Csalikülönlegességek feederreCsípős ízek, meghökkentő felfedezésekKalandok a Sziklás-hegységbenHarcsák és balinok rakós bottalBalinpergetés élénk színű csalikkalVízfelszíni pontyhorgászatA Szigetköz varázsa a pontyhorgász szemévelFogjátok be a Tiszátokat!
Csalikülönlegességek feederrel Amikor Lantos János és Szabó Tamás, a LantosMix-Nevis Feeder Team versenyzői az éppen aktuális teszthorgászatra készültek, még csak azt tudták, hogy valamilyen csalik lesznek a főszereplők, és nem volna baj, ha viszonylag sok pontyot sikerülne fogni velük. A Derekegyházi-horgásztavakról érkező hírek pont ilyen lehetőséggel kecsegtettek, hiszen arról szóltak, hogy mostanában nem ritkák a napi 20-30 darabos fogások sem. Így azon sem csodálkoztunk, hogy biztos ami biztos, a tógazda már néhány nappal előbb beírt bennünket a megbeszélt időpontra és helyre. |
Csípős ízek, meghökkentő felfedezések A ponty az egyik legkíváncsibb, de legintelligensebb halunk. Mindenféle mendemondával ellentétben gyorsan tanul, hamar felismeri a veszélyforrásokat. Ezért mindig egy lépéssel előttük kell járnunk, hogy a legóvatosabb, akár kapitális egyedeket is horogra csábíthassuk! Az évek, évtizedek alatt bebizonyosodott, hogy a jó halcsalogatók jellegzetes, olykor markáns íze sokkal, de sokkal fontosabb, mint az illata. Ez nem véletlen, hiszen a nedves közegben - oldott állapotban - csupán az ízek tudnak jól terjedni. Így aki a saját orra szerint választ csalit és etetőanyagot, gyakran hoppon marad. |
Kalandok a Sziklás-hegységben A kanadai vadon! Mi is juthatna eszünkbe a név hallatán: hatalmas hegyek, hófödte csúcsok, gleccserek, valószínűtlenül kék folyók, varázslatos tavak, égig érő fenyvesek, megannyi vad, medvék, farkasok, sasok, szarvasok, a vizekben rogyásig vonuló lazacok, színpompás pisztrángok, gigantikus fehér tokok. Hasonló képek villództak az agyamban, amikor hosszas előkészületek után régóta dédelgetett álmunk vált valóra tavaly augusztusban. Gyermekeimmel célba vettük és meghódíthattuk magunknak Kanada varázslatos tájait, és két hetet barangolhattunk a lenyűgözően szép Sziklás-hegységben. |
Harcsák és balinok rakós bottal Rakós bottal? Igen! Világbajnokunk, Walter Tamás ez alkalommal rendhagyó módszerrel horgászott rendhagyó halakra a csepeli Kis-Dunán, ahol az utóbbi évben olyan tömegben jelentek meg a kisebb-nagyobb harcsák, hogy gyakorlatilag minden módszerrel foghatók. A helyszín sokaknak ismerős lehet, kétmilliós fővárosunk egyik olyan partszakasza ez, ahol évtizedek óta rendeznek rangos horgászversenyeket, nemcsak a vízkezelő ráckevei szövetség hazai derbijeit, hanem bizony országos bajnokságokat is, melyek sorában tavaly a női, idén pedig a veterán OB került ide. |
Balinpergetés élénk színű csalikkal Az utóbbi időkben bátran kezdek balinra hajigálni messziről rikító színekkel, míg korábban csak a legnagyobb kínlódások közepette kötöttem fel a természetestől eltérő, virító festésű wobblereket. Nyáron előszeretettel vadászom olyan műcsalikkal, amik közvetlenül a felszín közelében húzhatók, fél méternél mélyebbre nemigen törnek le. A balin felső szájállása mindenkinek kiszúrja a szemét, ezért a melegebb időszakokban ritkán érdemes vízközt keresni őket. Ahol nem vagy nehezen eszi meg a top water csalikat, oda mindenképp azt a típust kell választanunk, amit legközelebb tudunk a felszínhez húzni. A sütkérező snecik alatt cirkáló balin aligha fog egy méter mélyen vezetett csalit észrevenni, így utánanyúlni. |
Vízfelszíni pontyhorgászat A hazai pontyhorgászat nagyrészt a feederezésről vagy a hagyományos fenekező horgászatról szól. Ennek oka, hogy az esetek többségében a pontyot vagy akár az amurt a fenéken felkínált, nyugvó állapotú csalival lehet a leghatékonyabban horogra csalni. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor kedvenc halaink egészen a vízfelszínig emelkednek, és a legfinomabb falatokért sem hajlandók elhagyni a napsütötte, meleg felső vízrétegeket. No, ekkor hiába várjuk, hogy megmozduljon a feeder spicce! Ilyenkor megfogásukhoz egy különleges módszert kell alkalmaznunk. |
A Szigetköz varázsa a pontyhorgász szemével Kevés horgászvízzel találkoztam, ami ennyire megfogott, és lenyűgözött szépségével, vadságával. Ezért térek vissza évről évre, és próbálom kicsit változtatni, csiszolgatni a technikát, amit itt alkalmazok, annak érdekében, hogy minél nagyobb pontyokat tudjak a pontymatracomra fektetni. Az itt eltöltött napok alatt nem a mennyiség motivál, hanem a holtág öreg pikkelyesei, amiket nem elég csupán horogra csalni, utána még meg is kell fogni. És bizony néha nehéz eldönteni, hogy melyik is a nehezebb feladat! |
Fogjátok be a Tiszátokat! Csónak, Tisza, szűrt napsütés. Repül a kérész napok óta, állítólag nem eszik a hal. Bennünket, azaz Dávidot és engem mindez nem akadályozott meg abban, hogy egy szélvízi keszegezésre vetemedjünk. A biztonság kedvéért volt nálunk még kuttyogatókészség is, ha esetleg a fehérnép nem lenne étvágyánál, de először mindenképp a feedereket akartuk hasznosítani. Igen, néha a mániákus pergetők is ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy naphosszat a finom spiccű pálcákat bűvöljék! |