A method feeder horgászat sokak számára az intenzíven telepített kis tavakon való hatékony pontyhorgászatot jelenti. Azonban ahogy telik az idő, és egyre több helyen csobban a vízbe a method kosarunk, úgy leszünk egyre tapasztaltabb horgászok. Számos vadvízi horgászat után nyugodt szívvel mondhatom, hogy minden olyan vízterületen (halsűrűségtől függetlenül), ahol élnek pontyok, elképesztően eredményes!
Ezúttal Ukrajnába látogattam el Vladika Sándor meghívásának eleget téve. A Kárpátalján élő teszthorgászunk főként a nagy távolságú pontyos feederhorgászatban bizonyította már számos helyen és versenyen rátermettségét. Tudják jól, hogy Sanyival nehéz felvenni a versenyt távdobásban, hiszen mindenkinél távolabb képes horgászni és gyakorta olyan halakat segít partra, amiről a legtöbben csak álmodnak. Az általa látogatott nagy vizeken a távdobás nem pusztán erőfitogtatás, hiszen többnyire, ha nem dob minimum 100 métert, egyszerűen nem fog semmit vagy csak néhány kárászt, keszeget. A jó halak, amelyekért ott is keményen meg kell dolgozni, ritkán jönnek partközelbe. Ukrajna hatalmas ország, sok szép nagy természetes vízzel, ezek hatékony horgászatához a hazánkban is bevált feeder módszereket alkalmazzák. Az ukrán versenytársak azonban nem vakok és Sándorék technikáját lemásolva egyre gyakrabban megszorongatják őket, így késztetve őket is a folyamatos fejlődésre, hogy lépéselőnyüket megtarthassák.
Nagyon kíváncsi voltam rá, hol és hogyan horgásznak, miként működik a magyar method egy másik országban! A közös horgászat során Prylbychibe látogattunk el. A város határában található egy igazán impozáns méretekkel bíró víztározó, amely két folyócska felduzzasztásával jött létre. A legszélesebb pontja 900 méter, míg hossza meghaladja a 3 kilométert. Egy ekkora vízrendszeren naprakész infók nélkül csak a vakszerencsében bízhat az ember. Ez a tó nagyon népszerű az ukrán horgászok körében, és tulajdonképpen az összes ígéretes hely foglalt volt már. Hétköznap ellenére nagyon sokan kergették itt a halakat, de szó szerint! Amikor ott voltunk, pont akkor ívott a partszéli növényzetre a kárász, ezt kergették merítőhálóval és mindenféle eszközzel a horgászok. Itt ez még engedélyezett…!
Amikor megérkeztünk, az etetőanyagok bekeverésével kezdtünk, majd elfoglaltuk a helyeinket. Sándor barátja, Gergő is velünk tartott, így hárman még több dolgot tudtunk azonos időben próbálni, tesztelni. Mivel nagy vízterületről van szó, a pontyhorgászok (módszertől függetlenül) minden esetben jelentős mennyiségű alapozó etetéssel indítják a horgászatot itt, hogy koncentrálhassák a vélhetőleg mozgásban lévő pontycsapatokat.
Hármunk közül Gergő etetett a legtöbbet, aki 15 nagy gombócot dobott be 100 méternél távolabb, amely alapja Pellet Pack - Fekete Tintahal volt. Sándor mindössze 5 hasonló gombócot dobott be, míg én semmit. Biztosra vettem, ha sikerült is elcsípni az elején 1-2 halat, lehetetlen lesz majd a lépést tartani a komoly alapot bevető horgászokkal. Egy csomó dologra azonban csak akkor kapunk választ, ha kipróbáljuk azt, így nagy érdeklődéssel és bizakodva vártam az eseményeket. Amíg horgászbarátaim az etetéssel voltak elfoglalva és a vizet püfölték, addigra én már be is dobtam mindkét végszerelékem. Az időjárás csodálatos volt, alig borzolta a vízfelszínt szél, így viszonylag könnyedén lehetett akár 120-130 méterre is dobni. A szokott módon az órám stopperét elindítottam és gyönyörködtem a tájban, illetve horgásztársaim nagyszerű dobótechnikáiban. Elevenen él bennem, hogy pont az órámra pillantottam, amely 17 percet mutatott, majd a következő pillanatban, amikor visszanéztem a botomra, az szinte karikába görbült. Megtanultam az évek folyamán, hogy gyakorta már a kapás intenzitása elárulja a hal méretét… amikor felvettem vele a kontaktust, nem volt kérdés, hogy ki irányít! Rendkívül erősen, megállíthatatlanul tört előre, egy centit sem lehetett közelebb húzni. Csak ment és ment, egyetlen fejrázást nem éreztem, azonnal tudtam, hogy ez nagyon komoly hal lesz… ha meglesz. Minden idegszálammal a hal fárasztására koncentráltam, és amikor először felnéztem, akkor szembesültem vele, hogy már több mint 20 perce zajlik a csata, és a hal még mindig távolodik. Minden tudásomat és rutinomat beleadva végül 46 perc fárasztás után tudtuk szákba terelni Sándor segítségével. Nem tudom, hogy ki fáradt el jobban, de én teljesen készen voltam! Amikor megpillantottam a halat, magam sem hittem, hogy elsőre ekkora akadt horgomra. Egy sötétbarna színű, hatalmas, öreg tőponty feküdt a matracon, megbékélve sorsával. A gyors mérlegelés után derült ki, hogy 17,28 kg a pontos súlya. Mindez az első dobásra, minden egyéb etetés nélkül a „vakvilágba” bedobva!
Óriási szerencsém volt? A kérdést nem véletlenül teszem fel, mert ekkor még meg voltam róla győződve, hogy ez pusztán a vakszerencsének köszönhető. Ez egyébként részben igaz is, mert a halak méretét, főleg az általunk használt kicsi csalikkal semmiképpen nem tudjuk szabályozni. Úgy voltam vele, ha több halat nem fogok, már akkor megérte ide eljönni. A java azonban még hátra volt! Mire visszatértem a másik botomhoz, azon is egy hal várt. Majd amikor a két végszerelékemet újra frissítettem és ismét bedobtam, rövid időn belül újabb 2 pontyot fogtam, majd újabb 2-őt és még 2-őt úgy, hogy vendéglátóim még kapásig sem jutottak el.
A csendet a másik szélén ülő Gergő törte meg és fogott végre pontyot, sőt egyszerre volt mindkét botján kapás, de az egyiket sikerült Sanyinak „lerázni”. Alig fél órán belül két újabb pontyot fogott Gergő, vélhetőleg ekkor ért elé egy olyan csapat, amely megállt az etetésén. A lendület azonban csak eddig tartott, mert jó 2 óra csend következett nála.
Egyedül Sándor volt még hal nélkül. Próbált mindent, de kapásig sem tudott eljutni kettőnk között. Ekkor ajánlottam neki, hogy próbálja ki az új By Döme TEAM FEEDER Long Cast Method Feeder kosarat 55 grammos méretben. Minden mindegy alapon feltette és megdöbbenve tapasztalta, hogy ugyanazzal a bottal, orsóval és főzsinórral minimum 10 méterrel távolabb tudott dobni, mint addig. Így ő kettőnk közül kihorgászva legalább 130 méterre dobált már. Az etetőanyaga és csalija változatlan maradt, „csak” a távolság nőtt, amit eddig képtelen volt elérni. Nem telt el 10 perc, és kapása lett. Mosolyogva terelte szákba ő is első pontyát. Ugye, látszólag mennyire kevésen múlik a siker?!
De ha egyszer egy üzlet beindul! Nem kellett sokat várnia és egy újabb szép halnak örülhetett, majd még egynek és még egynek. Ezek között volt a nap egyetlen amurja és Sándor helyi 10+-os tőponty rekordja is!
A nap második felére nyilvánvalóvá vált az is, hogy mi kerüljön a kosárba, mire reagálnak a legjobban a halak. Íme, a nyerő receptünk:
Prylbychi nagypontyos menü
- 1 csg Haldorádó TMF Brutal Liver
- 0,5 csg Haldorádó Record Carp Stick Mix - Fűszeres Vörös Máj
- 150 ml Haldorádó Carp Syrup - Fűszeres Vörös Máj
A halat adó csalik sorát is mindössze kettőre szűkítettük, ezek egyike a Hybrid Method Pellet - Chilis Tintahal, a másik pedig az Oldódó Fluo Lebegő Pellet - Édes Ananász volt. Elképesztő, hogy ez utóbbival a világ minden táján sikerült már pontyot fogni, itt sem hagyott cserben!
Nem akarok elbizakodottnak, ne adj' Isten nagyképűnek tűnni, de az a közös ukrajnai horgászat is megerősített abban, hogy ebben az árkategóriában a LEGJOBB távdobó feederbotokat adjuk! Én sem kímélem a botjaimat, de amit Sándor és Gergő művelt, az már nekem is sok volt…! Olyan erővel feszültek neki a dobásoknak, olyan nagyméretű gombócokat dobtak el, amely során mindig azt néztem, hogy na, mikor fog eltörni a botjuk? És egyszer sem tört el!!! Két ukrán barátom sem most kezdte a horgászatot és volt szerencséjük más, lényegesen drágább botokat is kipróbálni, amelyekről Sándor csak ennyit mondott „Ember, azokat 8 darabba törtem szét, nem bírták ezt az igénybevételt! Míg a Te botjaid? Törhetetlenek!”. Jelenleg már több ezer elégedett felhasználó nyúzza a By Döme TEAM FEEDER Long Cast Master Carp Pro 420LC botokat, és az irántuk mutatott igény nemhogy csökkenne, hanem folyamatosan nő. De ugye ami nagyon fontos, hogy nemcsak nagyot lehet ezekkel a botokkal dobni, hanem a halfárasztás során is kellően rugalmasak, még egy kisebb hal megfogása is élményt nyújt, egy termetesebbet pedig nyélből görbülve próbálja megfékezni.
Az általam használt felszerelés és fogós végszerelék pontos listája:
Bot: By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro 420LC
Orsó: By Döme TEAM FEEDER Long Cast 5500
Főzsinór: By Döme TEAM FEEDER Long Cast Line 0,20 mm
Dobóelőke zsinór: Haldorádó Braxx Long Cast 0,18 mm – 6-7 méter
Kosár: Haldorádó Method Flat Feeder 30 g
Üköző: Guru Speed Bead
Horogelőke: Haldorádó Braxx Pro 0,14 mm / 8 cm
Horog: Guru QM1 10 + 10 mm-es csalitüske, Hybrid Method Pellet csalival
Rendkívül hasznos és eredményes horgászaton voltunk túl, amelynek köszönhetően késő délutánra teljesen egyértelművé vált, hogy az fogott a legtöbbet, aki semmit sem etetett. A method feeder horgászat lényege ugye pont az, hogy alapozó etetés nélkül, a halakat folyamatosan keresve lehet azokat „összevadászni”. A második legtöbb halat végül Sándor fogta, aki akkor tudott kapásokat kicsikarni, amikor új kosarával mindenkinél távolabb horgászva „szűz” területre jutatta be végszerelékét. Valójában az ő alapozó etetésének itt már semmi hatása nem volt. És legkevesebbet Gergő fogta, aki kiakasztott zsinórklipsszel azonos helyre dobálva az etetését vagy annak környékét vallatta. Persze mondhatnánk, hogy ez csupán 1 nap tapasztalata egy távoli nagy vízen, amely nem biztos, hogy máshol is így működik. Ez biztos, de azon a napon ez így zajlott le, és nekem már nem az első alkalommal sült el így a dolog. Tehát érdemes a pontyhorgászoknak is újraértékelni, átgondolni a nagy etetésről alkotott elképzeléseiket, mert mint a mi példánk is mutatja, a kevesebb (amely persze a legjobb minőséget képviseli) gyakorta több!
Nyilvánvaló, hogy ez az etetési és horgászati stratégia elsősorban a rövid, alig egynapos horgászatok során igazán hatékony. De ott viszont biztosra veszem, hogy verhetetlen, legyen szó egy intenzíven telepített kis tóról vagy egy hatalmas természetes vízről. A method feeder technika MINDENHOL bizonyítja rendkívüli fogósságát!
