Kata, a megszállott pontyhorgászA dél-afrikai titok 1. részFebruári fináléÁlomrekord fogások, avagy túl a csúcsonAmikor nem eszik a halSüllőkre kihegyezveTél eleji cserkelés a Dunán
Kata, a megszállott pontyhorgász 
A horgászkiállításnak a vásárláson, az újdonságok megismerésén kívül van még egy nagy jelentősége: rég nem látott horgászcimborákkal találkozhatunk, de új barátságok is szövődhetnek. Mátyás Katával, aki a bojlizás, azaz a pontyhorgászat megszállottja, egy kiállításon találkoztam, amikor egy filmforgatás alatt interjút készítettem vele. Fogásait és a természet iránti rajongását elnézve hamar eldöntöttem, hogy ezt a mentalitást, ezt a hozzáállást még sokaknak meg kell ismerni. |
A dél-afrikai titok 1. rész 
2013-ban Dél-Afrika volt a helyszíne a feeder-világbajnokságnak. A verseny előtt két alkalommal, majdnem három hetet töltöttem e különleges országban, ahol meghökkentően magas szinten művelik a pontyhorgászatot, amiből bizony mi, magyarok is sokat tanulhatunk. Ennek a nem hétköznapi „tanulmányútnak” az első fejezetét olvashatják. |
Lehetett volna egyszerűbben? 
Ha a címben feltett kérdés arra vonatkozik, hogy pontyot fogni karácsony előtt három nappal, akkor határozottan azt kell válaszolni, bizonyosan nem. Hegyes Zoltán ugyanis tényleg a végtelenségig leegyszerűsítette a horgászatát, amikor engedve a csábító híreknek, ő is úgy döntött, ad esélyt magának meg a pontyoknak, és a sorban állás helyett inkább kiül a vízpartra, és maga igyekszik megfogni a karácsonyi halászlébe valót. |
Februári finálé 
Az utolsó lehetőség az ívás és a tilalom előtt a süllők megfogására február. Persze, ez nem egyszerű horgászat, mert semmit nem lehet előre tervezni, legtöbbször a jég uralma alatt vannak vizeink. Ha keményebb hidegek vannak, a folyók is befagynak, lehetetlenné téve ezzel a horgászatot, ekkor marad a léki peca, ami magában eredményes tud lenni, ha megtaláljuk a megfelelő helyet és időszakot. Azonban előfordul, hogy nem elég vastag az állóvizek jege, ekkor szerencsére a folyóvizek már kiolvadnak, és lehetőségünk van ott megfogni a süllőket. |
Álomrekord fogások, avagy túl a csúcson 
A sejtelmes cím első fele egyértelműen rekordfogásokra utal. A második része azonban megoszthatja az olvasókat, hiszen mindenkinek más és más az egyéni csúcsa. Mindenki másképp értékeli a legnagyobb kifogott halát. Ennek kapcsán egy kedves film is felelevenedik bennem, a címe: Túl a csúcson! |
Amikor nem eszik a hal 
Gondolom, már sokszor találkoztak a mondattal, hogy mostanában, illetve napok óta nem eszik a hal. Ez el tudja venni az ember kedvét, ha éppen ilyenkor érkezik a vízpartra. Ám nálam pont ellenkezőleg, illetve motiválóan hat, ha ezzel a mondattal fogadnak a vízparton. Miért? Sokan ilyenkor hátradőlnek, és nem tesznek a sikerért, hiszen a vízparton mindenki azt mondja, hogy áll a hal. Én azonban még nagyobbnak érzem a kihívást, mert sokkal többet kell tenni a sikerért, és ha ilyenkor leszünk sikeresek - na, ez az igazi elismerés. |
Süllőkre kihegyezve 
A plasztikcsalikkal történő süllőzést nehéz küldetésként éli meg a pergető horgász megfelelő bot, jól megválasztott zsinór és a tüskéshátúak kedvére való műcsali nélkül, ám végső soron mégiscsak a jigfej és annak horga az összeállítás kulcsfontosságú eleme. Triviális, hogy a horog tartja meg a halat, mégis sokkal több részleten múlik a megfelelő jig kiválasztása, mint azt sokan gondolják. |
Tél eleji cserkelés a Dunán 
A jeges november végi szél már az utolsó citromsárga leveleket rázza le a parti fűzek töredező ágairól, de a nap szikrázóan süt, és az ég kékje a gyümölcsérlelő augusztust idézi. Nem bírok otthon maradni. Kapom vékony pergetőpálcámat meg a degeszre tömött csalisdobozt, és irány a Nagy-Duna. Halra igazából nem is számítok, egy-két esettől eltekintve a nyár és az ősz sem volt jó, de a halkan zizegő parti fűzek között mindig szívesen barangolok, fotózok. A kövezések töréseibe süllőket, a zátonyoldalak eséseibe balinokat, csukákat képzelek, így múlatom nyugdíjas napjaimat. |
