgásztam, annak is a közepén. 40 méterre 15 nagy kosaras dobással betettem, majd próbáltam ott halat fogni. Ekkor ezt a keveréket használtam:
1 kg Haldorádó Nagy Ponty
1,5 kg Haldorádó Big River - Öreg Ponty
1/2 kg Haldorádó Gold Feeder Champion Corn
1 flakon Haldorádó Aroma Tuning Nagy Ponty
1/2 kupak Haldorádó édesítőszer
Ehhez bőségesen kevertem csemegekukoricát.
+ Külön kevertem 1 csomag Haldorádó Gold Feeder Champion Corn etetőanyagot csak vízzel, minden aroma és adalék nélkül.
Nos, legnagyobb meglepetésemre az etetésen nem fogtam egyetlen halat sem. Sőt, ezzel a keverékkel hiába dobtam be közelebb-távolabb, a kereső horgászat során sem tudtam egyetlen kapást sem elérni vele. A víz tükörsima volt, jól látszódott, hogy a halak távol, minimum 150-200 méterre, a vízben álló fák közelében ugrándoztak és csak nagyon lassan, nagyon óvatosan merészkedtek közelebb. Nyilvánvaló volt, hogy mi üldöztük el őket azzal, hogy vízbe mentünk, ott csörögtünk, zörögtünk a stégek, ládák felállításával, majd az alapozó etetés zajával. Ehhez az itt élő vad halak garantáltan nem voltak hozzászokva. Később, amikor csendesedett a pálya, csak akkor merészkedtek közelebb.
Elsőként a széleken, majd a kiugró részeken (földnyelveken) ülő, legtávolabbra horgászó versenyzők tudtak halat fogni. Én a szektor közepén ültem, előttem a víz nem lehetett 1,5-2 méternél mélyebb, és az első 2,5 órában kapásig sem jutottam el. Láttam azt is, hogy hiába várok az etetésen, az bizony nem hoz eredményt, sőt azt is gyorsan beláttam, hogy itt az aromás, intenzív ízű kaja sem lesz nyerő. Volt nálam Champion Corn tisztán, vízzel bekeverve, ezzel kezdtem el horgászni 50 méterre. Talán a 3-4. pontos dobás után egy bátortalan kapásra bevágtam és meglepődve tapasztaltam, hogy ponty van a horgomon. Ezután szép lassan kezdett itt felépülni a hely és a végére 21,5 kg-os fogásig tudtam magam feltornázni, amely 14-15 db pontyot jelentett. A pontyok átlagsúlya 1,5 kg volt. Ezzel a szektoromban a vége felé kullogtam, hiszen volt több 50 kg feletti fogás is.
Hasznos és tanulságos edzésnap volt, amely során egyértelművé vált számomra, hogy MINDEN ízes, aromás cuccot el kell hagyni, és csak a natúr Champion Corn etetőanyaggal kell horgászni!
1. versenynap
Etetőanyag recept:
2,5 kg Haldorádó Gold Feeder Champion Corn
+ 2-3 doboz csemegekukorica
A sorsolás után derült ki, hogy egy olyan helyre kerültem az „A” szektorban, ahol az első edzésnapon egyetlen halat sem fogtak. Beszéltem az emberrel, aki elmondta, hogy akasztott pontyokat, de egy kb. 20-22 méterre található, vízben fekvő fa miatt mindet elveszítette, beszakította. Nagyon bosszús és mérges voltam, hogy ilyen „rosszul” sorsoltam. A felkészülési időben gyorsan szembesültem vele, hogy itt lényegesen mélyebb a víz. A parttól 35 méterre terveztem a horgászatot, ahol 5-6 méter mélynek mértem a vizet, és ott többszöri ellenőrzés során sem találtam akadót. Tudtam, ha ott jó a placc, akkor csak arra kell ügyelnem, hogy a megakasztott halat majd kellő magasba emelve el tudjam húzni a félúton található akadó felett. Ez így is történt, így tulajdonképpen egyetlen elakadás nélkül úsztam meg a későbbi horgászatot.
Az alapozó etetés során először mindössze 6-ot dobtam 35 méterre, majd 5-öt 15 méterre. A horgászatot bent kezdtem és az első dobást követően megdöbbenve tapasztaltam, hogy szinte azonnal kapásom volt. Ez nem akadt meg. Újracsaliztam, újradobtam, ismét egy gyors kapás, de újfent luft. A harmadik dobás során addig vártam, amíg nem csak pöcögtette, hanem rendesen húzta már a botot is a hal, nos, ezt már nem tudtam elrontani és megfogtam az első pontyot. Ettől kezdve nagyon türelmesen, a kapásokat rendesen kivárva egyre gyorsuló tempóban fogtam a halaimat. Az első óra végére már 12 db ponty volt a szákomban. Tulajdonképpen MINDEN dobásra volt kapásom 1-2 percen belül, és kezdődött a fárasztás. Ekkor 17-es mono horogelőkére kötött 10-es horoggal és 1 szem, főként fagyasztott kukoricával csaliztam. A horogelőke hossza 50 cm volt. Próbáltam gyorsítani és nagyobb horoggal, nagyobb, 2 szemes csalikkal, de egyáltalán nem volt jobb. A kosárba kizárólag natúr etetőanyag és kevéske kukorica került. A kosár 40 grammos Guru X-Change Distance volt 4-5 soros változatban, 30-40 gramm alsó súllyal. Ezzel a váltakozó irányú szélben is pontosan tudtam dobni.
A második órában is hoztam a 12 db-os szintidőt és magasan vezettem a szektoromat. A verseny második felétől kezdtek feléledni és felgyorsulni azok, akik kintebb, a parttól 15-20 méterre horgásztak. Megpróbáltam én is egyetlen dobás erejéig kint, de ekkor nem volt kapásom, így többet ezt nem erőltettem. Miután visszamentem 35 méterre, itt újfent folyamatosan volt kapásom, és egyre jobban nőtt a halak mérete is, nem volt ritka a 2 kg feletti egyed sem. Az ilyeneket a Pro Method 380MH bottal sokáig tartott kifárasztani, sőt volt olyan is, amikor megtépett még a 19-es előkével is a hal, igaz, ekkor az átlagosnál jobban erőltettem…
Ekkor vettem kézbe a Master Carp Pro 390LC botot, amelyen a Long Cast 6500 LCS orsó és 30-as monofil főzsinór volt. Nem pont ide készült ez a cucc, hiszen még a túra további részére is gondolnom kellett, de ide is jó volt. Volt az előketartó dobozomban 8-as horog 26-os fluorocarbon előkére kötve. Ez nagyon merev volt a vékonyabb zsinórokhoz képest, de olyan mennyiségben volt már előttem hal, hogy ez sem zavarta őket. A nagy horogra kezdetben oldalirányból 1 szem kukoricát fűztem, később 2 szemet simán felhúztam a horog öblére. Mindkettő nagyon jól működött, és ettől kezdve őrült tempó indult. A vastag zsinórral, nagy horoggal szinte minden bevágás ült. Erőteljesek és intenzívek voltak a kapások, és a megakasztás után bátran lehetett húzni a halat. 1-2 perc volt a legnagyobb halak kifárasztása is, miközben szomszédjaim 4-5 percig is küzdöttek egy hasonló méretű hallal. Nagyon hatékony és eredményes lett így a horgászat, amely végeredményeként 64 db pontyot fogtam 98.900 g összsúlyban, amely messze a legtöbb volt a szektoromban, sőt a mezőny második legtöbb hala volt. A „B” szektort 101 kilóval nyerték!
Szóval, ennyit a „rossz” helyről. Úgy tűnik, hogy nincs rossz hely, csak rossz horgász vagy rosszul meghorgászott hely! Nagyon boldog voltam, hogy ilyen jól indult az első forduló és bizakodva vártam a másnapi fordulót. A pályát jól ismerő versenyzők szerint másnap még több hal várható, hiszen a nagy víztározó halai már egyre bátrabban, egyre nagyobb számban jönnek a partszéli zónába. Én felkészülten vártam a másnapot!
2. versenynap
Etetőanyag recept:
2,5 kg Haldorádó Gold Feeder Champion Corn
10 doboz csemegekukorica
Jól látszódik, hogy a csemegekukorica mennyiségét növeltem drasztikusan, hamarosan kiderül, hogy miért!
A második fordulóban nagyon szerencsés kézzel kihúztam az első nap legtöbb halat adó helyet, így reális esélyem nyílt arra, hogy akár a versenyt is megnyerjem. Annyi változott az előző naphoz képest, hogy borult idő fogadott minket. A víz most tükörsima volt a felkészülési időben, és egyetlen halfordulást sem láttam magam előtt. „Ez nem túl biztató, de akár még jó is lehet, hiszen talán már mindegyik a fenéken várja a kaját?”, elmélkedtem ezen. Ezen a napon is 35 méterre és 15 méterre etettem be. 35 méterre 6 dobás, 15 méterre is 6 dobás, de most 3XL méretű kosárral, és a töltet jelentős része csemegekukorica volt.
Annyit változtattam a stratégián, hogy 15 méterre 30 percenként 2 nagy kosárral rádobtam. Ebből az egyiket a vízbe érés után azonnal megrántottam, míg a másikat a fenék közelében. Az első kettő órában itt nem horgásztam.
A verseny kezdete után azt láttam, hogy senki nem vág be körülöttem. Mindenki próbálkozott kintebb, bentebb, még bentebb. Azok kezdték el csipegetni a halakat elsőként, akik a legtávolabb, minimum 50-60 méterre horgásztak. Dobtam be ide én is, de nem volt kapásom. Visszatértem 35 méterre, és 45 perc után megjött az első kapásom, majd még egy és még egy. 3 pontyot fogtam 10 percen belül. Bíztam benne, hogy ez felépül és felgyorsul, de nem így lett. Az a halraj, amely itt volt, eltűnt. A második órában nem fogtam semmit. A harmadik óra kezdetén dobtam ki először 15 méterre. Az etetés közepén nem volt semmi, elkezdtem ezt körbehorgászni, 2-3 méterrel túldobva rajta, illetve jobbra és balra 2-2 méterre. A 2-3 méterrel túldobott kicsi, 20 grammos kosárral elkezdtem csipegetni az etetésre gyülekező halakat. De ez is egy viszonylag lassú tempó volt és nem volt folyamatos. Próbáltam azt is, hogy minden megfogott hal után dobtam egyet a 3XL-es (etető)kosárral, de még mindig lassú volt, bár szép lassan egyre több és több hal jelent meg előttem. De tudtam azt is, hogy csak akkor tudok még labdába rúgni, ha kint összeáll a hal és felgyorsul a tempó.
De hogyan lehet ezt elérni? Az utolsó 90 percben gondoltam egy merészet és feltettem egy nagy átmérőjű (megrövidített ) 2XL-es kosarat, amit még Dél-Afrikában használtunk (volna, ha oda jó lett volna). Ezt gazdagon töltöttem meg etetőanyaggal és kukoricával. Ekkor a 390LC botot használtam, vastag főzsinórral, vastag (26-os) horogelőkével és a 8-as horoggal, 1-2 szem kukoricával. Tehát pont az ellentétét csináltam, mint addig, amit ugye a kicsi kosárral végzett, csendes, finom horgászat jelentett. Bedobtam a partszéli sekély (maximum 1,5 méteres) vízbe, az etetés közepébe. Hatalmasat csobbant a kosár, a főzsinórt a klipszből kiakasztottam, a féket kiengedtem, zsinórt megfeszítettem és ebben a pillanatban már görbült is a bot spicce, majd mikor megemeltem a botot, már szólt is az orsó fékje. És ez ennyi idő volt, mint ahogy most leírtam! Őrült tempójú horgászat kezdődött. Az erős felszereléssel 1-2 perc volt a halak kivétele. 3 percenként fogtam egy halat, így a maradék 90 percben kb. 30 pontyot tereltem szákba.
Összesen 33 db pontyom volt ekkor, és magam is meglepődtem, amikor a mérleg végül 50.450 g-ot mutatott. Még az utolsó pillanatban is fogtam egy pontyot. A szektort lemérve jött a hír, hogy ismét megnyertem a szektoromat!!! Igaz, ekkor nagyon szoros volt, mert volt 50 és 49,5 kg-os fogás is, de akkor is én nyertem!!!
Nagyon-nagyon boldog és büszke voltam, hogy ismét megnyertem a szektoromat, hiszen ezen a napon nagyon nem úgy ment a dolog, mint azt elképzeltem. A másik szektor sokkal erősebb, halasabb volt, itt vendéglátóm, Stewart Eason 110 kg feletti fogással nyert.
Eredménylista:
1. Stewart Eason (AUS) 173.950 g
2. Döme Gábor (HU) 149.350 g
3. Mark Turner (AUS) 139.350 g
Végeredmény
Normál esetben kettő szektorgyőzelemmel simán megnyertem volna a versenyt, de itt, a helyi szabályok értelmében összeadták a két nap alatt fogott zsákmányt, és az összsúly döntött. Ebben én a 2. helyen végeztem 149.350 grammos összfogással!
SOHA ROSSZABB ÉVKEZDÉST!
Írta: Döme Gábor
Fotók, videó: Takács Péter
