[f]Dévérpótló kárászokUtazás a ParadicsombaVersenytitkok: feederezés vízközt!Raftingolás és pisztrángozás a ZrmanjánHúszas lány, tízes pontyokkalAlfától ómegáigFûzek árnyékábanAz élet ereje[-f]
Dévérpótló kárászok 
Este még pontosítottuk, hogy eredeti tervünknek megfelelően reggel hatkor találkozunk a Harta mellett található Kékesi-tavon: Szilvási Szilárd, a nagy dévérek és én. Szilárdnak ehhez több mint 200 kilométert kellett autóznia, és legalább éjjel kettőkor indulnia, amihez képest az én szűk ötven kilométerem említést sem érdemel. De éppen ezért röstelltem volna nagyon, ha kések, akár csak egyetlen percet is. Ott is voltam már háromnegyed hatkor, ám meglepetésemre Szilárd megelőzött, sőt, a horgászhelye ki volt alakítva, és minden más is készen állt a horgászatra! És mivel fogadott? Hogy akár mehetünk is haza, mert ő bizony már dobott kettőt, és mindkétszer azonnal elhúzta az úszóját egy-egy törpeharcsa. Hát? Tényleg nem így képzeltük, de aztán mondott valami bíztatót is, mert egy órája, amikor érkezett, szinte forrt a víz, és a pontyok ugrását, fürdését számtalan nagy dévér forgása színesítette. |
Reggel indultam el a táborból a folyón lefelé, de hallal nem találkoztam. Egy szikla tövében fekszem, könyvet olvasok, körülöttem pézsmatulokcsapatok kószálnak. Több mint hetvenet számlálok össze látótávolságra. Egy malac nagyságú, szőrös kis borjú kíváncsian kerülget, az anyja békésen legelészik mellette. Egyszer csak feltűnik egy hatalmas bika, komótosan odalépked hozzájuk, majd felém fordul. Láthatólag nem tud mire vélni, talán kőnek néz, vagy fűcsomónak, mindenesetre az érdeklődését felkeltettem. A könyvet becsukom, előveszem a fényképezőgépet, képeket készítek a púpos hátú, öreg hímről. Leszegett fejjel lépked felém, kezdek nyugtalankodni - eszembe jutnak az interneten látott videók a territóriumát védő, támadó tulokról. |
Versenytitkok: feederezés vízközt! 
Új sorozatom célja, hogy olyan műhelytitkokat és mesterfogásokat oszszak meg az érdeklődőkkel, melyek többnyire soha nem derülnek ki; melyekről soha nem beszél senki. Miért is maradnak ezek titokban? Mert bizony senki sem tesz szívesen közkinccsé olyan dolgot, amiért napokat, heteket vagy akár hónapokat kellett a vízparton tölteni, hogy rájöjjön pont arra az apróságra, ami végül a sikerhez vezetett. Gyakran nem világmegváltó dolgokról, inkább jelentéktelennek tűnő apróságokról van szó, azonban soha ne feledjük, cseppekből is meg lehet tölteni egy poharat! |
Az is csak velem fordulhat elő, hogy Észak-Dalmácia pisztrángban egyik leggazdagabb vizén raftingversenyen veszek részt - ahelyett, hogy horgásznék. De ha túlélem, akkor biztosan horgászni is fogok! A Zrmanja folyó a Lika déli részén, bővizű karsztforrásból ered, és hosszú, 69 kilométeres út megtétele után Obrovac városkától 12 kilométerre torkollik az Adriai-tengerbe. A Lika Krbava megye talán nem mindenki előtt ismert, olyan része Horvátországnak, mellyel nem bánt bőkezűen a természet, sivár sziklavilág az arrafelé. De a folyó azért a felső folyásán kivájt magának egy hét kilométer széles völgyet, ami aztán a Zvonigrad nevű középkori kisvárostól 200 méter mély festői szurdokon át zubog tovább a tenger felé. |
Húszas lány, tízes pontyokkal 
Egyre-másra összehoz a sors olyan hölgyekkel, akik szabadidejükben a vizek partját járják, halakra lesve. Eleinte csak a „tökös, bevállalós” félék kezében láttam horgászbotot. Ma pedig már szinte meg sem lep, amikor a „bálkirálynő” kategória is szívesen hódol a horgászatnak. Dobsa Nóra, aki kozmetikus, esküvő- és rendezvényszervezéssel is foglalkozik, mellette a Szent István Egyetemen egészségturizmus-szervező szakon tanul, amint akad egy kevés ideje lazítani, azonnal egy hangulatos tavacska partjára siet párjával. |
Alfától ómegáig 
A horgászat is pontosan olyan, mint maga az élet. Elkezdődik valamikor, általában gyermekkorban, mogyorófavesszővel vagy spiccbottal. Mostani esetünk azonban rendhagyó, de példaértékű. A kezdet Rémes Árpádnál a kilencvenes évek végére, meglett férfikorára tehető. Van, aki beteljesül már egy apró élménytől, az újabb időkben néhány jól sikerült fotóval illusztrálva, mások mindenáron a rekordlistára kívánnak feliratkozni. Akad köztünk olyan is, aki egyszerűen csak jól akarja érezni magát a természetben. Vélhetően mindenkinek igaza lehet, hiszen „mindenki másképp csinálja”… Azon pecásoknak viszont, akik hobbijukat megélhetésük céljaként jelölték meg, igen magasan áll a mérce, amit nap mint nap túl kell szárnyalni. |
A nádi rigó reszelős cserregése a pirkadat halovány fényei kíséretében besompolyog a Dunára nyíló ablakomon. Tabak-tabak, csik-csik-csik - trillázza, és a vidám dallamok végiglopakodnak a kopott filcű rexasztalon, a hajlott hátú lámpa alatt az öreg dolgozóasztalon, el a sok száz könyvet őrző polcok poros peremén, egészen az ágyamig. Reggelente így ébredek. Ehhez néha hozzásegít Kormos cicám, ő merő szeretetből elkezdi rágcsálni a paplan alól kilógó lábam kisujját. Ma is így van ez, sőt, még az orrunkat is összedörzsöltük, ami részéről ritka kitüntetésnek számít - talán ő is érzi, ez a nap kicsit más, mint a többi. A születésnapom van ma. Az első szabad születésnapom hatéves korom, az iskolakezdés óta! Vége a kötelező robotnak, most már „csak” a szabadon választottat nyögöm saját akaratból, de hát az ember addig él igazán, amíg hasznos dolgokat képes létrehozni. A nyugdíjasság részint tehát örömteljes állapot, mert sok kényszertől megszabadul az ember, de a szabadulás égbe repítő érzését nagyban lohasztja a tudat, hogy ez a halál előtti utolsó stáció. A komor gondolatokat azonban elrebbenti, hogy talán többet horgászhatok ezután. |
Olyan „horgászvizet” mutatok most be, amely egyáltalán nem horgászvíz - sőt, még víznek is csak éppen hogy nevezhető. Nem a horgászokat akarom idecsalni (bár egy-egy csukázás előtt egészséges kiskárászok begyűjthetők itt), hanem bemutatni, hogy az élet milyen elemi erővel törekszik arra, hogy minden, minimálisan alkalmas terepet elfoglaljon. A cél az, hogy az olvasók elgondolkodjanak: elég az életet csupán engedni, hadd hódítson - és ez igaz nem csupán az ilyen jelentéktelen vizecskékre, de a saját horgászvizeinkre is. |
